MEGYSZÜLETNI TAVASSZAL

M. Laurens MEGSZÜLETNI TAVASSZAL Megszületni mily csodás lehet, Mikor a lelkek is már melegszenek. Mikor a jégcsapoknak rideg sora van: Megszületni tavasszal, boldogan. Megszületni mily csodás lehet, Mikor nap váltja a hideg telet, Mikor a virágoknak ideje van: Megszületik a tavasz is, boldogan. Nem mindegy! Ha szél és föld forog, Nevetünk-e majd, vagy anyánk zokog. … Olvass tovább

AZ ÖKÖR UTOLSÓ DALA

M. Laurens (Egy marha majdnem balladája) Nem születtem én ökörnek, Apám szilaj büszke Bika vala, Magam is az lehettem volna, De megszakadt családunk vérvonala. Éles késsel lefokoztak. Tinóvá faragott a gonosz gazda, S tehenek szemében, mint hím, Végleg ki lettem szavazva. Így lettem felnőttként Ökör. Szép kerekre hizlaltak ekkor, Fejemre nehéz jármot tettek, És ezzel … Olvass tovább

A VARANGY SZERELME

M. Laurens A VARANGY SZERELME A varangy a tóban, meglátott egy gólyát, El is vartyogott menten egy szerelmi ódát. Habár dallama nem volt, amúgy béka módra, Mégiscsak hallotta a nádas minden lakója: Ó szívemnek gyönyörű hosszú csőrű álma, Had legyek a tiéd, csak egyetlen órára. Hadd legyünk mi, szerelmünkben egyek, Csókolj meg szerelmem, nehogy elepedjek. … Olvass tovább

APU, MONDD!

M. Laurens APU, MONDD! Apu, mondd, ki az ellenség? Az a bácsi ott a túlsó parton? A folyó túloldalára született, Ezért kell neki meghaljon? Köztünk ugyanannak a folyónak A vize folyik békésen, csendben. A halak is ugyanúgy úsznak Mindkét oldalt partközelben. A bácsi szőke hajú kislánya Talán éppen nekünk integet. Vagy az öklét kéne rázza? … Olvass tovább

ADVENT 2023

M. Laurens ADVENT 2023 Eljött advent az idén is, De nem isteni öleléssel, Rakéták hangját hallani, Gyilkos dübörgéssel. Nem angyalok karával, Szeretettől lágy tekintetével, Hanem háborúktól feldúlt, Fegyverek tüzével. És oktalanul halnak most is, Szemeimmel sírva látom, És mégis, az örök csodát, A békét: adventkor is várom. Budatétény, 2023. november 30.

NE FÉLJ KICSIM

M. Laurens NE FÉLJ KICSIM! Romhalmaz lett egy egész város. Nincs ép utcája, s tere egy sem. Kövekké vált a szeretett is, Az otthontalan emberekben. Egy kislány ül a téglahalmon, Mellette a nagymamája sír, Egykor ez volt a meleg otthon, Most rongy, tégla s pár újságpapír. A gyermek égett bölcsőt ringat, S rongyba tekert tégla … Olvass tovább

M. Laurens: HALADUNK AZ ÚTON

M. Laurens: HALADUNK AZ ÚTON Haladunk az úton, ki keréken, ki gyalog, Az egyik ember siet, a másik csak andalog. S nyikorog az életkerék, régóta kenetlen, A cipő is elkopott már, ő sem nyűhetetlen. Az útvégi mezőkön, már szorgosan kaszálnak, Messzi hallik suhogása halál kaszájának. Ott terül el birtoka, hol a megváltás vár ránk, E … Olvass tovább

HALOTTAK NAPJA

M. Laurens HALOTTAK NAPJA Mindünknek van már halottja, Mert minden percben temetünk, Hiú remény minden napunk, És gyászkíséret életünk. Temetünk s gyászolunk mindig, A sors rabszolgái vagyunk. Feledjük el a színlelést, E nap a gyászé, ma sírhatunk. Budatétény 2023. október. 23.

KI A JÓ ÉS KI A ROSSZ

M. Laurens KI A JÓ ÉS KI A ROSSZ (588. nap) Ki a jó és ki a rossz, hol ágyúzaj dörög, Létezik-e emberség, hol haldokló hörög. Lehet-e jó, ki hirdeti, hogy sosem felejt, És a halál muzsikál kezétől odalent. Ki a rossz, mikor éjjel felrobban a gránát, Föld anyácska nyög, mintha méhét vágnák, S világító … Olvass tovább

A FELEJTHETŐ MAGÁNY

M. Laurens A FELEJTHETŐ MAGÁNY Mert más hittel vert meg engem az élet, Nem lehettem az Úr választott fia, S mert nem tiszteltem a hatalmi féket, Senkinek sem sikerült számat befognia. És most mégis: önként fogom be pofám, A Kaszással én gyáva, nem perlekedek, Mert tudom, hogy ő lesz végső atyám, Ki nem olyan, kit … Olvass tovább

