M. LaurensM. Laurens REMÉNY ÉS HIT Gyűlölj csak, te ostoba vak remény, Szemeidben könny helyett a parázs, Úgysem marad örökké oly kemény: Léte csupán szikrázó lobbanás. Kereslek majd egyszer, nemsokára, Hogy szenderegni hívjalak csendben. Hangok csendülnek a hit szavára, S elűzik a tévedést e testben. Budatétény 2025. október 30.
M. Laurens A NAGY EMBEREK A nagy emberek, Nagy marhaságokat beszélnek, Mert úgy hiszik: mindenki ostoba. A népek pedig, csak rájuk hagyják, S a szekér, ekként fut már rég tova. A nagy emberek, Vidáman esznek és isznak, A bendőjüket degeszre tömik. S őket hallgatva az Áldott Nép, Szavuk issza és mindent beeszik A nagy emberek, … Olvass tovább
M.Laurens KUTYA-VILÁG (Weöres Sándor nyomdokán) Eljött most a kutyavilág mi egy kutyagumit sem ér, nagykutyáknak kutyaházán, nem vonyít be kutya szél. Kutyaföldön, kutyaméreg veszett kutyák küzdenek, kutyasintér keze alatt vonyítanak az ebek. Kutyába se vett postástól, a házőrző megvadul, kutyaszagú bőr táskáját tépi irgalmatlanul. Készül már a kutyakorzó, mely sok szukát megigéz, hízelkedve nyalakodva, terjed … Olvass tovább
M. Laurens A HÁBORÚ [Az emberiség szégyene] Minden háború száz évre biztos romokat, Gyűlöletet épít, és sok más bajt növeszt. Halálos betegségeket, nyomort hagy hátra, A közember mindenképp, csak rajtaveszt! Nézd csak a holtak hevenyészett szemfedőit! Nem ma kezdődött e szégyen napja ám, Hanem mikor az első ellenségképet alkottuk, S bunkót fogtunk embertársainkra hajdanán. Budatétény, … Olvass tovább
M. Laurens A PÉNZ MINDENEK FELETT Kétkezi munkával megalázni nem akarlak. Végül is, az ember nem robotra született. Pénzt szerezhetsz másként is magadnak, Mert a pénz a legfontosabb: mindenekfelett. A gazdag, eltapossa a nincstelen embert. Ilyen könyörtelen lett mára a világ, Pénztelenül kéregetve mindenki megvet, Tégy meg mindent a pénzért: csak őt imádd! Ha van … Olvass tovább
M. Lauens SZAMÁR A HEGYEN [fabula] Egyszer egy egyszerű Házi Szamár, ki mindig is ámuldozva nézte a Sast, ahogyan az a hegy tetején trónolva, lenéz birodalmára, mikor feszkére tart. Fejében egy szamár gondolat vert tanyát, s elsírta a hegyek lakóinak hatalmas baját, hogy tolnák fel őt is a magos csúcsra, odalent hagyva istállója bűzös zaját. … Olvass tovább
M. Laurens AZ ÖREG GÓLYA [Jellemrajz féllábon] A gólyák között volt egy Öreg Gólya, Ki a többi mögött, különválva álldogált. – Ezt is elvihetné már az ördög! – Mondta az egyik Gólya, ki mindenkit utált. – Világéletében sohase tudott jól repülni! – Tromfolt rá egy másik Gólya erre. -A kelepelése pedig – Így a harmadik, … Olvass tovább
M. Laurens A SZAMÁR ÉS AZ ÖKÖR Mindig is a szamár voltam, Aki csak húzza a szekeret. Az, akit rugdosnak, vagy A hátán cipel, nehéz terheket. És mellettem itt van az ökör. Ki komoly arc, a lassan rágó, Ő maga pedig, a csendes erő, Az örök böfögő-bamba vegetáló. Sosem panaszkodik a marhája, Ha megszakad, akkor … Olvass tovább
M. Laurens LENNI VAGY NEM LENNI? „Lenni vagy nem lenni? Ez itt a kérdés. Vajon akkor nemesb-e a lélek, Ha tűri balsorsa minden Nyűgét s nyilait?” Kérdem én, mi az a balsors? A számlák? A szürke hétköznapok? Vagy van valaki, aki megmondja, hol a helyed a világban? A tanok? Mondják, tanulj, dolgozz, spórolj, házasodj, legyen … Olvass tovább
M. Laurens HÁBORÚ A SZOMSZÉDBAN (Vétkesek közt cinkos aki néma) Nem bírom! Nem bírom a szavak súlyát, A képek nyers, bénító erejét. Mintha valaki azt suttogná: “Ez a Te életed is lehet még.” Igen, lehet! Mert mi a különbség? Mi a különbség a mi biztonságunk És az Ő félelmei között? Egy határ? Egy ideológia, amit … Olvass tovább
