Magdus Melinda Szánhúzó kutyusunk igen rusnya, fejéről hiányzik a kucsma, szerencsére nem annyira durva, csak minduntalan alagutat fúrna. Villanydróton ül egy fecske, elrepülni lenne ma kedve, nem teheti meg szegényke, törött szárnyú párjával mi lenne? Udvarunkban lihegnek a tyúkok, némelyik olyan, mint egy túzok, kakasok viaskodnak értük, többségüknek nem volt szerencséjük. Szarvasbikák várják a szeptembert, bőgésük hős … Olvass tovább
(Rózsák halála c. novellám folytatása) A bevásárlóközpont hétköznapi nyugodt életét élte. Péter beugrott, hogy megvegye hétvégére a sörét. Éjszakai horgászatra készült. Egész nap pokoli hőség volt, éjszakára sem hűlt le a levegő húsz fok alá. Alkoholmentes sört vett, mert reggel vezetnie kell hazáig, a jogosítványát nem szerette volna kockára tenni. A sörös polc mellett különféle … Olvass tovább
Már napok óta esik az eső. Hallgatom, ahogy az ereszcsatornán végigfolyik és a földbe vájt mélyedésbe csurog. Nem térek magamhoz. Vele akarok lenni, ölelni akarom, csókolni, ahogy egy héttel ezelőtt ott a padlásszobában. Biztos csak álmodom, de mégsem, hiszen ébren vagyok. A fejfán az ő neve volt felírva. Élt 46 évet. Nem akarom tudomásul venni. … Olvass tovább
Péter napok óta nem tudott másra gondolni csak a fiatal lány halványkék szemére és a mosolyára, ami minduntalan megcsillant a szája szögletében. Alig pár napja ismerte csak, de nem tudta kiverni a fejéből a nő pillantását. Mintha nem is földi lény lenne, úgy érezte, mintha a csillagok közül szállt volna le ide a Földre. Néhány … Olvass tovább
Jutalomjáték elmaradt, egyedül fázom a fák alatt, takaróm betakar teljesen, nem ölel át a kedvesem. Bolyongok magamban céltalan, olykor a lélek lakatlan, hiába süt a Nap hétágra, botladozom bénázva. Oly szép a világ, csodálom, bár teljesülne az álmom, élni békében szeretnék, ölelő karodba repülnék. Talán majd egyszer valaha, rám találsz a vadonban, prérifarkas vagyok rég, … Olvass tovább
Irma meghúzta a borosüveget és lerakta az üvegasztal szélére, éppen hogy csak le nem esett róla. A porcicák mellett több napos ragacsos alkoholcseppek piszkították be a szebb napokat megélt, fém lábakon álló asztalt. Régóta már saját magát sem tisztogatta, nemhogy az asztal rendben tartására lett volna gondja. Általában minden este kiürült egy újabb borosüveg, amit … Olvass tovább
Hosszú lábú fehér gólya feleségét táncra hívta, fél lábon urasan meghajolt, kedvese előtt így pózolt. Felesége Gólya Róza, pukedlizett gólya módra, szárnyát nyújtotta férjének, a tóban békák zenéltek. Kuruttyoltak dallamosan, egyik másik fel-fel horkant, zeneiskolába nem jártak, össze-vissza daloltak. Gólyapárt ez nem zavarta, lábuk járt a muzsikára, a fűben ha étket láttak, komótosan lehajoltak. Szerette … Olvass tovább
Bűzös posvány, tapadó sár, ragad a talp, elmúlt a nyár. Nyűg és teher, mit lélek cipel, kemény szavak, mécsem hamvad. Eltör hamar, torkom kapar, szemem homály, szívem kopár. Távol a part, elnyel a hab, zene elhalt, testem ernyedt. Ködös esten, pillangó röppen, kérdezi halkan, miért is éltem?
Furcsa álmot látott éjszaka Józsi. Másnap sem tudott szabadulni a hatásától. Egy sziklafal mélyedésén kellett átkelnie a fiával a hegy gyomrán keresztül a mélyedés másik kijáratán lévő településre. Sehogy sem tudtak átjutni rajta, mindig útjukat állta egy legördült szikladarab, vagy olyan szűk volt a járat, hogy nem fértek át rajta. Aztán neki valahogy mégiscsak sikerült, … Olvass tovább
Május első vasárnapja, édesanyák napja van ma, meglátogat a családom unokákat nagyon várom. Kinyílott az orgona is, nárciszom is illatozik, virágcsokrot hoztak nekem, illatától boldog szívem. Madárdaltól hangos az ég, édesanya lettem én rég, gyermekeim már felnőttek, jó emberré fejlődtek. Felköszöntöm édesanyám, derűsen, míg tekint reám, mosolyommal meghálálom, szeretetét e világon.
