A fák dicsérete
A fák dicsérete A Nagyerdőn sétálok, midőn észreveszem, szárnyaló lelkemmel a fákat dicsérem. Úgy száguld az elmém, s megfog a varázslat, hálaadó himnuszt éneklek egy fának. Lombod buja zöldje törzsed koronázza, pajkos pici szellő ágkarod ringatja. Bódult virágfelhőd cirógatta lelkek látván virágesőd, bánatot felednek. Szerelmesek szíve száll veled a légbe, fuldokló tüdőknek lehetsz oxigénje. Te … Olvass tovább