Tóth Györgyné Kati néni története Több érdekes történetet hallottam az idős Kati nénitől, köztük az alábbi cicás sztorit. A kisbíró kidobolta: ” A környéken veszett kutyát láttak kóborolni, mivel ez rendkívül súlyos halálos betegség, az emberre is nagyon veszélyes, ezért a hatóság azonnali ebzárlatot rendelt el, a kutyáját mindenki tartsa megkötve. A faluban minden macskát meg kell … Olvass tovább
Szivárvány színben ragyogó édeni táj, fátyolos napfényben, levelek hullanak sárga vörössel barnával, csuda bűbáj, hajamra repülve, ott néha megállnak. Fülembe suttogva, egy táncra felkérnek, jer velünk pörögjünk, most szállunk vidáman, dallamot lágy szelek, ágakon zenélnek, levelek elszállnak, a szívem megdobban. Lombsátor lehullott, kopárak már a fák, Álmosan ásítnak, aludni készülnek Várják már csendesen jó puha … Olvass tovább
Ha majd egyszer utolsót dobban a szívem, őszült hajamat, már nem borzolja szellő, az égről, eltűnik minden bárányfelhő, bús, néha derűs létet elhagyja lelkem. Fényben tündöklő, színek világát lássam, sárga, vörös levelek táncolva szállnak, szél hárfán pörögve, forogva búcsúznak, suttogó lágy szellő sóhaját hallhassam. Mikor lecsukja szememet örök álom, hulló levelek közt vágy testem a … Olvass tovább
Ismeretlen család költözött egy falu közeli tanyára, a tulajdonos házaspár megöregedett, örültek, hogy akadt vevő, mert a gyerekeik felnőttek, a városban éltek, nekik meg egyre nehezebb lett a tanyasi élet. Az újgazdának, még a rendes nevét sem tudták, így adtak neki ragadvány nevet, elnevezték Lovas Tóninak. Nekik is felnőtt gyerekeik voltak, három fiú és egy … Olvass tovább
Öreg tölgyfa erdő szélén, állt magában, télen pőrén, lombot nevelt vén ágakon, madár dalolt víg tavaszon. Nagyon rég volt mikor kikelt, azóta már sok év eltelt, makkbölcsője rég elkorhadt, múló idő messze szaladt. Visszatérnék gondolatban, megpihennék árnyékában, átölelném vastag törzsét, hallgatnék egy jó famesét. Ha beszélne, meghallgatnám, rejtett titkát megtudhatnám, sok viharos évet megélt, fejszéktől … Olvass tovább
Ember és növény melegben élnek, várnak éjszakára, csendes álmot. Hajnal alszik, ő sem ont virágot, néma csendben, égre, bízva néznek. Zöld növények öntözésre várnak, vízre szállt le szomjazó madárka. Földnek áztató eső a vágya, állatok patakra várakoznak. Hol talál a hontalanra álma, járda izzik, olvad, ágya nincsen. Csillagokkal alszik és felébred, nincs családja, háza, sem … Olvass tovább
Létünk Az univerzumban semmik vagyunk, felkap a forgószél mind el szállunk. Születtünk egykor mint apró porszem, szívükben bimbózott vad szerelem. Bölcső mi ringatott elkorhadt rég, hitted, hogy a világ tágulhat még. Vágyaink szárnyán, oly jó repülni, messzire szállni és álmodozni. Ember ki elindult, Holdon is járt, az élet egykor sok ajtót kitárt. Fegyvertől, méregtől, sokan … Olvass tovább
Nagyon fiatal voltam és menyasszony, már készültünk az esküvőre, elmentem a szőlőhegyre, hogy vigyek haza finom őszi barackot, tavasztól őszig folyamatosan érett valamilyen gyümölcs ami nagyon finom volt. Megraktam a kosárkámat indultam hazafelé. Kellemes idő volt, előttem a poros úton lassan ballagott kampósbottal a kezében János bácsi, valószínű saját készítésű, mogyoró vesszőből gőzben puhított, majd … Olvass tovább
Jolika, szüleinek későn született szemefénye volt, mint drága kincset úgy őrizték óvták mindentől ami káros lehetett volna számára. Apró csecsemő volt mikor egy orvosi vizsgálatnál derült ki, hogy rendellenséggel született. A szíve jobb oldalra került a szervek kialakulása során. Szüleit ez nagyon letörte, nem tudták ennek milyen következménye lehet, valahonnan olyan információ birtokába jutottak, hogy … Olvass tovább
Gyerekkorom óta kedvenc tartózkodási helyem a konyha, szerettem sütni, főzni, új, számomra ismeretlen dolgokat kipróbálni, annak ellenére, hogy ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki köretként csak a krumplit, rizst, nokedlit (galuskát) ismert. Féltve őrzöm nagyanyáink receptjeit, készítem el a hagyományos ételeket, de szívesen használom az új alapanyagokat. Az egyik vasárnapi ebédhez, úgy döntöttem készítek kuszkuszt, a … Olvass tovább