VOLT EGYSZER…

M. Laurens VOLT EGYSZER… Volt egyszer egy olyan ország, Valahol túl, az Óperencián, Hol a becsület és tisztesség Virágzott minden egyes fán. Volt egyszer egy olyan ország, Hol mindenki mindenkinek köszönt, Nem fordított a rászorulónak hátat, S nem is ismerték a rideg közönyt. Volt egyszer egy olyan ország, Hol a kétkezi munkának is Megvolt még … Olvass tovább

MÉG MA IS

M. Laurens: MÉG MA IS (A gyűlölet arcai) Gyűlölet-szegek a fagyos mosolyban. Nyálkás falakon ázó gyalázatos jelek. Égve hagytad az utcáim, a városom. Még ma is mérgezed véreimet. Budatétény 2013-2023

A PASAS

M. Laurens: A PASAS A Pasas ül, mozdulatlan csendben, s kitartóan várja sorát rendületlen. Előjegyzésre jött mára az istenadta, fel is írták a nevét, úgy hét hónapja. A Pasas ül, és vár vagy négy órán át, s emlegetni kezdi a kicsoda micsodáját. A folyosón, egy árva szúnyog sem mozdul, Majd a liftből egy takarítónő kifordul. … Olvass tovább

A SORS KEZÉBEN

M. Laurens A SORS KEZÉBEN Cipeltem a sorsom, cipeltem lankadatlan. “Ne add fel”, mondták, de én már rég feladtam. Most a sors visz engem, s cepeli minden búmat, hálát adhatok majd érte odafenn, a mennyei Úrnak. És hálát adhatok, hogy adott nekem érző lelket, fájdalmat, szenvedést, és vigaszként: értelmet. Ám én Botor lélek, mégsem vigyáztam … Olvass tovább

A HATALOM JOGÁN

A HATALOM JOGÁN Térképeket rajzol át, törtető becsvágya, S otthonod mindenestől felszántja. Lövészárkokat ás, ember s ember közé, Egyetlen akaratot helyezve mindenek fölé. Családokat szakít el, s pusztít nemzetet, Oly jövőt akar, melyben őszintén élni nem lehet. Összeköt vagy elválaszt? Ez számára nem vita. Fegyverei ellen, nem segít már, semmilyen ima. S mert az emberek … Olvass tovább

ÍRHATNÉK-E?

ÍRHATNÉK-E? Írhatnék-e szép verseket, Ennek a rút szívtelen világnak? Hazudhatnék-e magamnak, És bárki másnak? Becsukhatnám-e szemeim, Hogy ne lásson sehol háborút? Tagadhatnám-e a meglévőt, Az életet, mi nyomorult? Persze írhatnék szép szavakat, Vagy ódát egy bimbózó virágnak, És hízeleghetnék napestig, Minden egyes ostobának. Vaknak, süketnek tettetve magam, Tagadhatnám a gyilkos háborút, És szemközt köphetném magam, … Olvass tovább

CSERSZEGI ÉS A TEJJEGY

M. Laurens CSERSZEGI ÉS A TEJJEGY Közmunkás korában Cserszegi (E nevet a kocsma jól ismeri) Lapáttal kezében az árkon dolgozott. S érte kapott Mi mást? Két 500-forintos Erzsébet utalványt. Ahogy mondom, nem pénzt, Csak utalványt. Elsőre is a jeggyel a kocsmába csámpáz, Végül is, Ki tudja, Mit hoz holnap a közmunka-áldás. A piásüveget pedig eldugá, … Olvass tovább

A VÉN SALABAKTER

M. Laurens A VÉN SALABAKTER Lásd, akár egy vén varjú szárny szegetten, ülök én, vén salabakter, itt az utca szélen, hátam görbe már, akár egy eldobott kanál. Fejemen sárguló kóc csak, a haj emléke mára. És ekként óbégatok pár nyomorult jó szóért esdekelve, károgva, akárcsak egy vergődő madár. Az Ördög a fogát rám, már oly … Olvass tovább

ÁTKOZOTT HÁBORÚ

M. Laurens ÁTKOZOTT HÁBORÚ A romok közt egy lesántult gebe legelész: Elpusztult már a város, szinte az egész. Árva kutyák nyüszítenek mindegyikük fél. A véres fűcsomók közt, a csont is oly fehér. Az omladék közt, gazdátlan lábak s kezek, Károgva kering az égen, sötét hollósereg. A játszótér homokozójában temetetlen halott, Gyermekek kacaját, itt többé nem … Olvass tovább

HA MÁR

M. Laurens HA MÁR Én jól tudom, hogy itt mindenki csaló S ami valónak látszik, az sem való. De ha ez így van, kinek mit higgyek el, Hogyha a hazugság is félrenyel. Már nem tudom, hogy mi is a jó, Mi lenne az, ami igaz s való. Ki lenne az kinek szava nem hamis, Ha … Olvass tovább