Majoros Roland Nap mosta betonon átalakulóban Metamorfózisom van mèg talonban Várom a vègèt, az összebújóst A szeretetteli darabokra hullótt. Városi zajokon át az ima hangját Meghallod Istenem fent a mennyek ormán? Meglátod e bennem azt gyermeki arcot Dacos kölyök szeműt, ki oly sokat hibázott? Bukdácsoló lèpteimet az igaz ösvènyen A hozzád mindig vissza tèrő lábnyomok Újból eltèvednek … Olvass tovább
Fáradtan zúgnak a hangok dudorászik az èleterő Gyermekek hangjától hangos Kacajokat is visszaverő Falak között zárva az ajtó Nem jutunk már soha ki Nagy pelyhekben húllik a murva Vèr s mocsok van oda kinn Befalazva a múlt a jelenbe Csak a jövőnk vár ott Mint èn várok karba tett kèzel Rád várok itt a napon … Olvass tovább
Savkènt hagyták el szádat e szavak Üres szótagokra osztot hangjain harag Csüng múltam morfèma szálain Mint fennakadt ágain agancs. Remèlèsből husomon avar, Arcom redőin esős, őszülő tavasz, Egy taktus a szívben kihagy, Bár tudnàm ilyenkor ki vagy? Levegőèrt kapkodó tüdőm Irgalomèrt kiált, üvőlt! Szívemből kimart szavak Torkomba fullad, majd marad A felszakadás bizonytalan. Akad ki … Olvass tovább
Feketèbe öltöztettet szívemet szürke füst fal folytogatja, masszív basszus veri benne a tam-tamot, soha megnem szűnő hívás keserű dallamai ezek, megint csak jön ès jön mellvèrtben menetel előre, rohamra kell benne az indulat ès már nem nyugszik meg soha. Számolhatsz százig, mit sem èr ha ezerig is,ha elmormolod magadba imáidat, eltipor ledönt ès belèd ruga … Olvass tovább
Mint csapra vert borát, sirató hordó bután Nèzem a fènyt ès a csillogást szemedben, tudásom legjavát Átadom neked lazán, nincs bennem hidd el megbánás sem kètely, hogy nálad mindez már jobb helyet talál vègleg. De mègis fogadott gyermeki rèszemkènt gonosz kikacsintás csupán Hogy e fènyes csillogás enyèm volt mèg hajdanán De már halványul tudom, èvek … Olvass tovább
Látom ám lányom szemèben a fèlelmet gazdagon, mint egykoron èn a sötèttől rettegő fènylovag, katona vagy naplopó gyermek vègtère ugyis mind egylett, kèpzetem gazdag talaján rettegtem, ha jött a fèlnyolc bèrházi ablakon látom szárnyukat, a pizsamát lővő fránya angyaloknak, szájukban olvadt szappanok s fürdő samponok. Anyám kezèt, mely vígan törölget, az előtt könnyeit mostam el, … Olvass tovább
Pislákoló wolframszál a leked Repülök felèd fènyedtől vakon, mint százával a lepke az èjszakában. Világosságodtól megrèszegült bolond. Sokadik rovarkènt nálad kegyet találok Mint napba öltözott asszony áldásod Perzsel ès átjár, bőröm feszül ès èg Ha túl közel szállok, de mostmár állok ès várok fènyedben szüntelen. Mint bamba tollpihe rádragadtam èppen, Hogy is szárnyalhatnèk èn el … Olvass tovább
Számtalan egy úton megy a hajó Szemtelen szelek űzik egyre Távolodó templom tested Oltárán bármit feláldozó Ember vagyok Ès egyben vagyok Kötèlen húzott áldozatkènt Elevenen elégő por ès hamu Vèremből áhitatt álltal megváltás, kegyelem ès tartás Az mit cserèbe tőled kapok Nyugtasd a vizeket hullámok anyja Gyógyítsd a sebeket oltalom anyja Számtalan egy háborgó vihar … Olvass tovább
1. Gyermekkorom emlèkiratai a fejem falán, mint hieroglifák a Nílus völgyèben. Kèpek, hangok, èrzelmek egyetlen egy jelbe vèsve. Számtalan egy ilyen kèp burjánzik barokk selyemköntösèban a falon. Csoki golyók ès lassan szètfolyó bon-bonok között bolyong levetkezett tudatom. Hanyatfekve hunyt pillák alatt, dallamok idèzik meg a múlt fellegèt, időtlen tisztasága ès selytelmei között tört rám a … Olvass tovább
Zokogó szemeidben a lét kivakart Ki keres oda bújtam a cseppek elé Felvetett lényem igy mennyekben tér Hulló könnyed zápora híd Köszönet életem, édes fiam Hogy itt vagy már nekem elég Sós tengered zúditsd le rám Hagyj földeden aludni még Örökös kegyelemben, ha megmaradok Hozzád hűtlen sose legyek én Egy életen mondhasd ez az én … Olvass tovább
Nincs taktus adalban, sem kéz a kezemben nem töri könnyed a fényt a szemedben. Nem löki álom az éjszaka csöndjét, Nem dudorászik hajnalig önként. Nem kaparászgat a gátakon túlra, Nem hamujában alszik a múltban. Nem teritetlen már az az asztal, Nem heverészik a tűzben a katlan. Hangokat tépő új idők lantja Torkodon meg-meg akad ma. … Olvass tovább
Harmadnapi harangok hangjaként, harmatozó hullámaid hajolnak hajadból, hahotázó hurrikán Heródes hangod! Hulljon hátam, ha hallja! Habakuk hittel hegesztett hatalmas Hadadom. Habár hígabb hitem húz is, hitem húz hozzád… Hathorom!
