Magdus Melinda Összes megtekintés: 30
Összes megtekintés: 30 Tüskéim élesednek, nincs már helye többnek, szirmaim bársonyosak, ne félj tőlem, simogasd meg! Ezt gondolta sárga rózsa, szemeit ő le-le hunyta, álmodozott napsütésről, harmatcseppről, édes mézről. Akárhányszor erre gondolt, szíve majd, hogy ki nem csordult, víg örömöt, boldogságot, napról napra ő sugárzott. Aki csak reája nézett, nem kívánt más ékességet, felvidult az egész … Olvass tovább
Összes megtekintés: 78
Összes megtekintés: 78 Vezetőmtől jó régen megkaptam már a feladatot, hogy írjak Stand Up kabarét versek helyett áruházunk karácsonyi rendezvényére. Hát szívesen megtettem volna, ha csöppnyi fogalmam lenne erről a műfajról. Autodidakta módon lehet verset írni, ám igazi Stand Up-ot csak a felhős Albionban tudnak kreálni. Angliába viszont nem kaptam repülőjegyet a csekély fizetésem mellé. Ezért … Olvass tovább
Összes megtekintés: 74
Összes megtekintés: 74 Augusztus volt, a határban sárgállott a még lábon álló búza, de már nem volt olyan szép aranyszínű, mint Péter-Pál ünnepén. A nap még magasan járt, de az ősz már kezdett bekukucskálni az ablakon. De a fiatal szívekben még forróság tombolt, különösen Panniéban. Ifiasszony létére magányosan élt már jó néhány hónapja. Pici babájával anyjánál … Olvass tovább
Összes megtekintés: 96
Összes megtekintés: 96 Szavakból verset faragok, gondolatból pántlikát fonok, szeretetből csillagösvényt hímzek, tettekből szebb jövőt építek. A gonoszság nem kenyerem, szikrázó fény kísér engem, óvja Isten minden léptem, hálám tudom kevés érte, meghajtom fejem előtte, haladok életutamon előre.
Összes megtekintés: 62
Összes megtekintés: 62 Kattognak a percek, üresen múlnak el, unalmas csendben, élet nélkül egymásra hullnak és tűnnek el a semmiben. És talán már én sem vagyok, csak egy hús-vér cafat ember, ki megárvulván az enyészetre vár cseppnyi érzelem híján, és a nihil egyetlen vágya, hisz ellőtte összes patronát. És fázik egyedül, mint az útszéli sár, mit … Olvass tovább
Összes megtekintés: 57
Összes megtekintés: 57 Tűz lobban, víz csobban, szél tombol, ár rombol. Szívem szeret, szemem nevet, kezem simít, lelkem virít. Válassz Ember, mi kell neked, hidd el élted, szép is lehet! Ölelj, szeress, örülj, nevess, életedben a szépet keresd! Mint a kis méh a virág felett!
Összes megtekintés: 86
Összes megtekintés: 86 Az eső csendesen csepergett. Gyermekkorában ilyenkor szelíden egymásra hullott a dús fehér felhőből a kristályszemcsés hópihe. A lefagyott föld nem tudta és nem is akarta magába szívni az égből hulló nedvességet. Megengedte, hogy a földi halandók gyönyörködjenek a hóval fedett tájban, ami ilyenkor, karácsony estéjén, nem lehűtötte, hanem felmelegítette az emberi szíveket. Magányosan, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 26
Összes megtekintés: 26 Rideg minden perc és éget minden szó, amit nem tőled kapok. Felőröl hiányod, kiutat nem látok. Napok enyésznek el az üres semmibe. Teljes valómban még létezem talán, de csak a testem él, a lelkem már alélt, akár egy kiszáradt kút mélyén hervadó virág, éltető vízre vágy.
Összes megtekintés: 74
Összes megtekintés: 74 Béklyóban a lélek, tollam serceg, tán ő is félszeg? Amit gondolok, leírni nincs merszem, gyáva költőként kérdem: az igazság hol terem? Hazug világ, hol dorombolnak férgek, a zászló nekik áll, a többiek néznek… kábán, kérdőn, csodálkozva… aztán fejek hullnak némán a porba, kis pontként enyésznek el, észre sem veszed, hogy nagy pont te … Olvass tovább
Összes megtekintés: 32
Összes megtekintés: 32 Mint bús cinege, ki zord tél végén tavasz ébredését várja, fáknak zöldülését, fagyott föld enyhülését, fűcsomónak sarjadását, csalfa eső lágy szellőjét, virágszirom virulását, illatmámor közeledtét, angyalszívek ölelését, puha kéz cirógatását, gyermekajkak kacagását, vidám szemek ragyogását, angyaloknak szelíd táncát, lelkeknek rezdülését, törékeny szívnek békéjét, félelmek elengedését, úgy várjuk már érkezésed, jászol ölén ébredésed, karácsonykor … Olvass tovább
Összes megtekintés: 76
Összes megtekintés: 76 Advent volt akkor is… Advent volt akkor is, a születést vártuk, magányos kórtermében Apám menni készült. Várta a karácsonyt szürke, néma csendben, földi békességben, családja körében. Sorsa azonban másképp volt megírva, gyenge földi teste, elernyedt a kínban, utolsó szavait erősen kereste, megvallott Téged kegyes Atyaisten, szenteste már Hozsannát zengett Neked ott fenn.
