A FÁJDALMAKON TÚL

A FÁJDALMAKON TÚL Finoman borzongat a szél, s belül dübörget a bánat, agyamban képek villóznak, még mindig vágyom utánad. Ami egykor olyan szép volt, az ma könnyem csalja elő, küzd szívem az emlékekkel, bánatom mégis nőttön nő. Lelkedbe bevésett nevem törlendő opcióvá vált, nem hihettem e gyors váltást, ahogyan érzésed elszállt. Szerettelek, mint kalász a … Olvass tovább

ALKONY

ALKONY Szép lassan kell hagyjam megélni koromat nehéz út mégse rút tettem a dolgomat jól éltem reméltem szerencsés lehetek emberért s világért valamit tehetek sok rossz perc múlttá lett mélyített ráncomon nem győzött nem hagytam legyőzte mosolyom

BALFI SÉTA

BALFI SÉTA Májusi verőfény cirókálja nyakam, belobban a nyár, szívemben is ég a tűz, az ismeretlen balfi utcán meleg és friss rózsaillat felfedezőútra űz. Délutáni mise lágy zsoltárhangjai hajlonganak a fák zsenge ágai közt, szent áhitat árad szét a levegőben, e pillanatban nincsen, aki nélkülöz. Nézem fészkében a mozdulatlan gólyát, ahogy percekig dermedten, szoborként áll, … Olvass tovább

MÁR CSAK KESERŰSÉG

MÁR CSAK KESERŰSÉG Forró reggeli kávémat iszom, finom Arabikád kortyolgatom. Fájdalmas látni emlékeim közt szomorúságtól tört szemed, és sajnálom, ha keserűségét őszinteségem okozta neked. Kértem Istenem és sajgó szívem, a bántást feledve megbocsásson, hogy szemed nevető ragyogása régi medrébe visszataláljon, Keserűen viselem, de vége. A szépre emlékezem. Megérte.

A SEMMI PARTJÁN

A SEMMI PARTJÁN Barátkozom kényszerű egyedülléttel, legyen az bármilyen keserű és nehéz, részvétlen oldanak kereket vágyaim. közülük sok a hálátlan, vissza se néz. Telve reménnyel, fontos vagy buta tervvel hűen kísérnek végig egy életen át, nem látszanak valótlannak vagy csalfának, álmodozunk, teszünk s várjuk a csodát. De a legtöbb csoda mókából is késik. Szeret játszani, … Olvass tovább

TENNI A VILÁGÉRT

TENNI A VILÁGÉRT Kopott, nyűtt életeket vonszolsz te, világ! Valószínű, már Istened sem figyel rád. Hit és bölcsesség volt útravalód, hogy ezek erejével gondjaid megoldd. Nem hallgattál a figyelmeztető szóra. Lugasok helyén magaslott akasztófa, vagy máglya ontotta elemésztő tüzét, háborúk zabálták milliók életét. Nem okultál semmit, stílusod változott. Leplezett önzésed új trendeket hozott. Az ilyen … Olvass tovább

A MEGBOCSÁTÁSRÓL

A MEGBOCSÁTÁSRÓL Csalódott csillagok tenyeremen, tört szívük fényemmel melengetem, csalánok tekergőznek lábamon, forró csípésük nem is fájlalom. Dől tengernyi fájdalom belőlünk, lyuggatott céltáblaként sebződünk, érzékenyek vagyunk bármi bajra, s kőszívűek, ha más kerül bajba. Könnyen megsértődünk – szíre-szóra, a rosszra figyelünk, nem a jóra, s amíg engesztelődni nem tudunk, magunk épített kőfalhoz jutunk. Nem megbocsátónak … Olvass tovább

EMLÉKEK SZÜLETÉSE

EMLÉKEK SZÜLETÉSE Álmot legeltetek bíbor hajnalon, bánatok ülnek keskeny vállamon, sebes lábam töri szüntelen keresés, szívem sajdítja gyötrő felismerés. Szürkülő parázzsá lobban el a nyár, rideg reggelekkel hitem is tovaszáll, női báj, varázs enyészeté lesznek, s betegítenek vagy bölcsebbé tesznek. Vágyaim a hűs földre települnek, szerelem, bohóság melléjük ülnek, odabújik pár félbemaradt álmom, hagyom, hogy … Olvass tovább

jÓ VOLNA TUDNI

JÓ VOLNA TUDNI Jó volna tudni, milyenek estéid nélkülem, a kedves hársak üzennek-e valamit nekem, horgászol e most ahogy együtt tervezted velem, rád talált-e már utódomban a várt szerelem, eszedbe jut-e kedves hangon szólított nevem, gondolsz-e arra, vajon mi történhetik velem. Megnézted-e már a völgyben a színes azáleát, megbocsátottad-e a sok elválasztó meddő vitát, jártál-e … Olvass tovább

ÁLMATLAN ÉJSZAKA

ÁLMATLAN ÉJSZAKA Kajánkodik az éjjel, besurran csillagfénnyel, ellopja pille álmom, s elsuhan lepkeszárnyon. Szöszmötöl ezüst sötét, a gond, sok ezer sörét, lyuggatja fáradt agyam, s a hajnal oly messze van. Szívem csupa remegés, vadult óraketyegés, mit kezelni nem tudok, hangtalan feljajdulok. Megnyugvását kereste ma a megfáradt este, s bár hitegetést kapott, kerülték az angyalok. Virradatkor … Olvass tovább

