Túl sok bennem a csend
Túl sok volt bennem a csend, a fojtott gyermeki hallgatás, A sarokban rejtőznek a múltból visszahulló árnyak. Anyám hangja repedt üveg, apám szeme zárt ablak, S én csak szeretni vágytam, nem ítéletet, nem szavakat. Ha visszagondolok, szúr, mint tű a régi bőrbe, Ezer “miért” csorog bennem rozsdás fémből szőve. Minden mosoly mögött harapás, minden ölelésben … Olvass tovább