Összes megtekintés: 112
Összes megtekintés: 112 Bálint egész nap el volt foglalva, segített apjának az összetört autók karosszériájának javításában. Elég rendesen törtek mostanában a kocsik. Kinek véletlenül, kinek rutintalanságából adódóan, kinek nagyképűségéből kifolyólag. Bálint szerette ezt a munkát. Örült, amikor látta, hogy keze által visszanyerik eredeti formájukat a járgányok és már csak kétszer-háromszor kell lefújni őket festékkel és száguldozhatnak … Olvass tovább
Összes megtekintés: 120
Összes megtekintés: 120 (Elmélkedés egy befejeződött élet apropóján.) Talán előre elrendeltetett a sorsunk már fogantatásunk pillanatától kezdve? Sokat gondolkozom ezen mostanában. Ha így lenne, akkor értelmetlen lenne az előttünk vagy mögöttünk álló több évtizednyi szenvedés és öröm. Kapunk egy indíttatást, génjeinkben hordozzuk őseink DNS-ét, természetét, de én úgy hiszem, hogy akaratunkkal tudunk változtatni hiányosságainkon, hibáinkon. Történetem … Olvass tovább
Összes megtekintés: 68
Összes megtekintés: 68 Hosszú tél közelít, zsigereimben érzem, félelemtől terhes bármerre nézek, az emberi lélek szeretetre éhez, akár gyermek vagy öregember, zsémbes. Ízetlen a szőlő, tikkadtak a szemek, az illat sem a régi, hiába keresed, sötétség uralja az északi földrészt, kutyaugatás zavarja a mélabús estét. Mezőn a tücsökhad elszendergett régen, téli álmukat alusszák a végtelen réten … Olvass tovább
Összes megtekintés: 74
Összes megtekintés: 74 Közbeszéd, amit lépten-nyomon manapság bárhol és bármikor hallani lehet: – Figyelj, én már teljesen kész vagyok ettől a vírusos helyzettől. – Mi a bajod, miért panaszkodsz már megint? – Mind meghalunk, ha ezek a lükék továbbra sem hordják szabályszerűen a maszkot és állandóan úton vannak. – Miért kell neked mindig pánikolni? – Te … Olvass tovább
Összes megtekintés: 36
Összes megtekintés: 36 Őszi éjjel öntudatlan, ködtől, víztől elázottan, falevél a földre pottyan, enyészetté válik sorsa. Emlékezik szép tavaszra, csivitelő madarakra, szikrázó napsütésre, lágyan csurgó hűs esőre. Tudja, ő már nem remélhet, zöld levél ő újból nem lesz, mégsem lázad, elfogadja életútját végigjárta. Földi élet sincsen másképp, itt a napfény az ajándék, fényesen délben izzik, alkonyatkor … Olvass tovább
Összes megtekintés: 23
Összes megtekintés: 23 Emlékezem rátok régen volt barátok, ismerősök, rokonok, nem szól hozzám szátok, csak szomorú fejfátok nézem könnyes szemmel, reményvesztett szívvel. Nem feledem a múltat, siratom az elhunytat. Körforgás a létünk, elmúlik az éltünk, szeretetben éljünk, hogy ne kelljen majd félnünk, mikor égi bíránk előtt számadást kell adnunk.
Összes megtekintés: 37
Összes megtekintés: 37 Halkan szitál … Halkan szitál az eső, hajnaltól napestig síremlékekről csordogál alá, nevek, évszámok, idézetek, néhol megfakult fénykép jelez életutat. Valaha ő is érzett örömet, fájdalmat, békét, szeretetet, hamisságot, és most nehéz kövek alatt pihen, porladó testén mécses tüzek. Lábam alatt félénken zizzen egy falevél, elmúlt ő is, elenyészik, mint minden mi született … Olvass tovább
Összes megtekintés: 34
Összes megtekintés: 34 Egyszer régen nagyon régen, mikor még talán nem is éltél, erdő mélyén vadállatok, vén rókák és huhu baglyok kupaktanácsot összehívtak, és azon gondolkoztak, tudásukat utódaiknak hogyan adhatnák tovább. Az erdő állatainak legöregebbike, kinek szakálla réges-rég hófehér, előállt bölcs ötletével: Nyissunk állatiskolát, vértezzük fel tudással az erdő összes lurkóját! Tanácsát megfogadták, csörgedező forrás partján, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 22
Összes megtekintés: 22 Boldog tavasz, Édes szavak, Kedves emlék, Engem szeretsz. Boldog szívem, Élem éltem, Karom ölel, Engedj közel. Boldog szemed, Énrám vessed, Kezem kedves, El ne engedd. Békés lelkem, Élek veled, Kezed fogom, Ezt akarom. (A verssorok kezdőbetűit ne felejtsd el függőlegesen is elolvasni! )