Húsvéti népszokások

Húsvéti népszokások Anyósom a huszadik század elején született egv zalai kisfaluban, sok érdekes történetet hallottam tőle. Szívesen mesélt régen elfelejtett szokásokról.. A fehérvasárnap,( húsvét után az első vasárnap) fontos nap volt ekkor tartották a templomban az első áldozást ami nagy nap volt a falú életében. Nagy izgalommal járt a koma választás is. Náluk a faluban … Olvass tovább

Jelmezbál: Tizenharmadik történet: Farsangi mese

Farsangi mese Eljött a várva várt farsang, a zord téli napok után, jól jött egy kis vidámság. Mindenki nagy izgalommal készült a bálra, ahol lesz móka kacagás. Anna is nagyon kiváncsi volt, néha félénken megkérdezte testvéreit, milyen lesz a bál, amikor hallotta milyen terveket szövögetnek, mit vesznek fel, minek öltöznek. Valójában nem voltak a testvérei, … Olvass tovább

Apevák

Apevák Hőn vágyott álmodra, rátalálsz egy álomvilágban. * Éj sötét csendjében, vágyak szárnyán szállnak az álmok. * Ég a fény lelkedben, álom nyomán égető vágy gyúl. * Szállsz messze álmodban, mesebeli tündérvilágba.

Dráma

Dráma A csendes kisvárosi utcára leszállt az est, az utcai lámpák fényében lassan táncolva apró csillogó hópelyhek hullottak, mintha a közelgő karácsonyra készülnének. Igyekeztek fehér fátylat borítani a fákra. Az ablakokon, udvari fenyőfákon, kapukon már fényfüzérek jelezték a szeretet ünnepének közeledtét. Késő este kihalt az utca, eljött az éjszaka, mikor váratlanul a rendőrség szirénázó autóinak … Olvass tovább

Álmok

Álmok Csendes éjjel álmok árnya, szemedre száll magába zár. Elvarázsol édes álma, repül veled karon ragad. Csillagok ha rád lenéznek, mosoly virít az arcodon. Angyalokkal énekelnek, virág zenél amerre jársz. Ablakodra hold sugárzik, terád vigyáz mesét regél. Édes álom el ne szálljon. velük maradva álmodozz.

Álomvilág: Hetedik történet

Álomvilág Van egy világ. Úgy hívják, hogy álomvilág, ahol a boldogság őshonos, ez a szeretet és béke hona. Az éjszaka álmait a csillagok őrzik, fényesen ragyognak az ezüstfényű holdat követve, hullajtják fényüket a földre A nap az életet adja, aranyló fényével meleget áraszt. Partot azúrkék tenger mossa, hátán fehér vitorlásokat ringat a szél. Hullámai a … Olvass tovább

Haikuk

Haikuk Éj sötétjében tündöklő álomképek reggel elszállnak. * Álmodni könnyű, szebb, jobb világban élni, ne hagyd elszállni, * Álomvilágban, béke van és szeretet, kár felébredni. * Álmodozz bátran, ha mersz nagyot álmodni, valóra vállhat.

Egyszer volt… Ötödik történet

Egyszer volt Egyszer volt, régen volt, élt egy kislány, aki nagyon zűrzavaros időben született, mindenütt gyász, szegénység, fájdalom, de ő vidáman, boldogan élt, úgy érezte övé a természet minden kincse. Ha a vadvirágos réten szaladgált ezernyi virág bólogatott felé, mikor a lágy szellő borzolta a haját. Minden virág a barátja, a margaréta, harangvirág, a boglárka, … Olvass tovább

Földrengés

Alszik a város házakon csend ül, mikor a föld váratlan megrendül, kártyavárként dőlnek le a házak, nagyon sokan romok közt maradnak. Allah Akbar! Fohász száll az éjben, csodát várják a szörnyű veszélyben, túlélők sírnak kétségbe esve, eddigi létük örökre veszve. Tízezrek haltak, pillanat alatt, kikre rádőltek vasbeton falak, hős segítők élőket kutatnak, kutyák jelzik valakit … Olvass tovább

Mit hoz a holnap

Mit hoz a holnap nem tudja senki, rakéták szállnak gyilkolnak ölnek, házak és tornyok mind romba dőlnek, a gyarló embert kétségbe ejti. Semmit sem ér az emberi élet mindent sodor a háború szele, irdatlan mélység bánattal telve, harcolni küldik aki nem vétkes. Sakktáblán sorban állnak a bábuk, védik a vezért védeni muszáj, hatalom éhes mindenki … Olvass tovább

Téli apevák

Téli apevák Hó pihe szálldosva csendesen hullt, tájat betakart. Tél szele száguldva, fákat törve vadul vágtatott. Fák ágán hidegben dér csillogott, köd ha ráborult. Köd sűrű fátylával körbeölelt, zúzmarát lehelt. Szél libbent ablakon zord éjszakán, kopogott a tél. Hold oson égbolton, fény nem csillan ezüstös havon. Nap égről letekint, búsan kérdi. Hova tűnt a tél?

