Tóth Györgyné Megfogadtam, valamikor régen, óvatosan járok majd a jégen. Azóta is esek – kelek, ha leülök majd felkelek, kezem lábam úgysem töröm. talpra állok az nagy öröm. Feledve a fogadalom, érzem azt, hogy be nem tartom, jól tudom, hogy síkos a jég, nem kell az a nagy ijedtség! Füstbe szálló fogadalmak, a nagy szavak mind elszállnak, … Olvass tovább
Fák lombja, le hullott, szürke tájon, kopáran állnak. * Tél szele átsuhan kihalt tájon alvó fákat zúz. * Hull a hó betakar fázó mezőt, hol varjú károg. * Jég rajzol virágot ami nyílik, ablak üvegén. * Dér fedi ősz hajad, fújja a szél zúzmara ráhull. * Fény lobban sötétben harsona szól Újév hajnalán. * Nap … Olvass tovább
Karácsonynak szentestéjén fények kigyúlnak, szeretetnek árnya szárnyal, szemek ragyognak. Gyerekeknek szíve boldog, csodálják a fát, keresgéli mindenki a várt ajándékát. Az angyalka bőkezű volt, mindenki kapott, fehér hajú anyóka is, odaballagott. Ráncos keze, megremegve bontja csomagját, mosolyogva nézegeti, a nagy családját. Szempillája könnyben úszik, ha múltra gondol, álmodozva az időben visszabarangol. Eszébe jut gyermekkora, karácsony … Olvass tovább
Minden karácsony előtt felmerül a nagy kérdés: fenyő, vagy műfenyő? Felháborodott hangú írásokat olvashatunk, a kivágott fenyőfákat szánva. -Milyen szépek mégis kivágták őket, mikor műfenyőt is díszíthetnének, de, nem inkább megölik a szép fiatal fákat, évente kétmilliót. Hangsúlyozom, a természet és a fák barátja, rajongója és tisztelője vagyok. SOHA nem vágnék ki egy egészséges élő … Olvass tovább
Nagy kalapban hóember, köszönti a december, sok testvére született oly vidáman nevetett. Amikor az est leszállt, az idő már rég megállt, szél, hárfáján muzsikált, hóemberünk felkiált. -Gyertek! Vígan táncoljunk! Széllel együtt daloljunk! – perdül fordul Hó anyó, Hó apó az elkapó. Fára mászna hólurkó eltalálja hóbunkó, Hó apóka elesik, répa orra letörik. Reggel jönnek gyerekek, … Olvass tovább
Éjnek sötétjében, hóember is alszik, becsukja szén szemét, szépeket álmodik, miközben hull a hó, elfedi nagy fejét, szívében megőrzi a télnek emlékét. Álmában messze jár, virágzó rétet lát, hullámzó vízparton sütteti a hasát. pillangók rászállnak nagy répa orrára, ébredve visszatér, vár már a sorsára. Reggel a Nap felkel, sugara földre száll, a hó már elolvad, … Olvass tovább
Életem útján, visszatekintek, gondolataim szállva röpdösnek, emlékeim rég morzsákra hulltak, út porában lassan elkorhadnak. Megpróbálom, összeszedegetni, emlékezve, mind csokorba rakni, vannak köztük, feketék, fehérek, holdas éjjel, gyakran kísértenek. A rosszakat jó mélyen elásom. ne őrizze tovább a tudatom, csokorba rakom, szépeket, jókat velük élve, szebb lesz az alkonyat. Az esti csendben, szobámnak mélyén, lassan pislogó … Olvass tovább
Hittem a szépben, hittem a jóban, élhetünk vígan, egy szebb világban, szíveknek húrján, lágy zene zendül, emberek ajkán, vidám dal csendül, sok szépvirágból száll az illatár madár énektől, hangos a határ. Dudva és a gaz, földet borítja, hamisan hangzik, emberek hangja ölnek gyilkolnak, vérfarkas módra, vétlen emberek hullnak halomra. Burjánzó indák, mélybe lehúznak, a sötét … Olvass tovább
Virágos réten kislány játszott, kék volt az égbolt, Nap ragyogott, boldogság hangján, madár dalolt, hangja oly mélyen, szívig hatolt. Tündérkert volt az egész világ, mindenütt nyíló színes virág, lágy szél játszott, halk melódiát, Ámor, ellőtte bűvös nyilát. Mennydörgés zaja felébresztett, az egész világ megremegett. bús éjben, villám, világított zord sötét felhő, beborított. Virágok szírmai, lehulltak, … Olvass tovább
Sötétség árnya borult a földre, Gyötrelmek kínja, beteg szívekre, Harcosok vére, hullott hiába, gonosz leszállt a földi világba. Szomorú gyásznap, nemzet keserve, Vértanúk sorban, halálba küldve, szívünkbe vésve, nevük örökre. Emlékezünk a mártír hősökre, Fénylő csillag, lehullott e napon, Nem ragyog többé bűvös hajnalon, Búsan csendül, a fájdalom húrja, sötét égboltot, felhő takarja.
