Veréb csevej

– Jé! Ilyent még nem láttam hosszú életem során – így morfondírozott magában Szili bácsi. A kert végében magasló szilvafa szomszédos ágain két veréb ült. Az egyik láthatólag gyengébb volt, talán sérült is. Látszott rajta, hogy a bal szárnya eltörhetett, mert csak lógott a törzse mellett. A másik veréb a szájából etette a sérült madarat, … Olvass tovább

Álarcos “Farsangoló”

Itt a farsang, halljátok! Álarc fedje arcunkat, vidám táncot lejtsetek, kergessük el a telet! Elég volt már belőle, jöjjön vissza jövőre, zavarjuk el Tél úrfit, a Nap is szebben világít! Bálozzunk reggelig, hasunk is megtelik, pörögjünk és forogjunk, a telet jól elporoljuk! Öltözködjünk maskarába, vigadj te is maszkabálban, ha érdekes a jelmezed, jutalmadat elnyered.

Álarcban: Nyolcadik történet: Farsangi fricska (tanulságos “mese” felnőtteknek)

Éva alig várta már, hogy hosszabbodjanak a téli nappalok. Tudta, hogy ezzel a tavaszt sürgeti, viszont még a tavasznál is jobban várta a farsang idejét. Kislányait akarta kicicomázni az ovis álarcos bálba. Sokáig törte a fejét, hogy milyen jelmezt készítsen nekik. A nagyobbiknak szalvéta jelmezt tervezett. Volt miből válogatnia. A sok száz darabból álló szalvétagyűjtemény … Olvass tovább

Csiga csúszda – avagy mire jó a ferde járda? (majdnem igaz mese)

Valamikor réges-régen egy picinyke kis faluban ferdén látó emberkék járdát építettek, hogy ne kelljen az úton járkálniuk, ahol az autók közlekednek. De mivel mindent ferdén láttak így a járdát sem láthatták egyenesnek. Nem kellett nagy tudás a megépítéséhez, csak egy kis lustaság. Ha elegyengették volna a talajt és földdel feltöltötték volna, akkor biztonságosan lehetett volna … Olvass tovább

Újévi remények

Várom az újév hajnalát, mint ifjú lány a nyoszolyát, új kikeletet álmodok, világító szép csillagot. Vágyom a béke galambját, nyugalmat, mit család ád, eltörölném világ baját, teljesüljön ez a varázs. Új esztendőnek hajnalán, legyen kenyér az asztalán, a Földön minden embernek, kik nélkülöznek, szenvednek. Ha megosztod kenyeredet, éhes nem lesz a testvéred, mosolyogj a társadra, … Olvass tovább

Mese a karácsonyi manókról

Manóországban nagy most a nyüzsgés. Sürögnek-forognak a kis manók, fiatalok és idősebbek egyaránt. Fülükbe jutott a hír, hogy a nagyok világában ünnepre készülődnek az emberek. Igen ám, de mit ünnepelnek ilyenkor ebben a dermesztő téli hidegben? Hallották ezt is, azt is, meg amazt is. Talán a téli napforduló ünnepét ülik meg? Mások egy gyermek születéséről … Olvass tovább

Karácsonyi fény

Világít már hitünk fénye, pislákoló szép reménye, hideg szívek menedéke, égieknek drága méze. Élni lehet búsan, félve, magányosan, dideregve, nem ez a cél, régen tudjuk, szeretet az úti célunk. Kétség gyötör napjaidban, nézz az égre, látod, ott van, fényes csillag jelzi jöttét, édenkertben kikötöttél. Jézusunk megszületett, prófécia teljesedett, váltságunk ő lett nékünk, bízik benne nemzedékünk.

A rózsaszín bekecs

Két tacskó fizimiskájú kutya fogócskázott a havas út szélén. Lábnyomaik kirajzolódtak a frissen esett hóban. Az egyik kutya gyorsabbnak tűnt, ám amikor már jócskán előrébb haladt bevárta a lemaradt társát. Olyanok voltak, mint két jó barát. Szerettek együtt lenni, de olykor útjaik másfelé ágaztak. Egyikük szeretett kotorászni a fűben, izgatta a földlakók változatos illata. A … Olvass tovább

Első gyertya

Az adventi gyertya fénye, hideg szívünk menedéke, pislákoló szép reménye, földi pokol helyett béke. Bevilágít kis szobákba, hatalmas nagy palotákba, de a szegény nyomorult is, fényéből kap ugyanannyit. Olykor hűvös szelek fújnak, gyertya fénye kialudhat, de, ha lángját féltve őrzöd, istápolod, széltől óvod, lelked mélyén melengeted, fénye tőled el nem veszhet, bevilágít minden házba, szeretet … Olvass tovább

