Magdus Melinda Megszületett a döntés, amely régóta érett már. Negyedszázados sérelmek, arculcsapások lezárásaként. Ma, végérvényesen befejeződött apa és lánya kapcsolata. Lelkét ért sérelmét még el tudta nyomni, de azt már nem tudta tolerálni, amikor gyermekeire nézett és riadt szempárokat kellett látnia maga előtt. Őket nem érheti sérelem. Vége a képmutatásnak. Vége a takargatásnak. Nyolc éves volt csupán … Olvass tovább
kereszted előtt térdepel lelkem mint vihartépázott halott virág ki hajlik a jóra s fogékony a rosszra magamba nézve látom bűneim aztán megfeszült testedre nézek szegektől vérző kezedre szenvedtél értem göcsörtös keresztfádon reményem a színről színre látás köszönöm a megváltást
keserű szavak égetnek belül az igazságra fény derül hamvadó akarat porladó szív színes máz kívül belül mardos a kín s megöl a fájdalom kalitkád foglyaként kitörni vágysz az univerzum súgja menj tovább de te megrekedsz reszketve és gyáván kussolsz hanyatló szárnyad a földet súrolja s élettelenül holtan olvadsz a mocsárba
Tollászkodik a tyúkmama, vágyik ő már a szalonra, ám rászól a férjeura: Szép vagy nekem így is mama! Gyöngyvirágom kakaska, szebb leszek majd, meglásd ma, vörös tollam unom már, kendermagos ma a sztár. Kutyusoknál más az ábra, vágynak már új tappancsokra, sárban járnak, körmük piszkos, más színekre vágynak biztos. Futkároznak a szalonban, körömszínek választékban, kiszagolják … Olvass tovább
Maya A folyosó jobb oldalán a legnagyobb iroda volt a főmérnöké. Ajtaját félig nyitva tartotta, szerette látni, hogy ki megy el előtte. Maya, tizenhat éves gyakornoklányként naponta többször végig loholt a folyosón. Reggel a hivatalban dolgozók friss postáját osztotta szét, délután pedig a postázandó leveleket gyűjtötte össze. Amikor Horváth főmérnök ajtaja előtt lépdelt hevesebben vert … Olvass tovább
Bordalt írni felkérésre, nem egyszerű feladat, próbálkoztam azért vele, elkészült hát e kis rege. Nem kedvelem én e nedűt, de bordalomat megírtam, ne érje szó költő nevét, ez mozgatta tollam hegyét. Mikor iszom bornak levét, fülem vörös színben hevít, nyelvem pörög, sokat beszél, másnap fejem tompán zenél. Messzi lankán orromig száll borszőlőnek illata, kedvemet nem … Olvass tovább
Betlehemi barlang mélyén, kisded alszik jászol ölén, Szűz Mária arca ragyog, Szent József is boldog nagyon. Három király égre néz fel, Jézus előtt mind letérdel, örömódát zengedeznek, Megváltónknak örvendeznek. Üstökös jelezte jöttét, próféták jövendölték, születését Jézusunknak, megváltónknak, mi Urunknak.
Empátia nélkül Néhány könnycsepp gördült le a kisfiú arcán. Talán az ijedtségtől, vagy fájdalmától, mert az sem lehetett kicsi. A játszótéren fogócskát játszottak a gyerekek, Bálint megbotlott egy fűkupacban és a homloka nekiütődött a mászóka csövének. A koccanás lendületből történt, iszonyú fájdalmat érezhetett. A körülötte lévő szülők kárörvendően nézték. Minek szaladozik össze-vissza ez a tíz … Olvass tovább
Karácsonyi morzsák Szeretem az ünnepeket, mind közül talán legkedvesebb számomra a karácsony. Néhány – ma már vidám emlékké szelídült – életmorzsám osztom meg veletek az ünnepre való készülődésemről. A szenteste nálunk nem telt mindig idilli hangulatban. Amikor kicsinyek voltak még a lányaink, sokszor csaknem ájultan éltem át az est csúcspontját. Amikor mindnyájan együtt vártuk, hogy … Olvass tovább
Talán megélt éveim száma már megengedi, hogy általam bölcsnek vélt gondolataimat az életről összegezzem és megosszam a véleményemet. Íme, az első: Amíg az ember fiatal, addig nem ér rá élni. Mert mi is az élet igazán? Lótás-futás, munka és pénzgyűjtés. Amíg a ház fel nem épül, amíg nem áll legalább két autó a garázsban, de … Olvass tovább