Kati néni története Több érdekes történetet hallottam az idős Kati nénitől, köztük az alábbi cicás sztorit. A kisbíró kidobolta: ” A környéken veszett kutyát láttak kóborolni, mivel ez rendkívül súlyos halálos betegség, az emberre is nagyon veszélyes, ezért a hatóság azonnali ebzárlatot rendelt el, a kutyáját mindenki tartsa megkötve. A faluban minden macskát meg kell … Olvass tovább
Szivárvány színben ragyogó édeni táj, fátyolos napfényben, levelek hullanak sárga vörössel barnával, csuda bűbáj, hajamra repülve, ott néha megállnak. Fülembe suttogva, egy táncra felkérnek, jer velünk pörögjünk, most szállunk vidáman, dallamot lágy szelek, ágakon zenélnek, levelek elszállnak, a szívem megdobban. Lombsátor lehullott, kopárak már a fák, Álmosan ásítnak, aludni készülnek Várják már csendesen jó puha … Olvass tovább
Ha majd egyszer utolsót dobban a szívem, őszült hajamat, már nem borzolja szellő, az égről, eltűnik minden bárányfelhő, bús, néha derűs létet elhagyja lelkem. Fényben tündöklő, színek világát lássam, sárga, vörös levelek táncolva szállnak, szél hárfán pörögve, forogva búcsúznak, suttogó lágy szellő sóhaját hallhassam. Mikor lecsukja szememet örök álom, hulló levelek közt vágy testem a … Olvass tovább
Ismeretlen család költözött egy falu közeli tanyára, a tulajdonos házaspár megöregedett, örültek, hogy akadt vevő, mert a gyerekeik felnőttek, a városban éltek, nekik meg egyre nehezebb lett a tanyasi élet. Az újgazdának, még a rendes nevét sem tudták, így adtak neki ragadvány nevet, elnevezték Lovas Tóninak. Nekik is felnőtt gyerekeik voltak, három fiú és egy … Olvass tovább
Öreg tölgyfa erdő szélén, állt magában, télen pőrén, lombot nevelt vén ágakon, madár dalolt víg tavaszon. Nagyon rég volt mikor kikelt, azóta már sok év eltelt, makkbölcsője rég elkorhadt, múló idő messze szaladt. Visszatérnék gondolatban, megpihennék árnyékában, átölelném vastag törzsét, hallgatnék egy jó famesét. Ha beszélne, meghallgatnám, rejtett titkát megtudhatnám, sok viharos évet megélt, fejszéktől … Olvass tovább
Ember és növény melegben élnek, várnak éjszakára, csendes álmot. Hajnal alszik, ő sem ont virágot, néma csendben, égre, bízva néznek. Zöld növények öntözésre várnak, vízre szállt le szomjazó madárka. Földnek áztató eső a vágya, állatok patakra várakoznak. Hol talál a hontalanra álma, járda izzik, olvad, ágya nincsen. Csillagokkal alszik és felébred, nincs családja, háza, sem … Olvass tovább
Létünk Az univerzumban semmik vagyunk, felkap a forgószél mind el szállunk. Születtünk egykor mint apró porszem, szívükben bimbózott vad szerelem. Bölcső mi ringatott elkorhadt rég, hitted, hogy a világ tágulhat még. Vágyaink szárnyán, oly jó repülni, messzire szállni és álmodozni. Ember ki elindult, Holdon is járt, az élet egykor sok ajtót kitárt. Fegyvertől, méregtől, sokan … Olvass tovább
Nagyon fiatal voltam és menyasszony, már készültünk az esküvőre, elmentem a szőlőhegyre, hogy vigyek haza finom őszi barackot, tavasztól őszig folyamatosan érett valamilyen gyümölcs ami nagyon finom volt. Megraktam a kosárkámat indultam hazafelé. Kellemes idő volt, előttem a poros úton lassan ballagott kampósbottal a kezében János bácsi, valószínű saját készítésű, mogyoró vesszőből gőzben puhított, majd … Olvass tovább
Jolika, szüleinek későn született szemefénye volt, mint drága kincset úgy őrizték óvták mindentől ami káros lehetett volna számára. Apró csecsemő volt mikor egy orvosi vizsgálatnál derült ki, hogy rendellenséggel született. A szíve jobb oldalra került a szervek kialakulása során. Szüleit ez nagyon letörte, nem tudták ennek milyen következménye lehet, valahonnan olyan információ birtokába jutottak, hogy … Olvass tovább
Gyerekkorom óta kedvenc tartózkodási helyem a konyha, szerettem sütni, főzni, új, számomra ismeretlen dolgokat kipróbálni, annak ellenére, hogy ahhoz a korosztályhoz tartozom, aki köretként csak a krumplit, rizst, nokedlit (galuskát) ismert. Féltve őrzöm nagyanyáink receptjeit, készítem el a hagyományos ételeket, de szívesen használom az új alapanyagokat. Az egyik vasárnapi ebédhez, úgy döntöttem készítek kuszkuszt, a … Olvass tovább