HADD SIRASSAM MEG!
M.Laurens HADD SIRASSAM MEG! Múlik felettem az idő, olykor belül megkönnyezem, sajgó cseppjeinek sora, nyomokat hagy a lelkemen. Hiányozni fog e csúf Föld, a fájdalom és nevetés. Nem pótolja majd fenn az ég, hogy szép volt lenn a szenvedés. Mily gyönyörű volt egykoron fájón s’ őrülten szeretni bánattól szakadó szívvel, könnyek közt: fájva ölelni. Mily … Olvass tovább