Véletlen

Összes megtekintés: 1,063 

Összes megtekintés: 1,063  Era nagyon babonás volt. Ahogy idősödött, annál inkább lett úrrá rajta ez a különös érzés. Fiatalabb korában kezdődött az egész, főleg abban az időben, amikor gyermeke megszületett. Azon vette észre magát, hogy a falon lógó naptár lapjain csak akkor fordított egyet, amikor ténylegesen fordult az adott hónap és semmi esetre sem előbb egy … Olvass tovább

Kétségek

Összes megtekintés: 582 

Összes megtekintés: 582  Ha reggelente nem festené be a szempilláit, akkor mindig sírna. Sírna, de nem lehet, mert, hogy is néz ki, ha a munkahelyén sír. Mit szól majd a főnöke? Azután mit szól a postás, amikor átveszi tőle az iroda hivatalos és nem hivatalos leveleit. Mit szólnak majd az ügyfelek, akik betévednek az irodába ügyes-bajos … Olvass tovább

TÉLI ÁLOM – HATODIK TÖRTÉNET

Összes megtekintés: 702 

Összes megtekintés: 702  Minden évben, amikor leesik az első hó, sokszor eszembe jutnak a boldog gyermekévek. Munkából hazafelé menet gyakran megállok a házamhoz közeli szánkózó domb mellett és hosszasan nézem az önfeledten nevető, sikoltozó gyerekeket, ahogyan szánkójukkal siklanak a hófehér tájban. Mintha magamat látnám, gyermekkorom idején. Akkoriban én is mentem a közeli domboldalra, magam után ócska, … Olvass tovább

KÜLÖNÖS BÚCSÚ – TIZENEGYEDIK TÖRTÉNET

Összes megtekintés: 564 

Összes megtekintés: 564  Nagy volt a forgalom, pedig még csak a reggel hét órai híreket mondták be a rádióban. Autójával csak araszolgatott az Üllői úton. Mi lesz még, ha majd a Petőfi hídra ér. A továbbiakra már nem is, mert gondolni. Jani már nagyon ideges volt. Alig fél órája, hogy anyja felhívta és sírva, elcsukló hanggal … Olvass tovább

ŐSZ – NEGYEDIK TÖRTÉNET

Összes megtekintés: 680 

Összes megtekintés: 680  Megöregedtem. Kinyitom a szemem. Körülöttem sötétség. Még csak nem is pirkad odakint. Mindig így van ez már egy jó ideje. Ujjaimat próbálom mozdítani, de a köszvény nem engedi. Lábaimat mozgatom, hogy jusson bele egy kis vér. Pedig fel kell kelnem. Nem fekhetem végig a napot. Különben sem tudnék már tovább ágyban maradni. Valahogy … Olvass tovább

Képek a falon

Összes megtekintés: 765 

Összes megtekintés: 765  Emlékszel ? Önfeledten játszottunk a korom sötét kisszobában? Mikor még a félelmetes szörnyárnyak is barátsággal köszöntek ránk? Mikor a sejtelmes neszek hallatán kuncogásra állt szánk? Mikor gyermeki vidámsággal fogadtuk el az élet ízeit, még ha néha azok keserűek is voltak? Emlékszel ? A kis kopottas szőnyeg versenyautóvá változván süvítve suhant ügyesen kikerülve a … Olvass tovább

Képzelet

Összes megtekintés: 748 

Összes megtekintés: 748  Gyönyörű, ahogy az ablakomon besüt a nap. Innen bentről olyan, mint ha már igazán itt lenne a tavasz. Behúztam a sötétítő függönyt, mert szinte már vakított a fény. Így már sokkal jobb. Elképzelem, hogy odakint zöld rügyekben pompáznak a magas karcsú nyárfák kertem végében. Langyos szellő hintáztatja a patak partján hajladozó szomorú fűzeket. … Olvass tovább

Tudom

Összes megtekintés: 845 

Összes megtekintés: 845  Persze, hogy tudom, hogy mennyit ér az élet! Miért feltételezed azt rólam, hogy nem tudom? Képzeld, tudom! Most meg mit kérdezel? Hogy milyen érzés tudni azt, hogy már nem sokáig élek? A lehető legrosszabb kérdés, amit eddigi életemben hallottam. De mégsem! A másik az volt, amikor egyszer megkérdezték tőlem, hogy hol veszítettem el … Olvass tovább

SZILVESZTERI SZTORI: ÖTÖDIK TÖRTÉNET.2.HELYEZETT.

Összes megtekintés: 868 

Összes megtekintés: 868  Egyszer történt, nem is olyan régen, amikor a tájat nagyon hideg idő járta, egy teliholdas, fagyos éjszakán, sűrűn behavazott országúton egy kicsiny foltos kölyökkutya bolyongott az éjszakában. Gyomrát az éhség mardosta, fáradtságtól gyenge teste remegett, lábait már alig bírta emelni. Nem értette, mi is történt vele. Arra még emlékezett, hogy nem is annyira … Olvass tovább

A reménytelen remény

Összes megtekintés: 2,713 

Összes megtekintés: 2,713  Itt van ismét az évvége. A mögöttünk elterülő idő számomra maga volt a pokol. Ilyenkor többször is eszembe jut, hogy miért is születtem erre a világra. Egyszer megkérdezte tőlem valaki, hogy szerintem mi az élet értelme? Hirtelen akartam rá válaszolni, mert amolyan frappáns válasszal akartam kirukkolni a kérdezőnek. Hirtelen megtorpantam gondolataim menetében. Mégsem … Olvass tovább

