A magyar költészet ünnepére

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  József Attila születésnapját irodalmunk ünnepévé avatták. A költő rövid életében halhatatlanná vált verseiben. Mint Születésnapomra című versében megfogadta egész népét tanította nem középiskolás fokon. Verseinek időszerűsége népünk sorsának hiteles tükörképe. Nem csak ismerte, élte a nyomort, magányos volt, nem méltatott, a bajokról mégsem hallgatott. Az utókor megbecsüli, méltó ünneplést ad neki.

sorsunk

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  suhanó létünk a végtelen időben múló pillanat magunkban vívjuk szív és ész küzdelmeit csak egyik nyerhet szerencse is kell morzsák a sors asztalán keres a madár a szerencse vak, bárkit megjutalmazhat, nem néz érdemet légy elégedett! ha többre vágysz, küzdj érte, tarts ki, elnyered

Verset írtam magamnak

Összes megtekintés: 30 

Összes megtekintés: 30  Verset írtam magamnak Ha a versem vidám lenne, olvasója jót nevetne, ha a versem borús lenne, ölvasóm kedvetlenedne, ha a versem fontos lenne, sok-sok olvasóra lelne, ha versem értékes lenne, belőle sok ember venne, ha ez a vers hasznos lenne, embereknek kincse lenne, ha ez a vers zene lenne, örömünket lelnénk benne, ha … Olvass tovább

A család egykor és ma

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  A család Apa, anya, gyerekek, gondoskodás, szeretet, közös élet, közös lakás, együtt vezetett háztartás. Itt alszanak, étkeznek, egymással beszélgetnek, emlékeznek, terveznek, vitatkoznak, veszekednek, békülnek. Fiatalok, majd öregek, szegények vagy gazdagok. Családoknál lehet cseléd, nem családtag, csupán segít, ellátást és fizetést kap, egész nap nekik dolgozhat. Míg a nők munkát nem vállalhattak, “fehércselédnek” hivattak. … Olvass tovább

Álom és valóság

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Fejem kebledre hajtanám, szíved dobbanását hallgatnám, fürtös hajad simogatnám, a boldogságot érezném, ha velem lennél. De tova tűntél, messze mentél, semmit sem üzentél, mégis: visszahoz az álom, egész lényedet magamban megtalálom. de valóra nem válik, hiába várom. más a valóság, más az álom.

Találkozások: Nyolcadik történet: Találkozás a halállal

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Nagyapám mesélte, hogy ő még életében találkozott a halállal. A szomszéd faluba járt udvarolni egy szép lányhoz, akit feleségül akart venni. A hosszú, több kilométeres utat minden este gyalog tette meg, mert szegény volt, kerékpárra sem tellett neki. A lány viszontszerette őt, így mindig boldogan tette meg az utat hidegben, esőben, télen, nyáron. … Olvass tovább

Az erdő lakója

Összes megtekintés: 50 

Összes megtekintés: 50  Erdőkerülő? Az erdőben rejtőzködő dögöt evő Benő. Nem önhibájából lett ő munkakerülő. Száraz ágakat gyűjt, nyársat farag, máglyát rak, azon süt döglött halat. Vadgyümölcsöt, bogyót fogyaszt, ezek neki vitaminok. Nem fogadják be családok, senki nem vet neki ágyat. Hűvös az ősz, fázhat, eszkábál faházat. Melegíti a pálinka, koldult pénzből vásárolta. Bevackolja magát, kukából … Olvass tovább

Testamentumom

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  Fekszem a kórházi ágyon, kerüli szemem az álom. Feszítő fájdalom, gyűrött párnák, a Halál feni már kaszáját. Ágyam szélén ül a remény, fülembe súgja. ne félj! Életed véget ér, nincs több esély. Aludni szeretnék álmatlanul, míg csontos kezével értem nyúl. Behunyt szemem mögött életem története lepörög. Nem szereztem kincseket, csak ismereteket. Rátok hagytam … Olvass tovább

Fájó szív

Összes megtekintés: 22 

Összes megtekintés: 22  A szív az élet motorja, szüntelen dobolja a szerelemnek dallamát, rímekbe szedve ritmusát a költők ihletének, boldogságról, fájdalomról szól az ének. A festő pirosra festi alakját, a költő dalolja dallamát. A szívtelennek is van szíve, hiányzik a szeretete. A szív ilyenkor fájni tud, utolsót dobban, halálba fut.

