M. LaurensM.Laurens HADD SIRASSAM MEG! Múlik felettem az idő, olykor belül megkönnyezem, sajgó cseppjeinek sora, nyomokat hagy a lelkemen. Hiányozni fog e csúf Föld, a fájdalom és nevetés. Nem pótolja majd fenn az ég, hogy szép volt lenn a szenvedés. Mily gyönyörű volt egykoron fájón s’ őrülten szeretni bánattól szakadó szívvel, könnyek közt: fájva ölelni. Mily … Olvass tovább
M. Laurens AZ ÉJJELI BAGOLY SIRÁMA A bagolyról elterjesztették a népek, Hogy bölcs, igaz madara az erdei létnek. Végül elkapta Őt is a hatalmi örvény, És attól kezdve, szava lett a törvény. Bár változhatott volna inkább köddé, Mert szemernyi nyugta sem volt többé. Nappal, sok ostoba kérdéssel nyaggatták, Állandóan felverték, aludni sem hagyták. Ennyi sok … Olvass tovább
M. Laurens ABLAK Néztél már vakablakba? Nem látni semmit, csak a saját képedet, torzítva, elmosódva, mint egy rossz álom. És azt hiszed, ez az egész életed. Ez a tükörkép. Ez a semmi, ez a várrom. De a vakablak mögött is van valami. Egy szoba. Egy történet. Egy élet. Csak nem láthatod, attól félek, Mert nem … Olvass tovább
M. Laurens A MÚLTNAK NINCS JÖVŐJE Régmúlt idők torz jelene Kísértetként visszajár ma. Fagyos, halott tekintete Jégcsapkönnyes: rideg pára. A napsugártól dideregve Szél tépi kopott kabátját. S elmúlt jövőjén merengve, Falnak veti görnyedt hátát. Vajon eljuthat-e a szó, Pusztán csak az értelemhez? Vagy mint a néma búcsú, Mindent örök időkre elleplez. Nincs jövője, és visszafelé … Olvass tovább
M. Laurens ROSSZ ÓMEN! sziporkák 02. A pap előtt kimondták az esküt, „Ásó, kapa, nagyharang”, Meg minden, ami ilyenkor kell. Lelkesen elhálták a nászi ágyat, S látták hajnalra keltivel, Hogy az ásót, az éj folyamán, Holmi enyveskezű elemelte, A harang lezuhanyt a toronyból, És ripityára törve alant a kapát, Rossz ómenként, maga alá eltemette. Budatétény … Olvass tovább
M. Laurens HEAVY METAL (sziporkák 01.) Kár! Rikoltott fel a varjú… Kár, hogy a feketének nincs divatja már. Ha szürke lennék, lehetnék, mondjuk: szamár. Akkor hülyéskedhetnék, és nem jutna rólam eszetekbe se temető, se halál… Kár! Hogy erre a világra tojt varjú anyám, más világban, lehetnék színpompás páva, papagáj. De mindegy is most már, végül … Olvass tovább
M. Laurens EGY KIS IDŐUTAZÁS Most, egy szemhunyásnyi percre, Egyszerre vagyok boldog és boldogtalan, Tudom, hogy csak egy pillanat csupán, Elillan mindez és máris vége van. De mi lesz majd holnap? Emlékezni fogok tegnap, hogy örültem? Addigra a mát, nem látom már sehol, A múlt is elkopik majd körülöttem. A holnapután is csak pillanatnyi lesz, … Olvass tovább
M.Laurens ÉJFÉLI LÁTOGATÓ Mozdulatlan kezeimben őrizlek, Ajtódnál sápatag gyertyafény. Reszketeg lángja tétován libben, Hunyorog, nyújtózik, álmos szegény. Édes álmodba belopódzva hozzád, Faladra aprócska csillagokat rajzolok, Meleg fényük borítja csepp orcád, Tündéri lényed csendben mosolyog. Halk sóhajba fordul megbékélt álmod, És a csepp marok virágként kitárul, Halkan kiosonok, álmodat féltve, Félek, gyertyám fénye még elárul. ( … Olvass tovább
M. Laurens KÉT EPIGRAMMA • RÖVID VAGYOK • Rövid vagyok én, és tömör, Nincs mellé duma, csak értelem, Meghalt a király, éljen az új: Shakespeare tolla van énvelem. • FELTÜNÉS NÉLKÜL • Senki sem vette őt észre, Halkan kúszott s oly nesztelen, Hogy senki sem kiáltott fel: Jesszus! A csiga meztelen! Pest-Buda 2025. Március 25.