KEGYES ÉS KEGYETLEN EMLÉKEZET

KEGYES ÉS KEGYETLEN EMLÉKEZET Kegyes s kegyetlen az emlékezet, védi lelkem, de feléli agyam, holt anyám szeretném előhívni, ám a felejtés orvul megrohan. Küzdelmemben sorra csatát vesztek, ha életmorzsáit gyűjtögetem, rövid volt az együtt töltött idő, s túl hosszúra nyúlik a gyász nekem. Fáj a feledés és nem tudok mit kitalálni vagy kezdeni vele. Csak … Olvass tovább

ANYÁK NAPJÁRA

ANYÁK NAPJÁRA Gyönyörű és keserű ez a nap, boldog vagyok, s testbe zárt rab, mert nem ölelhetlek, anyám! Felhők kőzt vetették ágyad, nincs út, hogy hozzád találjak, hiába is keresnélek. Álmaid ligetében élsz, nem gyötör betegség és félsz, hősként harcoltál meg érte. Boldogságod úgy lesz teljes, ha melletted egy kis hely lesz, hol elférnek gyermekeid. … Olvass tovább

AZ ÁLOMHOZ

AZ ÁLOMHOZ Cserbenhagy, újra cserbenhagy a boldogságról szőtt álom. Keresem folyton, kergetem, de meg sohase találom. Megrezgeti hímes tollát, incselkedő, kacér madár, rám mosolyog és megbűvöl, aztán egykedvűn tovaszáll. Nem sokat törődik azzal, mit hagyhat maga mögött, azzal se, ha lábnyomába inkább csak bánat költözött. Kerülj el engem, ne kínozz, nehezen adom álmaim, tört szívű … Olvass tovább

KIFOSZTVA

KIFOSZTVA Üres a szívem, mégis nehéz, bánatok kergetőznek benne. Vak vágtájukat meg is értem, épp, mintha világvége lenne. Holnap is felkel a nap s a hold, lefelé záporoz az eső, de mondhatod a virágnak, hogy nőjön, talaj nélkül ő se nő. Lassan fogy a föld talpam alatt, nincs hol megvetni gyönge lábam, mód úgy élni, … Olvass tovább

UTOLSÓ FELVONÁS

UTOLSÓ FELVONÁS Az arcon ragaszkodó hűséggel keresik nyughelyüket a ráncok, hervad velük üde ifjúságunk, s alkonyt sejtető időket látok. Miként selyem menyasszonyi fátyol redőiben rejlő remény, megül az arc mélyebb árkaiban a hunyni készülő opálos fény. Olyan rövidnek tűnik az élet, mint hirtelen elszálló rigófütty. A megválás tőle sziklaomlás rútan is szép világával együtt. Teljességet … Olvass tovább

SZÉLCSEND

SZÉLCSEND Hogy vártam! Most mégis pattanásig feszül bele árva, kettészakadt hazánk. Elveszett a grund! Nem védi meg többé se Nemecsek, se Boka, se deszkapalánk. Pöffeszkednek régi-új földesurai, a veszteseknek most is kívül tágasabb, a hatalmi rend tagjai megtették a dolgukat, csak a beteg ország lázasabb. Haldoklik a morál, az emberek szíve elhagyatva gyászol, mint éji … Olvass tovább

ELBOCSÁTÓ ÜZENET

ELBOCSÁTÓ ÜZENET Úgy érezted, hogy kimcset találtál, s ígérted, híven őrizni fogod. Értéke mégis elhomályosult, tiszta ragyogása szürkült, kopott. Többször voltak aggasztó jelek. Olyat vártál, ami nem volt enyém, de az érzést egyre dédelgettük, el akartuk hinni, hogy van remény. Ám közénk állt a felbolydult világ. Politika, temetetlen szerelem… távolodtunk folyton távoldtunk, a kapcsolatnak nem … Olvass tovább

RÖPKE MULANDÓSÁG

RÖPKE MULANDÓSÁG Szétpattanó szappanbuborék, fölfalja gyönge testét a lég, pille álmait röpteti szél, s fűzfa húrján hattyúdalt zenél. Kecses táncát rövidre szabták – a szépet kicsinyenként adják- tétovázva ring, finoman lejt, egy esőcsepp érte is könnyet ejt.

VALAMI MEGHASADT

VALAMI MEGHASADT Égig ér, mint vége nincs emelet a hazugság, és mindent betemet. Mocsok szerteszét, amerre nézek, ül rendíthetetlen. Kitenyészett, akár a falánk, fertőző gomba, kinek a világ is kevés volna, olyan fergeteges étvágya van. Ki útjába kerül, nekirohan, és egyenest a lelkét falja fel, álnok szavakkal, olcsó kegyekkel, míg odáig ér, ahova akar, hol … Olvass tovább

SZÉPEN

SZÉPEN Nem várom meg, míg elfogy a mosoly, elhalkul az ének, elcsuklik a hang, s falak épülnek körénk, mik felől nem válasz jön, legfeljebb visszhang Nem várom meg, míg tiszta portámat elárasztja a vad gyűlölködés, s már kedveseim szemében is ott ül gyanakvón a kétségbeesés Nem várom meg hitem feladását, hogy az ember eredendően jó, … Olvass tovább