Találkoznunk kellett

Összes megtekintés: 66 

Összes megtekintés: 66  Találkoznunk kellett, de elmentünk egymás mellett. véletlenül visszanéztünk, összeakadt tekintetünk. mindketten hátra fordultunk, egymásnak bemutatkoztunk. így kezdődött a kapcsolat, sorsfordító parancsolat: szerelmespár lettünk, született gyerekünk. egyre öregebbek lettünk, folyton veszekedtünk, elválasztott a halál, a vitáknak vége már.

versírási kényszer

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  a költészet világnapja nemzetközi ünnep, ki a verset maga írja, ás magának vermet. minden verssor egy lapát föld, amit kitermelhet, egyre mélyebb lesz a gödör, bele is temetnek. nem hagy az ihlet aludni még a föld alatt sem, tíz körömmel tudsz kaparni, és kikel a versed. Beteg lelket gyógyítani ez volt az érdemed.

Az emberiség története

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  Az emberiség története A történelem eseményei népek harcainak történetei: lázadások, forradalmak, helyi és világháborúk, hódítások, bosszúk. Mindíg voltak hatalomra törők, hírnévre vágyó vezérek, hősök, harcolni szeretők. Népükért küzdők és diktátorok, tömegeket jelszavakkal ámítók, hamis ígéretekkel csábítók. Híres győztes és elvesztett csaták, nemzeti ünnepek és gyász. Leigázott és kipusztult népek, szövetségesek és ellenségek. Az … Olvass tovább

Szabadon élni

Összes megtekintés: 52 

Összes megtekintés: 52  Szárnyas rovarok,lepkék, madarak szárnyatokkal szabadon szállhattok. nincsen szükség útlevélre, sem térképre, tietek a mindenség. Ha tehetném, szívesen cserélnék, karok helyett erős szárnyat kérnék. Átrepülném a világot, élvezném a szabadságot. Nem kellene gondolkodnom, sem másokról gondoskodnom. Gyűjtenék mézet, magokat, nevelném a fiókákat. Nem éreznék szerelmet, bánatot, elfogadnám sorsomat.

Elválás

Összes megtekintés: 44 

Összes megtekintés: 44  Ha hallod léptemet hátad mögött, ne fordulj hátra, nem én jövök. Ha látod arcomat csukott szemmel, ébredj fel álmodból, én mentem el. Ha hiányom érzed, telefonálj, talán meghallgatlak, ne várj soká! Ha megbántottalak, megbocsáthatsz, aki sértegetett, te voltál az.

Kedvenc vers

Összes megtekintés: 86 

Összes megtekintés: 86  Néptelen téren végtelen üresség ásít, kopár házfalak, csukott ablakok, csillagtalan éjszakában gondok alszanak csendben. Tömör felhőkből napokig áradó eső, elemi csapás, termés-temető. Fásult emberek keserve, szomorú szemek könnye arcukon pereg, elfáradt már a szeretet, a teljesületlen ígéretek szívekben csüggedést szülnek, reménytelenek lettünk.

Verseim

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Verseimben szerepeket játszom, tájról írok, ahol sosem jártam, szerelemről, amit nem éreztem, szerencséről, amit még nem nyertem, emlékekről, miket elfeledtem, emberekről, kiket nem szerettem. Képzeletben járom a világot, vándor vagyok, noha helyben állok. Kiürítem lelkem kincsestárát, lerombolom fájdalmaim várát. Magam vagyok minden szereplője, a színműnek, minek nincsen őre, nincs cenzúra, nincs kritika, díj … Olvass tovább

Az utolsó órák

Összes megtekintés: 56 

Összes megtekintés: 56  Álmatlanul vergődöm, a gondolatok fájnak, összegyűrt lepedőmön szenvedés foszlányok. Minden hideg és fehér, csak láz fűti a testem, nem enyhíti kínomat, csak a jó Csönd-herceg. Ne látogass barátom, szégyellem azt, hogy félek, szeretném nem mutatni, őrizz szép emléket! A kórtermet betölti fertőtlenítő illat, halál vár türelmesen, míg életem elfogy.

A tükör mutatja

Összes megtekintés: 24 

Összes megtekintés: 24  Tükörben magamat látom, régi tárgyakat, múltamat. A tükör választóvonal, a jövő és jelen között: tervek, események, remények, maga az élet. Akár teljesülnek, akár füstbe mennek, jelölnek. Nincs garancia, az idő mostoha, eltelik. A tükör foncsora előlünk a jövőt elfedi, csalóka. Örömök, sikerek, hitszegés, szenvedés vár reánk. Kiismerhetetlen, kacér barátnő a jövő.

Tükörbe mosolygok

Összes megtekintés: 42 

Összes megtekintés: 42  Magányra vágyom, de mégsem, szomorúvá tesz egyedüllétem. Szeretnék múltamról mesélni, kedves emlékeket újra átélni, megértő társakkal megosztani, de nem szabad, idejüket fogyasztani, visszaélni a szeretettel, ami belőlük még nem veszett el. Panasz helyett vidámságra vágynak, boldogok, ha derűs arcot látnak. Társaság helyett tükörbe nézek, mosolyomat tükrözik a fények. Szánalomból született e mosoly, magányos … Olvass tovább