Boldog új évet

Tova szállt esztendő, múlt ködjében elvész, ideje véget ért, átadja a helyét, Vigyen el magával, bánatot és könnyet, hogy ne kelljen ásni, tömegsírgödröket. Várjuk már az újat, telve jó reménnyel, kerüljön el minden, bánat az új évben. Mit hoz még nem tudjuk, mindig jobbat várunk. Szeretet s béke, otthona lesz házunk? Ne irtson, pusztítson természeti … Olvass tovább

Őszi hangulat

Elszálltak a fecskék, gólyák útra keltek, elbúcsúztak csendben, üresek a fészkek. Fákon a levelek, zizegnek lehullnak, énekesmadarak, lassan elnémulnak, Csendes lett a határ, már csak a szél suttog, éjnek sötétjében bagoly néha huhog. Kelő nap bágyadtan, mosolyog az égen, látva sok gyümölcsöt, amit a nyár érlelt. Hamvas pirosalmák, csüngenek az fákon, körték, mint kis harang, … Olvass tovább

Vihar az élet tengerén

Szerelmes ifjú pár boldogan kel útra, kishajón hófehér vitorla felhúzva, szikrázó kék vízen táncol a napsugár. Horgonyt fel kapitány, eljött az indulás! Távoli sziklákon, pihen a tekintet, búcsúznak a múlttól, ami csak legyintett. Lágy szellő lengedez, érzik, hogy simogat, siklik a vitorlás, távolság hívogat. A part már oly távol, ég és föld összeér, fejük fölött … Olvass tovább

A béke galambja

Hullámvasútra szállt a békegalamb, repült magasra, széttárta a szárnyát. Templomtornyában megszólalt a harang, távolból látja, veszedelem árnyát. Mélybe zuhan, hol kavarog a pokol, fegyverek ropognak, házak robbannak. Mindenütt fájdalom, könny és vér csorog, ártatlan emberek, százával halnak Szárnya szegett galambnak, tolla égett, békét siratja, mit vele megöltek. Szíve megállt, amikor körbe nézett, nem tudhatta még, … Olvass tovább

Tűzvész

Egy forró nyári napon Anna egyedül volt otthon a kisfiával, férje és apósa kora reggel elmentek a szőlőhegyre, ilyenkor a szőlőben nincs tennivaló, de a pince körül találtak munkát. Józsika három hónapos még bölcsőlakó, anyukája jó időbeosztással végezte a ház körüli munkát. Kenyeret sütött, finom paradicsomos káposztát főzött, gondolta a kenyérrel együtt készült langallóval, amit … Olvass tovább

Hullámvasúton

Amikor megszülettünk, hullámvasútra felszálltunk, száguld velünk, sokszor sikítunk, de vele utazunk, sírunk, kacagunk, boldogok vagyunk fenn a magasban. Váratlan, hirtelen érzed, hogy a mélységbe zuhansz. Hol fenn, hol meg lenn, repülünk, mint szél szárnyán a levél, jöhet vihar, lehet nyár, az úton vár ezer veszély, fogynak a dombok, tűnnek a lejtők, a kocsi megáll. Végállomás! … Olvass tovább

Szederfák

Már régen eltűntek az utak mellől a szederfák, vagy eperfák, attól függ melyik tájegységen hogyan nevezték. Felénk a szeder nevet kapta, ezért így írok róla. Valamikor a faluból minden kivezető utat és a mezei utakat is ezzel szegélyezték, néhol az udvarba is került, a szabadon kapirgáló, hápogó szárnyasok örömére. Nagyon kedvelték a gyümölcséért is, ami … Olvass tovább

Öreg cseresznyefa

Ötven éve állsz, a kertünkben büszkén, hatalmas törzseden, sok vihart megérvén, hófehér szirmaid, lombod borították, piros gyümölcsödet, jégesők tépázták. Ha beszélni tudnál, sok mindent mesélnél, zivatart és záport, sok veszélyt túléltél, láthattál sok könnyet, katonákért hullni, kiket háborúba, elvittek meghalni. Tavasz mindig eljött, virággal borított, Napnak mosolyától termésed ragyogott, nincs okod még félni, nem dönt … Olvass tovább

Fekete macska

Nem hiszek a babonában azt sem hiszem el, hogy a fekete macska bajt hoz ránk, ha előttünk az úton át megy. Többször volt ilyen cicánk, de nem észleltük, hogy miattuk ért valamilyen, sors csapás bennünket. Veszélyt csak önmagukra jelentettek, ha macskanász idején a kandúrok szívét elrabolta egy szépséges cica lány, gyakran élet halál harcot vívtak … Olvass tovább