Jó volt

Összes megtekintés: 1,737 

Összes megtekintés: 1,737  Gyerekkoromban imádtam a decembert. Mert a december volt egyenlő fehérség, csend, télszag, szánkózások sötétedés után is, jéggé keményedett nadrágszár, amit olajkályha felett olvasztottam, osztályteremben ablakrapasssszíírozás – ESIK A HÓÓÓ!!! felkiáltás -, szünet, piros csomagok, névnapi ajándék meglepi és karácsonyi varázslatos érzés. Jó volt. Négyszer kaptam télapócsomagot. Suli. Voltak krampuszok is. Nagyon utáltam őket. … Olvass tovább

ÜVEGGÖMB: HATODIK TÖRTÉNET: 2. Helyezett.

Összes megtekintés: 969 

Összes megtekintés: 969  Üveggömb Marci szívét a téli időjárás mindig felmelegítette. Már november végén ünneplőbe öltöztette szívét. Ilyenkor az időember faggyal teli zsákját kibontotta és a fagymadárkák jeget fújtak, útra, rétre, mezőre. Sokszor töltötte a téli délutánokat a meleg szobában és hallgatta a kandallóban pattogó tűz énekét, amely nyugodtsággal öntötte el gondolatait. Ilyenkor szeretett egyedül lenni. … Olvass tovább

Ezek szeretik egymást

Összes megtekintés: 853 

Összes megtekintés: 853  (Ajánlás: Luca és Jánoska macskáknak) Mindig együtt akartak lenni. Egymást soha el nem hagyni. Együtt aludni, enni, szaladni vagy éppen csak összebújni. Egymást melengetni, egymással szenderegni és soha egy mással nem lenni. Ha egyiknek játszani támadt kedve, a másik soha nem mondja, ejnye. S ha mégis valamelyiknek rossz a kedve, elvárja, hogy a … Olvass tovább

A fecskék még mindig itt vannak…

Összes megtekintés: 883 

Összes megtekintés: 883  A fecskék még mindig itt vannak… (egyperces ) Elmúlt a nyár. Nagyon elmúlt. Ez a napokban kiderült. Reggel fél hat, sötétség, hideg szél, eső szitálás. Ezt már az ágyból, ébredés után is érzékeltem. Valahogy hidegebb van a takaró alatt is. Azért az eső szitálást azt nem. Hideg van a takaró alatt. Is. Valakihez … Olvass tovább

A boldogság harangkötele

Összes megtekintés: 1,826 

Összes megtekintés: 1,826  A lányka görcsösen kapaszkodott a vastag kötélbe, amely egyenletesen repítette fel s alá. Érezte tenyerének síkosságát, melytől kissé bizonytalanul tartotta meg testének súlyát, de nem akarta, hogy vége legyen ennek a csodálatos érzésnek, amely maga a boldogság volt. Felette, a csúcsos kupolában zengett a harangok játéka. Már nagyon régen szeretett volna az öreg … Olvass tovább

Az élet egy büntetés

Összes megtekintés: 873 

Összes megtekintés: 873  Egyre többször jutottak eszébe a nem nagyon szeretem bátyja szavai: az élet egy büntetés. Így hívta idősebbik testvérét. Ez még gyermekkorából maradt így, mert inkább félt tőle, mint szerette, s ha megkérdezték, hogy melyik bátyádra gondolsz, mindig azt felelte: a nem nagyon szeretem bátyámra. Két testvére volt. Kilenc és nyolc évvel voltak idősebbek … Olvass tovább

Talán holnap

Összes megtekintés: 760 

Összes megtekintés: 760  Éjszaka osont ki a tópartra. Lassan, óvatosan lépett, hogy a többieket fel ne ébressze. Nagyon nem szerette volna, ha most valaki meghallaná és utána jönne. Szeretett egyedül üldögélni és nézni a tó kékségét, amit még az éjszaka sötétsége sem tompított. Csönd volt. Az égi lámpás bevilágította a látóhatárt, s a tó sima tükrén … Olvass tovább

Zsapó

Összes megtekintés: 746 

Összes megtekintés: 746  Amíg autóval jártam-keltem ezen az úton, ami Budapest és lakóhelyem között van, nem sokat gondolkoztam el azon a tényen, hogy gyermekkoromban pontosan ezt az utat róttam a Zaporozsec vagy ahogy csak mi neveztük a Zsapó hátsó ülésén félig alvó állapotban, de azért nézelődve és sokszor el-elmerengve. Egy évben egyszer, legtöbbször nyáron leutaztunk apám … Olvass tovább

Fiumei út.

Összes megtekintés: 782 

Összes megtekintés: 782  Fiumei út. Sírkert. Pontosan öt éve ezen a helyen szórták szét szegény apám hamvait. Az óriási platánfák szigorúan hajlongtak a kánikulai szélben, ahogy sétáltam alattuk. Messze előttem egy magas, vékony öregúr lépkedett öltönyében a nagy meleggel mit sem törődvén. Irigykedve néztem, ahogy szorgalmasan szedte hosszú lábait, termetét nem csorbították meg az idő fogai, … Olvass tovább