Olyan furák az emberek. Azt hiszik, mindent tudnak a világról. Az igazság az, hogy minél többet ismeretet szerzünk, rádöbbenünk, milyen keveset is tudunk. A legnagyobb hiányosságunk, hogy nem vagyunk elfogadóak másokkal. Csak a mi igazunk az igaz, a másiké biztos, hogy nem. Ezt gondoljuk minduntalan, ezt a téves képzet rögzült be az agytekervényeinkbe évezredek óta. … Olvass tovább
Mint, ahogy a tegnapra új nap virrad, és az ég alja halvány rózsaszín pírt kap, úgy nyílt ki szerelmem illatos virága, először csak apró rügyeket hozva, majd szirmait lágyan kibontva, félénken, üdén, ártatlanul, bársonyos szirmaim kívül-belül. Megváltást ígérve hajoltál ölembe, bódultan vesztünk el a hajnali ködben, csókoltad nyakam érzéki hajlatát, kerested blúzom eldugott gomblyukát, s … Olvass tovább
Ildikó a férjével együtt egy szép nyári reggel kirándulni indult. Kézen fogva ballagtak a jól ismert erdei úton. A hűvös tölgyesben a csicsergő madarak csak most kezdtek ébredezni. Erdei szamóca szegélyezte útjukat, csokorba szedték és vígan falatozták. A vargánya szelíden kandikált ki a dús avar alól. Lehajoltak értük és vidáman kosarukba szedték. Az ebédjükről már … Olvass tovább
Pista sógor soha életében nem gondolta volna, hogy egyszer majd sógornője lába között fog utazni. Ezt a kiváltságot, ha annak nevezhetjük egyáltalán, nem életében, hanem halálában kapta meg. Földi létében nem igazán vágyott társaságra, inkább a kocsmák „népét” érezte szűk családjának, nem választott magának arát. Anyja is úgy gondolta, hogy jó helyen van a fiacskája … Olvass tovább
Húsvét hétfő reggelén, ünneplőbe öltözvén, felvértezve szép szóval, elindultam két lóval. Megérkeztem hétmérföldről, mertem vizet kút mélyéről, nyulat láttam bokorban, tojást festett titokban. Megkérdeztem kinek festi, a te házad jelölte ki, arra mentem, merre mondta, nálad kötöttem ki, Dorka. El ne bújjál barna kislány, meglocsollak, ne hervadjál, hímes tojást kérek sokat, ráadásként csoki nyulat.
Képzeljétek el mi történt, egy dalos kis pacsirta hetek óta tavaszt hívta, széncinege csicseregte: nyitni-kék, nyitni-kék, a tavasznak jönni kék! Eközben a süntestvérek, kiket soha nem becéztek, Csanád, Hugó és Viola, várták már új tavaszt, hol Nap sugara füvet sarjaszt, orgonaág rügyet fakaszt. Hajnali harmat megsimogat, kelő Nappal felszáradhat, Húsvét ünnepét várták, naptárukban lapuk hajtják, … Olvass tovább
Érzéketlen emberek között barangolok, kik egymást lenézik, és mint a cigarettacsikket eltaposnák, ha tehetnék. Pedig ha tudnák, hogy még porszemnek sem számítanak a gépezetben, hiába gondolják, hogy ők vezénylik a rendet, ez balga tévhit csupán. Reszketnek életükért, mint hitvány férgek, kiket a pusztulás réme féltet, de mégsem könyörülnek kinézett áldozatukon. Vakságuk undorra késztet, hogyan tudnám … Olvass tovább
Nem akarok felébredni, benned akarok egészen elmerülni, ábrándozom a szerelemről, mint dalos kis pacsirta kedveséről. Tavaszi szellő legyezve simogat, ébredező napsugár kegyesen cirógat, kezed selymét érzem arcomon, leheleted sóhaját nyakamon. Lelkem rezdülése picit még félszeg, téged kereslek, lelkemmel érzem, csillagunk világít fényesen, holdvilág néz ránk szemérmesen, szeretlek nagyon, én Kedvesem!
Kihalt az utca, a kutyák sem csaholnak éjjel, félnek, akár a gazdájuk, kik tegnapi szabadságukat siratják pohár bor mellett a konyhapultra dőlve, így múlatják az időt. A tévénézést szemük már megunta, pánikhangulat, mi a világot uralja, csak a végét várják e néma, síri csendnek. Ki optimistán, ki reményt feladva, de mindnyájan érzik, eljön nemsokára a … Olvass tovább
Életem útvesztőiben, mezítláb téblábolok, sikertelenül elmerülök, kapálódzom hevesen, kezem nyújtom lelkesen, új utamat keresem. Útjaink elágaznak, véletlenül találkoznak, lavírozok jobbra-balra, egóm húz le a mocsárba, vágyaim visznek előre, ebből profitálok jövőre. Feltekintek a világűrbe, csillagok özönére, a legfényesebb nekem ragyog, világít az új utamon, hozzád vezet, kit küldött az ég, Isten veled bú, sötétség!