Tóth Györgyné Összes megtekintés: 39
Összes megtekintés: 39 Összetört álmok 2/ 2 rész Aladár megdöbbent, mi lesz vele Sára nélkül, vagy inkább a vagyonos szülők nélkül, neki nincs semmije, a tisztviselői fizetéséből nem telne sokra, kénytelen volt könyörögni. – Drágám! Eszedbe ne jusson elhagyni, hiszen tudnod kell, hogy csak téged szeretlek, te vagy az életem! – Nem érdekel, nem tudnék veled … Olvass tovább
Összes megtekintés: 76
Összes megtekintés: 76 Aladár és Sára fiatal házasok voltak, gyerek még nem volt, kettecskén éldegéltek egy régimódi városi bérház udvari lakásában. A férj kissé bohém, olyan aranyifjú volt, korábban habzsolta az életet. Amig az öröksége vészesen el nem kezdett csordogálni a kezéből. Ekkor úgy döntött meg kell házasodni! Jó eséllyel indult, jó vágású snájdig legény volt, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 87
Összes megtekintés: 87 Dombok között békés csendben a világtól elzárt kis faluban, ahová meg a harangszó is ritkán jut el, csak ha a szél épp arra jár, élt Juliska, tűzről pattant szorgos dolgos fiatal lány. Par házzal arrébb lakott Péter a szüleivel, a két fiatal szerelmes lett egymásba, úgy éreztek egy életen át egymással fognak élni. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 52
Összes megtekintés: 52 Csend és vihar 3 Lelkemben mélységes csend ül, Fülembe lágy zene csendül. Hallom az eső koppanását, Szívem vad dobbanását. Könnyezve sír a fájdalom, Viharban elhal a dalom. Nem hallik más, csak mennydörgés, Haragos égi dübörgés. Égből sújtanak lángnyelvek, Vak sötétben fénylenek. Ablakon függöny meglibben Mélységes csend ül lelkemben.
Összes megtekintés: 166
Összes megtekintés: 166 Csend és vihar 2 Csendben ülök szobámnak mélyén, Hold világít az éj sötétjén. Világban tombolnak viharok, Maszk takarja bánatos arcok. Ránk rontanak, támadók jönnek, Vihart kavarva némán ölnek. Béke zenéje, fülembe cseng Egyszer talán, visszatér a csend
Összes megtekintés: 101
Összes megtekintés: 101 Csend és vihar Alszik a csend, szendereg álmosan, Ég puha fátyla, ráborul halkan. Virágos réteken lepke szálldos, A szellő elpihen, ő is álmos. Nap is fáradtan, sétál az égen, Madarak hallgatnak, csendes minden, Hallod szívednek halk dobbanását, A természet monoton zsongását. Huncut szellő, átsuhan a fákon, Ébredő zöld levél, táncot lejt az ágon. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 45
Összes megtekintés: 45 A bor Szőlőfürt, édes mosolygó, Színe, napfényben ragyogó, Sárga, piros, oly csábító, Íze a nyelven izgató. Szürettel jön a préselés, Pusztító, egyben születés, Mézédes fürtből must csorog Öreg hordóban fortyorog. Zajosan erjed sistereg, Majd lassan csendben szendereg, Pihen mint alvó oroszlán, Ébred élete hajnalán. Művész lesz ő, nagy alkotó, Kevés belőle gyógyító, Alkot, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 57
Összes megtekintés: 57 Bodri egy tanyán élt, családjával, mert ő a gazdait a magáénak érezte, tudta, hogy neki vigyázni, kell rájuk, mert néha olyan értelmetlen veszélyes dolgokat művelnek amit nem lehet kutya ésszel felfogni. Ott van például a kölyök, akit ők gyereknek hívnak, csetlik – botlik, esik – kel, nem tud rendesen járni sem, még a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 104
Összes megtekintés: 104 Álmodj még Orgona szíve ha megdobban, Gyertyának fénye ha fellobban, Hegedűn a vonó táncot jár, Levegőben száll az illatár. Szólj hozzám akkor még csendesen, Csókold meg arcomat könnyesen, Fogd meg a kezemet kedvesem, Legyen örök ez a szerelem. Ködön át ha vágtat sötétség, Legbelül maradjon fényesség, Tartsd nyitva lelkednek kapuját, Halld meg a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 84
Összes megtekintés: 84 Hull a levél Múló idő, hulló levél, Messze sodor az őszi szél, Napnak fénye fest színesre, Pörögsz forogsz szél zenére. Felrepülhetsz a magasba, Mégis visszahullsz a porba, Szülő anyád aludni tér, Fagyos szél, mély álmot ígér. Fák alatt a zörgő szőnyeg, Áztatja az őszi felleg, Összelapul eggyé válik, Avar sírban mind elporlik.
