Magyari Barna

Lírai sakk a verslábon ma nincs zokni csupán egy nejlonharisnya hogy a hangsúlyból mi lóg ki a költő tolla megírja melegszik a lélek bennem ingerli a betű-lábujj lobbanó hév és értelem azonos rímbe beájul csábítva az a és az á pár grammot fényéből ad még majd a metaforák alá szavak rejtik el a szajrét géntől … Olvass tovább

Az idill mancsa amikor látlak azt hiszem a földi létből kiválok virágaival a szívem teleszórja a világot hónapok hátán ér ide tavasz jön az élmény-árus varázst lehel lényeinkre a tulipán-bajszú május megérint az idill mancsa szép nyári esti időbe\’ s akár egy sebzett vadkacsa tekintem hull csípődre szereted ha málna dinnye jössz-e velem csók-fagyizni fagyis … Olvass tovább

Szűk az est inge az idő odvas ablakán becsordogál a pillanat néz a könyvből egy balga kán izzad a vers az ing ragad fúj a hangsúly szóeső ver párás a lélek legbelül karácsony jön friss fenyővel nehéz az ünnep egyedül a tudat mélyén sok vágy van a valóság fölötte ring reszket a költő az ágyban … Olvass tovább

A tüzes labda reszket az est egy szál ingben valamit rá kéne húzni hogy meg ne fázzon a szívem rajta te vagy a kapucni vers pattog a mellkasomban minden betű egy-egy szikra a hangsúlyban hosszan csobban combod varázsának titka csillag flörtöl a véremmel sétál az éj a sarkamon stresszből a csoda kiemel s a harmónia … Olvass tovább

Ruházkodunk és rázkódunk ez a mámor még csak kezdet hét csillag ölel egy estet s ha az idill kerül képbe bizsereg a betűk vére mértan kisasszony felajzó merevedik a vonalzó számtanról hullnak az ingek százasnak tízessel intek mikor a hiány kigúnyol magány árad csontból húsból s ha leesik gatya zokni elmém kezd világosodni a hangsúly … Olvass tovább

Az összkomfortos mondat a szenvedély sebe forrad kettőnkre leszáll a béke s ez az összkomfortos mondat szíved szívem menedéke áramom bájadból szedem tekintetem tüzes járat égek számos testrészeden nagyon gyúlékony a lábad szemed két ragyogó elem vele működik az ihlet s ez a betűcsókos szerelem átnedvesíti az inget néha egy-egy ölelésből kihajol a vér és … Olvass tovább

Két rím egy pulcsi tébolyt utaztat a vérkör elegem van most magamból furcsa zaj jön az elmémből hol palimadár karattyol letépte ruháit a szív pár inger hever a földön s hol a varázs legjobban hív lényed éppen odaköltöm gyönyörödből ez a dalom az ész nyílásain dug ki vetkőztet az irodalom két rím van rajtad s … Olvass tovább

A csönd kinevet ilyen lyukas délutánon foltozza magát a pátosz néhány forró férfiálom csatolna az ifjúsághoz sejtek közti nyílásokban bujkál az ösztön s az öröm viharokból nekem sok van jégeső ver a bőrömön derűm ága ma mind száraz nem nyílik ki egy poén sem óhajomra nem jön válasz megsértődött rám az éden hajtogatva a hallgatást … Olvass tovább

A meztelen péntek egy gén egy érv egy fényelem belőled mindig van nálam hogy ne fázzak itt a versben bőröd illata a sálam meztelen áll most a péntek mellbimbóján forr a csoda gyönyörű élmények érnek fürdet a perc a csókodba\’ el-elpirul a délután közted köztem valami fúj vallomások fejebúbján szalagot lóbál a hangsúly dudorásznak bent … Olvass tovább

Lájkol az éden fényt látok most minden szögből s mi fejembe szállt nem ital viharként tombol a gyönyör szép szemed villámaival van rajtad pár textil-burok a hónapok meg-megbontják májusra esik a blúzod januárra hull a szoknyád génnel firkál a szenvedély bőrödön csókjaim rajzok hévvel röpül most a beszéd test és gondolat közt rajzok modern kori … Olvass tovább

Jegyet váltunk az ördögre szól a világ áriája milliók a pénzt éneklik kapzsi emberek közt járva hosszú az út a lélekig a káoszok folyton nagyok van-e neme mondd a stressznek a remegő hétköznapok nőből férfiből mind esznek a sors szakadéka fölött csüngünk mi a semmi ágán s mosolyogva bankók között van akiknek ez szivárvány tegnap … Olvass tovább

Génjeimbe csodát pakolsz ketten úszunk a szótóban hó végi pénztelen halak ha vizünkben túl sok oh van bőrünkhöz állítmány ragad keblek és kéjek ciklonja sűrűsödik melltartódban sejt a sejttel táncát ropja a sorsodra fűszert szórtam feszültség alatt a vérkör génjeimbe csodát pakolsz a mámor magasleséről gyönyörűnek látszik a sors együtt fénylik Csinszka s Ady hány … Olvass tovább

Nyári duma elmajszolva épp egy körtét verset cirógat a garat lábujjhegyen jár a hőség hogy ne zavarja a nyarat ma nem veszed fel kék blúzod s nem hajolsz ki az ablakon ma csak képzeletem húzod ettől forró az alkalom a gondolat lombja alatt gépem itt most bármit leüt egy szál nyári duma rajtad izgatóbb mint … Olvass tovább

Az ingerek vására biciklizik épp\’ az óhaj kebleid gurulnak bennem bármit megteremtek szóval csakhogy itt legyünk mi ketten több ez annál mint mánia gyümölcs vagy pár vérér-ágon s a szerelem ládáiba téged szedeget az álom mosolyod alatt szép áru ez az ingerek vására hangoskodik egy nagy szájú sejtek közt alkuszom nászra bírja kezem bírja bokám … Olvass tovább

Korzózó kromoszómák mindegy ez a mélyedés ránc vagy jászol ha a sorsom parazsával te játszol rajtad több műszakban dolgozott szívem s végre harisnyádban fénylik az igen piszok helyett kéj fut neki a vérnek húsom alatt téged fürdet az ének köldökünk körül a mozgalmas árnyak lemondó e-mailt küldnek a magánynak ekkora fénnyel öröm nem járt itt … Olvass tovább

A lélek lendkereke embercellámon van ablak kibámulok a sejtrácson szép óhaja van e rabnak téged nyitogat az álom bár jóból a sors aprót szán az örömöt beszerelem testem fehérje abroszán lakmározik a szerelem a perc veled összeragad vibrál bennem az enyhe hecc átölelve derekadat a káprázatig engedhetsz varázs ugrál rajtunk fürgén van hogy szavak nélkül … Olvass tovább

A bókjászol néha eldől zokni vagyok szóból szedve fel kell húzni a lelkedre ölelésekkel üzentem örömködjünk sejtfüzetben a sok betűeledeltől a bókjászol néha eldől óhaj bámul a versblúzba férfirugóm csípőd húzza forró ciklon jön hetente csodát cseppentek szemedbe s ez a mozgás nem idegen én sprintelek a szívedben végre megleltem e sávot hol jól fogható … Olvass tovább