Gyermekkorom óta vonzódom az indiánokhoz. Talán azzal kezdődött az egész, hogy fiú unokatestvéreim rajongtak a műanyag indián figurákért, amik akkoriban igen népszerűek voltak és izgalmas játéknak számítottak. Sok nyarat töltöttem velük, így nem maradhattam ki az apacsok és a komancsok közötti harcok megvívásából. Velük játszottam én is, ami egyáltalán nem esett nehezemre. Aztán kezembe került … Olvass tovább
Önfeledten bújócskáztak a bárányfelhők a tavaszi napsütésben, oly pajkosan, mint a gyermekek szoktak, amikor érzik, hogy végérvényesen elköszönt a tél és a tavasz eljövetelének senki sem tudja útját állni. Az egyik felhő éppen a másik mögé bújt és cinkosan egy jót somolygott. Párával telten olykor összeütköztek, ilyenkor nevetésük hatására hűsítő cseppek szálltak a park kopott … Olvass tovább
Hiába döngetem zárt kapuim, harangot félreverni nem akarom, őszi légy száll szemtelenül, szabadon… Haragom félőrülten magamra zúdítom, mi fogva tart régóta görcsösen szorítom, őszi légy száll szemtelenül, szabadon… Mint megvadult bika ki arénából kitörni készül, úgy törnék ki magányomból, de iszonyú súly visszaránt, őszi légy száll szemtelenül, szabadon… Biztass, hogy kiáltsam világnak teli torokkal fájdalmam, … Olvass tovább
Keserédes méz – Anyácska, kérlek, válaszolj a kérdésemre! Nekem miért nincs testvérem? – nyaggatta Panni édesanyját egy borongós téli estén a cserépkályha padkáján ülve és még szorosabban simult anyja meleg testéhez. – Mindkét barátnőmnek van az iskolában, Katinak és Ildinek is, csak nekem nincs. – Tudod kislányom mi így vagyunk egy család, apa, anya és … Olvass tovább
Robog kopott vonatom maga mögött hagyva gazos cserjést, akácost, romos udvart, piszkos várost, lelakott, romba dőlt házat, múltból itt maradt vágyat, hamvába hullt jövőt, elvadult természet az úr. Leszegett fejjel, búsan utazunk fülkéinkben, talán várják otthon az utazót, a fáradt életet morzsolót, az idő errefelé megállt, vonatom zajosan döcög tovább, eltűnőben a szép magyar táj, … Olvass tovább
Nagymamám kezében megállt a fakanál, épp a fortyogó szilvalekvárt kavargatta a sparhelten. Ugyan ki kopoghat az ajtaján? Faluhelyen mindenki ismerte egymást, a kopogást nem ismerték, bejáratosak voltak egymáshoz kopogás nélkül is. Lehúzta a nagy fazekat a tűzhely szélére, megtörölte a kezét és ajtót nyitott. Egy sudár, barna hajú, jó vágású fiatalember nézett vele szembe. – … Olvass tovább
Terézia, ezt a szép nevet adták nagymamámnak a dédszüleim, amikor nyolcadik gyermekként meglátta a napvilágot. Különleges névvel illették, mert akkoriban csak Marik, Bözsik és Katik születtek. Cipő és rendes ruha már nem jutott neki, szülői szeretetben sem volt sokáig része. Négy évesen árvaságra jutott, nővére nevelte fel a saját gyermekei mellett. Ahhoz, hogy valamennyire meg … Olvass tovább
Tercsi naplója 1. „Depresszióm csúcsán vagyok. Össze-vissza kavarognak a gondolatok a fejemben. Hogy jutottam idáig? Mit rontottam el? Nem érdekel semmi, üresnek érzem magam. Nem látom az alagút végét, de nem akarok teljesen elveszni! Fényt akarok, világosságot! Nem évek múlva, hanem most. Önmagam már elvesztettem, feladtam a céljaimat, a vágyaimat. Egyedül érzem magam a világban. … Olvass tovább
El nem küldött levél (Ritának ajánlom szeretettel) Valamiért mostanában csak sírni volna kedvem. Nem is sírni, zokogni. Megtisztulni. Őszintének lenni magamhoz és másokhoz is. Mert csak mismásolás folyik. Képmutatás képmutatóknak. Közben óriási az űr, mindenhol, nem látom a kiutat. Van kiút egyáltalán? Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy a könnycseppet megteremtette. Nem tudom, mi lenne velem … Olvass tovább
Szánhúzó kutyusunk igen rusnya, fejéről hiányzik a kucsma, szerencsére nem annyira durva, csak minduntalan alagutat fúrna. Villanydróton ül egy fecske, elrepülni lenne ma kedve, nem teheti meg szegényke, törött szárnyú párjával mi lenne? Udvarunkban lihegnek a tyúkok, némelyik olyan, mint egy túzok, kakasok viaskodnak értük, többségüknek nem volt szerencséjük. Szarvasbikák várják a szeptembert, bőgésük hős … Olvass tovább