Összes megtekintés: 96
Összes megtekintés: 96 Szőlőhegyi kicsiny házban élt Ibolya a családjával, szüleivel, két bátyjával, szegénységben, de békességben. A fiúk nyáron dolgoztak a földön, télen az erdőn fát vágtak. Ibolya, a szőke szépség kék szemével, termetével, elbűvölő jelenség volt. Azt remélte a családja, ha itt az idő férjhez adják, nem is gazdag, nincs hozomány, de becsülete és szépsége, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 140
Összes megtekintés: 140 Kipihenték magukat, Sebastian kérdezte kedvesét. – Te tudod ki árult el, jelentett fel hamisan vádolva? – Igen tudom, Juan volt. – mondta Dolóresz. – Ezt te honnan tudod? Juan a testvérem, nem lehetett olyan elvetemült, hogy ezt tegye velem? – Pontosan tudom, hogy történt, a halála előtt elmondta. Mikor téged elhurcoltak, nagyon elkeseredtem, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 71
Összes megtekintés: 71 Az első otthon töltött boldog éjszaka után első útja Benedettóhoz vezetett, elhívta egy közös kirándulásra a környéken. Meghitt beszélgetés folyt köztük, apa fia egymásra talált, sokat beszélgettek. Másnap Sebastian kereste Mariót, hogy megmutassa birodalmát neki, gondolta kilovagolnak, de csak később talált rá mikor a palota távolabbi zugából meghallotta az ismerős hangokat, Márió lágyan … Olvass tovább
Összes megtekintés: 81
Összes megtekintés: 81 Mikor Márió ereje kezdett visszatérni, úgy érezte bírja a tempót, elindultak, a tengerparton. Nem akartak nagy feltünést kelteni, bár a megjelenésük már eleve elég érdekes volt. Ment egy nagy ember, egy kis emberrel, Júnóval, Csillaggal és Kerberosszal. Márió tervezte meg a programot, végül is ő volt valami művész féle, aki mindenhez értett amit … Olvass tovább
Összes megtekintés: 48
Összes megtekintés: 48 Elköszöntek, mentek tovább, Sebastian elgondolkodott azon miket vendéglátójuk mondott. Az emberek sokszínűségén töprengett, milyen ez a világ, hisz akinek van kincse, vagyona, képes minden gonoszságra, mindig többet akar, ha kell öl, gyilkol és ármánykodik a hatalomért. Aki szegény, még a kevés betevő falatot is megosztja, és békességben él a világgal és a lelkiismeretével. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 75
Összes megtekintés: 75 Reggel elindultak, a következő kis falu felé, szépen zöldellő rétet szelt ketté az út. A Nap már lassan kúszott felfelé az égbolton, körülöttük a fű közt tarka réti virágok nyíltak, lepkék szálldostak pompázatosan szép szárnyaikat lebegtetve, méhek zümmögésétől zsongott a levegő. Fejük felett madarak csivitelve szálltak rovarokra vadásztak, kissé távolabb egy magányos házikó … Olvass tovább
Összes megtekintés: 42
Összes megtekintés: 42 A hosszú ideje tartó csapadékos idő után végre kisütött a Nap, minden nagyon vidámnak tűnt, jókedvűen, fütyörészve pakolták a cókmókjukat, kiértek az útra ami a hegyek közt egy völgyben vezetett tovább, ahogy haladtak, Kerberosz megállt és elkezdett vonyítani, hiába hívták nem mozdult. Ekkor a Júnó is hangos iázásba kezdett, mintha csak a kutyának … Olvass tovább
Összes megtekintés: 104
Összes megtekintés: 104 – Benned kit tisztelhetek barátom, neked is hányatott sorsod lehetett? Sebastian hosszasan hallgatott, érezte, hogy megbízhat, fiatal barátjában., már a nevét is majdnem elfelejtette olyan régen volt mikor még hívták valahogy, nehezen szólalt meg de megpróbálta röviden elmondani élete tragédiáját. Márió elérzékenyülve hallgatta, majd javasolta, – Mi lenne ha ezentúl együtt folytatnánk utunkat, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 147
Összes megtekintés: 147 Erdő sirató Óh! Te szépség hová lettél, Erdő, erdő már eltűntél, Pár hónapja még itt álltál, Hűs lomboddal árnyat adtál. Fáid az ég felé törtek, Ágaid közt lakók éltek, Kis madarak csicseregtek, Szelíd őzek legelésztek. Az avarban gombák nőttek, Kirándulók sokat szedtek. Kisvirágok mindig nyíltak, Illatozva kukucskáltak. Cserfák, bükk fák, öreg tölgyek, Mindannyian … Olvass tovább
Összes megtekintés: 61
Összes megtekintés: 61 – Mehetünk, ha egyfelé visz az utunk. – mondta tétován. Pár napig maradtak, amíg Sebastian fején a sérülés begyógyult, nem enyhült a fejfájása, addig az ifjú gondoskodott róla. Közben észrevette a bokáján a forradást, amit a lánc okozott a rabság idején, de nem szólt semmit, sejtette, hogy valami szörnyű dolgot titkol a vendége, … Olvass tovább