Bolond világ

Két ország nem egyezett, mérlegelték, ki a nagyobb? Dűlőre nem jutottak, háborút robbantottak. Nem gondoltak semmi másra, az egójuk motivált ma, ezrek arca porba hullott, anyák könnye búsan csurgott. Kérdést tett fel oly sok ember, épeszű és bolond elme, nem foghatja fel szívével, a pusztításnak mi értelme? Kérdésekre nincsen válasz, mosoly hervad, marad bánat, halomra … Olvass tovább

Napsugaras boldogság (játszótéri idill)

Nézem őket halkan, csendben, körben ülnek, önfeledten, homokvárat építenek, hárman háromféleképpen. Mily nagy csoda ez ma nékem, unokáim a játszótéren, véremből valók e gyermekek napsugarai életemnek. Mama hozzál vizet nekünk! Mindannyian csak ezt kérik. Először gondolkodóba esem, biztos, hogy ezt kell tennem? Aztán olyan szépen kérik, nemet mondani nekik vétek. Szedtem lábam, vízért mentem, „Édesmama” … Olvass tovább

Fekete vagy fehér?

(ismeretterjesztő irka-firka gyerekeknek) Fogadni mernék, sokan nem tudjátok, hogy a zebrák alapszíne fekete vagy fehér? Nem oly rég óta tudom én is, hogy mi az igazság ebben a kérdésben. Írásom végén fény derül majd erre a titokra és még sok egyéb érdekességre is. Ha meghalljátok azt a szót, hogy zebra, akkor automatikusan a gyalogátkelőhelyre gondoltok … Olvass tovább

Őszi gondolatok

Nem tudom ki, hogy van vele, de én minden évszakot egyformán szeretek. Van, amit azért, mert újjá ébred a természet általa, van, amit azért, mert az elmúlásra emlékeztet. Elmúlás közben is születhet valami csodaszép. A nyáron zöldellő fák levelei csodálatos átváltozáson mennek keresztül. A sárga, a vörös és a barna szín ezernyi árnyalatában pompáznak. Rohanó … Olvass tovább

Boldogság kék madara nélkül …

Hallgatom Margit panaszáradatát és a lankadatlanul szakadó esőt. Úgy peregnek a szavai, mint az esőcseppek. Hol halkabban, hol hangosabban, hol hevesebben, hol csendesebben. Mint az élet monoton percei, úgy hullanak alá az esőcseppek is. Éltető erőt adnak a földnek, ám ha túl sok hull az égből, akkor pusztítást végeznek. Margit életében szinte állandóan esett. Így … Olvass tovább

Vonatozási élményeim, avagy “vissza az időben”

Talán már a szüleim is ezeken a vasúti kocsikon utaztak távolabbi céljaik felé, amin ma én is utazhattam haza a heves megyei városból nógrádi kicsiny falumba. A viszonylag rövid, 59 km-es, utat cirka másfél óra zötykölődéssel élhetem át. Sima, hétköznapi nap lévén a MÁV úgy gondolta, hogy egyetlen egy szerelvény elég lesz, hogy szállítsa az … Olvass tovább

Elképzelt találkozás: Nyolcadik történet

– Ugye, nem álmodtam? – ült fel hirtelen az ágyán Mirella. – Hiszen még most is érzem Goorgie parfümjének illatát – tűnődött magában. A férfi fiatalkorában nagyon adott magára, úgy tűnt, hogy ez ma sincs másképp. Negyven évvel ezelőtt, az Apolló mozi félreeső beugrójában amikor először átölelt, akkor varázsolt el örökre a testéből áradó fanyar … Olvass tovább

Lánykérés szonettel

Az esőcseppek sűrűn hulltak az égből, úgy látszott nem is akarják abbahagyni a végtelen zuhogást. Monoton zene volt ez Ákos füleinek. Ma nem mehet ki a határba, pedig nagy szükség lett volna rá. Szántóföldjeinek harmada várta még, hogy megmozgassa a talaját. Késésben volt már, a gabonának már a földben lenne a helye. Nem tudott mit … Olvass tovább

Csalafinta nyuszi

Húsvéti idő közeleg, nyuszi fiú bálba megy, fő a feje szegénynek, tojásokat ki tojja meg? Baromfiudvar terebélyes tyúkok száma igen népes, hű társait arra kérte, ne hagyják őt cserben mégse. A tojások szaporodtak, nyuszi fiú megnyugodhat, kerül tojás az asztalra, háziasszony számára. Kis leánykák kifestették, locsolóknak készítették, hímeset és színeset, igen sokat, nem egyet. Eljött … Olvass tovább

Az utolsó csepp

Megszületett a döntés, amely régóta érett már. Negyedszázados sérelmek, arculcsapások lezárásaként. Ma, végérvényesen befejeződött apa és lánya kapcsolata. Lelkét ért sérelmét még el tudta nyomni, de azt már nem tudta tolerálni, amikor gyermekeire nézett és riadt szempárokat kellett látnia maga előtt. Őket nem érheti sérelem. Vége a képmutatásnak. Vége a takargatásnak. Nyolc éves volt csupán … Olvass tovább