M.Laurens HADD SIRASSAM MEG! Múlik felettem az idő, olykor belül megkönnyezem, sajgó cseppjeinek sora, nyomokat hagy a lelkemen. Hiányozni fog e csúf Föld, a fájdalom és nevetés. Nem pótolja majd fenn az ég, hogy szép volt lenn a szenvedés. Mily gyönyörű volt egykoron fájón s’ őrülten szeretni bánattól szakadó szívvel, könnyek közt: fájva ölelni. Mily … Olvass tovább
M. Laurens AZ ÉJJELI BAGOLY SIRÁMA A bagolyról elterjesztették a népek, Hogy bölcs, igaz madara az erdei létnek. Végül elkapta Őt is a hatalmi örvény, És attól kezdve, szava lett a törvény. Bár változhatott volna inkább köddé, Mert szemernyi nyugta sem volt többé. Nappal, sok ostoba kérdéssel nyaggatták, Állandóan felverték, aludni sem hagyták. Ennyi sok … Olvass tovább
M. Laurens ABLAK Néztél már vakablakba? Nem látni semmit, csak a saját képedet, torzítva, elmosódva, mint egy rossz álom. És azt hiszed, ez az egész életed. Ez a tükörkép. Ez a semmi, ez a várrom. De a vakablak mögött is van valami. Egy szoba. Egy történet. Egy élet. Csak nem láthatod, attól félek, Mert nem … Olvass tovább
M. Laurens A MÚLTNAK NINCS JÖVŐJE Régmúlt idők torz jelene Kísértetként visszajár ma. Fagyos, halott tekintete Jégcsapkönnyes: rideg pára. A napsugártól dideregve Szél tépi kopott kabátját. S elmúlt jövőjén merengve, Falnak veti görnyedt hátát. Vajon eljuthat-e a szó, Pusztán csak az értelemhez? Vagy mint a néma búcsú, Mindent örök időkre elleplez. Nincs jövője, és visszafelé … Olvass tovább
M. Laurens ROSSZ ÓMEN! sziporkák 02. A pap előtt kimondták az esküt, „Ásó, kapa, nagyharang”, Meg minden, ami ilyenkor kell. Lelkesen elhálták a nászi ágyat, S látták hajnalra keltivel, Hogy az ásót, az éj folyamán, Holmi enyveskezű elemelte, A harang lezuhanyt a toronyból, És ripityára törve alant a kapát, Rossz ómenként, maga alá eltemette. Budatétény … Olvass tovább
M. Laurens HEAVY METAL (sziporkák 01.) Kár! Rikoltott fel a varjú… Kár, hogy a feketének nincs divatja már. Ha szürke lennék, lehetnék, mondjuk: szamár. Akkor hülyéskedhetnék, és nem jutna rólam eszetekbe se temető, se halál… Kár! Hogy erre a világra tojt varjú anyám, más világban, lehetnék színpompás páva, papagáj. De mindegy is most már, végül … Olvass tovább
M. Laurens EGY KIS IDŐUTAZÁS Most, egy szemhunyásnyi percre, Egyszerre vagyok boldog és boldogtalan, Tudom, hogy csak egy pillanat csupán, Elillan mindez és máris vége van. De mi lesz majd holnap? Emlékezni fogok tegnap, hogy örültem? Addigra a mát, nem látom már sehol, A múlt is elkopik majd körülöttem. A holnapután is csak pillanatnyi lesz, … Olvass tovább
M.Laurens ÉJFÉLI LÁTOGATÓ Mozdulatlan kezeimben őrizlek, Ajtódnál sápatag gyertyafény. Reszketeg lángja tétován libben, Hunyorog, nyújtózik, álmos szegény. Édes álmodba belopódzva hozzád, Faladra aprócska csillagokat rajzolok, Meleg fényük borítja csepp orcád, Tündéri lényed csendben mosolyog. Halk sóhajba fordul megbékélt álmod, És a csepp marok virágként kitárul, Halkan kiosonok, álmodat féltve, Félek, gyertyám fénye még elárul. ( … Olvass tovább
M. Laurens KÉT EPIGRAMMA • RÖVID VAGYOK • Rövid vagyok én, és tömör, Nincs mellé duma, csak értelem, Meghalt a király, éljen az új: Shakespeare tolla van énvelem. • FELTÜNÉS NÉLKÜL • Senki sem vette őt észre, Halkan kúszott s oly nesztelen, Hogy senki sem kiáltott fel: Jesszus! A csiga meztelen! Pest-Buda 2025. Március 25.
M. Laurens A POLITIKUS Nincs politikus, ki ígérni ne merne, Bár épp ellenkezője, minden egyes tette. Szavakból épít Ő, naponta légvárat, De ígéretei betartása mindörökké várat. S tanácsokat oszt kapáról, kaszáról, Tőle a kétkezi munka: ugyancsak távol. S tudj, isten honnan fussa olyan sokra, Kolbászból a kerítése, kéménye meg torta. Mert nincs politikus, ki utcán … Olvass tovább