Elindúlt húsvéti nyúl, tudja merre a tyúkól, mikor a tyúk elaludt, a fészekből kipakolt. Hazavitte fészkébe, bemártotta festékbe, hátizsákba berakta, de elvinni nem tudta. Nem mondták, hogy járvány van, járni lehet, csak maszkban, éjszaka sem osonhat, nem szegi meg tilalmat. Mind megmaradt a tojás, zsákban maradt egy rakás, mit csináljon most vele? Hegyet épít belőle. … Olvass tovább
Kihalt utcán búsan kóborol a szél, Bimbózó rügyeknek rég múltról mesél. Kihalt utcákon, csak szellemek járnak, Élők bezárva szabadságra vágynak. Dúlnak a harcok, a végét nem tudjuk, Erős az ellenség, bár mi nem látjuk. Kórházak megteltek, szállnak sóhajok, Fájdalmas kín között elhaló hangok. Visszakaphatjuk régi életünket, Vendégül láthatjuk kedveseinket? A bezárt ajtók megnyílnak e végre, … Olvass tovább
A kert kétféle arcáról szeretnek írni, először talán a szebbik oldaláról szólnék, mennyi örömöt nyújt, tavasztól a fagyokokig, a hóvirágtól a krizantémig, sok színben pompázó dísznövényekkel örvendeztet meg, elbűvölő illatot áraszt a jácint, a szegfű, a háttérben rozmaring bokor, kacsintgat a mellette futó klemátiszra. Az ablakban virágládákban muskátli integet csodás virágjaival. A kert mindennap tartogat … Olvass tovább
Hópelyhek szállnak, Jégvirág az ablakon, Dér csillan a fán. * Fagyos reggelen Didereg a hóvirág, Dermed a lélek. * Zord szürke felhők, Szél szárnyán tova szállnak, Jeges fény mosolyog. * Lágy szellő suhan, Füledbe halkan súgja, Lesz még szép tavasz
Felnőttek sokszor azt gondoljuk a gyerekek, önfeledten játszanak, nem figyelnek a vitáinkra, ha hallanak valamit, azt úgysem értik hogy is értenék, hiszen kicsik még ahhoz, hogy eligazodjanak a világ dolgaiban. Ennek a hiedelemnek a cáfolata az alábbi eset. Az 1970 es évek elején történt, a kislány szüleivel tanyán lakott a nagyszülökkel. Az apa az Erdőgazdaságnál … Olvass tovább
Az idő kezdete óta, békésen el voltak egymás mellett a fény és az árnyék, A fény ragyogott csillogott, csodás színeket keltett életre. Az emberek szerették, mert tudták éltető ereje van, nélküle sivár és halott lenne a világ. Ő fényessége tudta, hogy minden élőlény rajong érte, még a növények is általa kelnek életre, a napraforgó is … Olvass tovább
Téli álmot alszik a táj, Még dermedt a csend, szinte fáj. Fagyos a föld, a kert sivár, Az alvó világ fényre vár. Szürke felhőt kerget a szél, Hulló hó a télről mesél. Fagyott rögök közt hóvirág, Álmát őrzi egy rózsaág. Kis virág, küzd a hideggel, A zimankós fagyos téllel. Fehér ruháját felölti, Jön már a … Olvass tovább
Álomba merülve reszketnek a fák, Színes lombjukat régen lehullatták. Kopár ágak között hegedül a szél, Andalító dallamot zenél a szél. Ágakon jégkristály, fehér zúzmara, Az éj csipke fátylat borít a tájra. Lomha pelyhekben hullani kezd a hó, A didergő fákra, puha takaró. Megdermed a csend, mindenütt fehérség, Sűrű hóesésben, nem látszik az ég. Az álmos … Olvass tovább
Libben az szélben az éj sötét fátyla, Lassan elborít, a fájdalom árnya, Csillagok alszanak, álmot ígérnek. Függönyös ablakon néha benéznek. Szobákban fenyők, magányos emberek, Csillagszóró a fán, könnyek peregnek. Kihalt az asztal, ahol egykor ültek, Az ünnep estjének, együtt örültek. Távoli családhoz sóhajok szállnak, Érző szívekben, mind célba találnak. Zárt ajtók mögött is kigyúlhat a … Olvass tovább
Juditka élete első éveiben szüleivel, a nagyszülőknél lakott az ő tanyájukon, mikor iskolába ment akkor költöztek a városba. Korai éveiben megismert nagyon sok féle növényt a vadvirágokat, amit soha nem tépett le, csodálta a vadvirágos réten élő rovarokat, megtanulta, hogy csak nézni szabad, megfogni tilos, mert vagy őt bántják például a méhek, darazsak, vagy ha … Olvass tovább