Magdus MelindaKék madarak Az én kék madaraim a szívemben laknak, mikor kedvük támad meg is mutatkoznak, sűrűn előjönnek, mosolyt fakasztanak, szemembe néha könnyeket is csalnak, de ezek a könnyek az örömtől fakadnak. Nélkülük az életem sivár tenger lenne, madárkáim nélkül értelmet sem lelne, köszönöm a Teremtőnek, hogy megadta őket, boldogságot adva így az életemnek. Az én … Olvass tovább
Kérdések kérdése Mondd, mi végre születtünk-e földre? Pontos választ ki tud adni erre? Különbözőek vagyunk mindannyian, a kérdés marad megválaszolatlan. Van olyan ember kinek a pénz az istene, van olyan is, akinek az Isten a reménye. Mondd, miért pogány az egyik? A másik pedig mondd, miért hisz? Mi kelti fel az egyiket a holnapért, a … Olvass tovább
Cinegetánc Örömtől bódult násztáncot jár orgonabokron a cinege pár, az illatorgia vad mámorában a szívem is megfiatalodik talán. Temérdek parányi virág az ágon, békák brekegnek a távoli lápon, éledni készül a cserebogár, bontja szirmait szédülten a táj. Friss szellő repked felettem, és én közben elmélázva nézem, mint szárítja fel a tavaszi napsugár, zöldellő pázsitunk csillogó … Olvass tovább
Álomkép Csupán álomkép lennél vagy tényleg létezel? Mert olykor érzem ám a léted, bennem vagy, tudom. Bizsergem, hiszem, hogy valahol vársz engem. Távol vagy, messze. Mérföldekre talán, szemeid tekintetét ma is látom ám, vágyad nem lankad el soha, csak a szád maradt néma. Majd megoldom én, gyere, ne félj, csak látogass meg még! Mert Te … Olvass tovább
Egy „utolsó mohikán” emlékére Minden van valamiért, semmi sem történik véletlenül. Mindig tiszteltem az idős embereket, valahogy közel állnak a szívemhez. Nemrég elment közülük egy, akinél átszellemültebb, felsőbb erőben bízó lényt én még a földön nem láttam. Mélyen megérintett egyszerűsége, kedvessége, szerénysége. Nagyszerű teremtménye volt ő a jó Istennek. Nem volt benne semmi hamisság, semmi … Olvass tovább
A hűséges ebecske Van nekem egy kicsi ebem, alig pár kilós a lelkem, olyan, mint egy pici gyermek, igényli a szeretetet. Napom végén haza érve, nyakamba ugrani sem rest, meg is kapja bő jutalmát, ropogós kis csontocskáját. Örömében gyors táncot jár és körbe-körbe szaladgál, gazdáját aki bántani merné, annak ruháját szerteszét tépné. Hívásra nyomban szót … Olvass tovább
A kabát Hajdanán csak egy darab volt, az sem a szépnek mondható, sok ideig megint egy volt, nem cserélgethettem sokszor. Aztán jött a gazdag világ, tizenháromra nőtt e szám, nincs télen annyi vasárnap, hogy mindegyiket hordhatnám. Mikor volt jobb, nem is tudom, de szégyelltem azt az egyet, csúnya volt és divatjamúlt, ötven forintot ért és … Olvass tovább
Szegek Minden nap beütsz egyet, de már észre sem veszed, nem szándékosan teszed, ilyen a természeted, lassan tele lesz már szegekkel a lelkem, visszaütni nincs már erőm, sem kedvem, hagyom inkább magam, ártani már nem bírsz, hittel vérteztem fel magam a szegeiddel szemben, hitem erősebb a rossznál és győzelmet remél, nem adom fel könnyen, hiszek … Olvass tovább
Újra itthon Ha nyaralásra szánom magam, pár nap után már sopánkodom, mikor leszünk újra itthon, mindahányan, édes otthon! Ha néha külföldre visz az utam, még fájdalmasabb e vágy, és felhangzik az ismerős sóhaj, de messze vagy tőlem, édes hazám! Mikor látom majd legközelebb drága szülőföldemet, ahol a legeslegboldogabb gyermekkort én élhettem meg. Mert itthon még … Olvass tovább
Hajdanvolt gyermekkoromban drága nagymamáim jóvoltából sok-sok finom étket ismerhettem és ízlelhettem meg. Mindkét mamám ügyesen sütött-főzött a konyhában. Családtagjaik sohasem éltek panasszal a főztjük ellen, valószínűleg ezért is főztek olyan ízesen és olyan jól. De hát sajnos az alma, illetve az „alma almácskája” nagyon messze esett a fájától. Túl messze. Talán azért is, mivel én … Olvass tovább
Isten árnyékában Élek kegyelmedben, itt a jégveremben, de a lelkem mélyén tűz melegít engem, a külső falak sugározzák a hideg érzetét, egy belső hang azonban felmelegít rég. Soha ne add fel, ezt suttogja felém, vigyázok reád, hogy el ne vesszél, hidd el jobb lesz a holnapod, megoldódik majd minden gondod! Öt évtizede már, hogy ezt … Olvass tovább
Örök anya Gyermekeik szívében születnek ők, mindannyiunk szemében az igazi nők, ők szeretnek legjobban bennünket, akik először az ölükben ringattak minket, akik először simogatták szöszke hajunk és dicsérték meg irka-firka rajzunk. Nem érhet fel velük a világ összes kincse sem, mert e földtekén ő nekünk az egyetlen. Ezer szál virággal sem érhetem fel szívét, meg … Olvass tovább