M. Laurens A POLITIKUS Nincs politikus, ki ígérni ne merne, Bár épp ellenkezője, minden egyes tette. Szavakból épít Ő, naponta légvárat, De ígéretei betartása mindörökké várat. S tanácsokat oszt kapáról, kaszáról, Tőle a kétkezi munka: ugyancsak távol. S tudj, isten honnan fussa olyan sokra, Kolbászból a kerítése, kéménye meg torta. Mert nincs politikus, ki utcán … Olvass tovább
M. Laurens ÁLARCOK! Ha varázsütésre semmivé válna Minden egyes álarc az arcokon, Vajon felismerné-e egymást, Két barát, testvér, vagy rokon. Vagy ismeretlenként fordulna el, S nem beszélne őszintén már Senki, soha többé, senkivel. Budatétény 2025. február 13.
M. Laurens JELEN-MÚLT-JÖVŐ A jelenben, élvezz minden percet, órát, Mit a múlandó idő, szele sodor hozzád. S mik elsőre csupán apró-cseprő dolgok, Éld meg őket örömmel s legyél boldog. A múltat úgy tekintsd, mint bölcs tanárt, Kinek tanítása, életed hasznára vált. Okulj az elkövetett összes hibádból, Hogy könnyebb legyen az életed mától. Így hát, a … Olvass tovább
M. Laurens ARMAGEDDON UTÁN [végső látomás] Az ember oly biztonságra vágyik, Ami számára már többé nem lehet. Búvóhelyet ás, az atom rakéták ellen, Ám valójában, önnön sírját ássa meg. S kinek a karja nem bírja a földet hányni, Futva, álcázva menekül egy helyért, S ha talál is olyan helyett, hol elbújhat, Maga sem érti már, … Olvass tovább
M. Laurens: PUSZTÁN ÜZLET Csak légy kitartó, mert ha helytállsz, Lesz majd végül vagyonod, rengeteg. Mert a háború is pusztán egy üzlet, Csak halált árul épp: a lét helyett. A háború jó pár száz évre való Romokat hagy, és sok bajt jöveszt, A hadiszerencse mindegy, hogy fordul, A kisember: mindenképp rajtaveszt. Budatétény 2025. Január 23.
M. Laurens A LÁTOMÁS Semmi se tökéletes Furcsa látomásból riadtam fel éjjel, Egy vesszősöprű volt fenn az égen. S az Úr ledobta őt közénk „Játszani”, A sok mocskot mind-mind eltakarítani! Össze is sepert pármilliónyi embert, Politikust, tolvajt, más egyéb gazembert. Kampec lett a sok zsebesnek, lotyónak, Mindenféle költőknek, papírpusztítónak. Csak a papok maradtak meg egyedül, … Olvass tovább
M. Laurens A SZERETET EREJE Több ezer éve pofázunk a szeretet erejéről, Miközben pár megveszett eb, uszítva ugat. A hatalom béke-játéka puszta parasztvakítás, Mert mindig készítünk újabb és újabb ágyukat. Mindig keresünk magunknak új ellenségképet, Hogy hízzanak azok, akiknek üzlet a halál. Több ezer éve pofázunk a szeretet erejéről, De senki sincs ki hisz is … Olvass tovább
M. Laurens AZ UTOLSÓ LEVÉL Novembernek immár csípős foga van, A tél illatát érezni már a szelekben. Úgy téblábolunk, mint ki hajléktalan, S botorkálunk, az őszi levelekben. A rét is új, módosabb lakókat keres, Felmondott nékünk még a nyáron: Itt már nincsenek dús lombok s eresz, Ideje pakolnunk, én egyetlen párom. Két fészkén gubbasztó öreg … Olvass tovább
MOST OLCSÓ! Csak tessék, csak tessék! Eladó a becsület és tisztesség! Eladó az emberség és szeretet, Most olcsón megkaphatja ezeket. Leárazva minden emberi élet, Halál után, fillért sem ér a lélek. Vegyék, vigyék, mindössze félárért! Végkiárusítás apákért, anyákért. Csak vigyék, vigyék, míg lehet! Eladó a gyermeki szeretet! Eladó az egész átkozott föld, S az ember, … Olvass tovább
M. Laurens SAJÁT KÖLTÉSZETEMRŐL Az én-ön kritikám belső használatra… Elődjeim már szerelmet, hazafiságot, Eszméket és hitet, mind megénekeltek. Megénekelték a női szívet, erős férfikart, S hagytak nekem egy nagy rakás ganajt. Most aztán kösd föl a gatyád olcsó Miklós, Még-ha Laurens is lenne a költői neved, Faragd ki ebből a maradék lótúróból, A nagyokhoz méltó: … Olvass tovább
M. Laurens BÁRSONY SZALAG A környékbeli apró játszótéren, Egy jótét lélek, minden télen, Magokat szór a frissen esett hóra, S csendben eltűnik virradóra. A sok kis apró madárka úgy örül, Csipogva szálnak le a fákról, lelkesül. És kapkodják a sok-sok magot, Csip-csiripp, csip-csiripp: elfogyott. A minap, ahogyan ott néztem őket, A tolongó, ugráló, apró dőzsölőket, … Olvass tovább