Determináld dőzsölésemet, dárda díszén dülöngésemet. Dorombold dirigálásodat, dac dombján dög-táncomat. Detronizáld dörmögésemet, durva deazértiseimet, de dobogjon Darabod, Darabom dacára!
Klissék ügyeibe botladozom megint, mint elszabadult vad folyó, megfördöm én is, mégis hangok orgiája füledbe szól. Átérsz most a partról, de vizes csak én vagyok, szívemen lépkedsz, hangod ébred, velem vagy édes? Áldogálsz az ajtófélfánál, mint megtámasztot rózsa száll szélviharban, szemed rebbenő áldás, két önfeledten mosolygó cseresznyeszem, orrod ívén ajkad kapaszkodik tekintetembe, horog, kitéphetettlen szigony, … Olvass tovább
A zárba beleillő kulcsom, szorítja át magát. Rebenő pillád átoson Éned még odaát. Vas szárnyak tolják, zárkádat nyitják. Angyalnyi álom testedben bujkál. Égő szenvedély, illatoddal eggyé vállni. Álmom álmodé, zuhanni és tovább szállni.
Milyen lesz szemed írisze? Lesz benn mély északi fény, derű? Szivedbe én is beleférek? Mint fába a szú, harmatra a fű? Kezeid redőibe ott lesz az aranykor? Dolgozni kell érte egy életen át? Tanulsz-e tőlem igazabbat, mint szent szavak odor himnuszát? Hallhatom hangod didergő méhdalát, érthetetlen értelmed kinyíló ajtaját? Elharapot szavakat én is izlelhetem, megtörni … Olvass tovább
Üdvözöllek hátra hányt szavak Sziklaként egymásra gördült Megkövülten hulló lágy harag Ki az egó súlya alatt széttört Ave néked kisirt küszködés Part homokján kiszáradt harcikedv Fájdalom folyóvá érett szenvedés Savas hullámaival marni kezd Áldás néked sziklagörgető fiú Mi végre hajtod fel hegyre? Sziklád felett a kényes víz az úr Fent a többit szél fújja szert … Olvass tovább
Boldogsággal kirakott utam Örök kezdetben végtelen Fénysövényből kitörni vágyó Szép gazdag sötétségem. Sebeimet gyógyító ígézet Két szemednek ékkövében Vörös égbe oltott tűznek Csillagok hevében égek el! Álmaimban eleven testként élő Valóságba ki-be lépő Mennyország kapujánál álló Haláltalan örök bűbájom!
Idejét sem tudom már mikor mondtam ésdesem Fetrengjüng egész délután Álmod nyomja félkezem Atomjainkra szétesünk S Porba hullunk álmosan Lopva hunyjuk két szemünk Míg rem fázisba átsuhan Mit átsuhan, vánszorog Kislányunknak kék szeme Kisruhája nem szoros? Nem nyomja el kis keze? Legbelül kérdi féltőn A gondoskodó érzelem S te a válaszokat ismerő Legyintsz egyet kedvesen … Olvass tovább
Károg a varjú szívemet rágja Tépve a jóság száz falat várja Habzsol az átok rajtam s rajtad Nem szabadúl meg tűzből a vadkan Hajtók hörögnek, dög szag utánuk Érik az erdő tűz sugarához Kutyák ugatnak, farkasok láncon Holtakat őriz a bükkös az ágon Pattog a hóhér, húllnak a tetvek Elpazaroljuk az életet ketten Kaffog az … Olvass tovább