Puzzle-darabkák az életemből – 2. rész: Háborús emlékek

Összes megtekintés: 663 

Összes megtekintés: 663  Anyám házasságkötése után a nagyanyáméval szomszédos házba költöztünk. Tulajdonosa vasutas lévén áthelyezéssel az akkor éppen visszafoglalt Felvidékre került szolgálatba, családját is magával vitte. Így – ekkor először és egyetlen alaklommal – egy egész lakás állt rendelkezésünkre. Szomszédjainknál sok gyerek volt – nagyon szegényesen éltek valamennyien. Nagyjából velem egykorúak is. Magas dombon álltak a … Olvass tovább

A kisgyermek

Összes megtekintés: 530 

Összes megtekintés: 530  A kisgyermek A csecsemő csupasz bőre szőrtelen és bársonyos, Fogatlan, rózsaszín szája tejszagúan illatos. Apró keze hadonászik, öklözi a levegőt, nincs ellenfél, ki legyőzné, senki ki nem üti őt. Nappal alszik, éjjel hangos, bár álmos vagy, ölbe veszed, elringatod, mosolyog, rögtön elszáll haragod. Nem tud semmit a világról, tehetetlen, boldog, bámul, mindenre csodálkozik, … Olvass tovább

Puzzle-darabkák az életemből – 1. rész. A munkára nevelés

Összes megtekintés: 581 

Összes megtekintés: 581  Mivel félárvának születtem, anyám két műszakba járt dolgozni egy textilgyárba, ahol műstoppolóként hibás szövésű vásznakat kézzel kellett megjavítani. Fárasztó és szemrontó munka mesterséges fényben pepecselni ülve – igazi rabszolgaság. Sajnos, nem volt választása, mert nem szerzett szakmai képzettséget, és el kellett tartania magát és gyermekét, engem. Amikor apám halála után megszülettem, a rokonságból … Olvass tovább

Egyéniségünk vára

Összes megtekintés: 678 

Összes megtekintés: 678  Egyéniségünk vára Égbe törő bérc fokán állt egykor egy büszke vár. Ablakából messze látott Öntudat király. Hit királyné imájára áldás szállt a büszke várra. Kincsekben bővelkedett, értéke a becsület. Gyermekeik szétfutottak, napkeletnek, napnyugatnak, szeretetet osztogattak, árváknak, szomorúaknak. Szegényeken segítettek, harcolókat békítettek. Lassan kiürült a kincstár, magára maradt a király. Hit királyné lelke elszállt, … Olvass tovább

A szeretet adója

Összes megtekintés: 979 

Összes megtekintés: 979  A szeretet adója Amiről nem szabad beszélni, arról hallgatni kell. Akit nem szabad szeretni, azt kerülni kell. Aki nem tud maga menni, támogatni kell. Aki nem képes egyedül enni, azt etetni kell. Kellene, ha nem lenne sok közöny az emberben. Ha nem lenne érzéketlen, segítene készségesen. Hála lenne a „köszönöm,” nem pénzbe kéne … Olvass tovább

Nagymamám és a bűvös nyolcas

Összes megtekintés: 588 

Összes megtekintés: 588  Apai nagymamám a tizenkilencedik században született, 1888-ban. Az érdekesség kedvéért 88 éves korában halt meg. Mint egyetlen unokája, kedvence voltam, sok hasznos ismeretet kaptam tőle. Számomra érdekes személyiség volt – ellentétben anyai nagymamámmal, akit /noha évekig ő nevelt/ soha nem láttam nevetni – rendkívül jó humora, játékos kedve, harsogó, szívből fakadó nevetése most … Olvass tovább

Hurrá nyaralunk – KILENCEDIK TÖRTÉNET – – 3. helyezett

Összes megtekintés: 663 

Összes megtekintés: 663  Egy boldog nyár emléke A nyárhoz kötődő kedves emlékeim gimnazista éveimhez kötődnek. A harmadik osztály befejezése után kiváló tanulmányi eredményem jutalmául tíz napos üdülést kaptam iskolámtól egy keszthelyi középiskolás diáktáborban. Akkor láttam először a Balatont, csodás élmény volt, mert e jutalom nélkül csak évekkel később juthattam volna el ide. Remek volt az elhelyezés … Olvass tovább

A jóslat

Összes megtekintés: 1,161 

Összes megtekintés: 1,161  Anyám – ha még élne – éppen 100 éves lenne, de sorsa csak 77 évet engedélyezett neki. Öt gyermekes iparos család elsőszülöttjeként csodálkozott rá a világra. Mivel örömtelen ölelésből fogant, anyja sohasem szerette. Elhalmozta munkával, 4 kisebb testvérét is neki kellett istápolnia. Mihelyt 15 éves lett, anyja cselédnek adta egy úri házhoz. Hét … Olvass tovább

Az Életfa

Összes megtekintés: 1,061 

Összes megtekintés: 1,061  Az Életfa Nem örökzöld az élet fája, ősszel leperegnek a levelek, fagy kopogtat, dér fehérlik, ködöt borít a tél a tájra, mintha az elmúlás a tájnak is fájna, süvöltve sírnak a szelek. Házukba húzódnak az emberek. Öreg ember szeme ködösen lát, deresedő haján fehér a fény, szívében a szikkadt álmok siratják tűnő életét. … Olvass tovább

Az utolsó furunkulus –

Összes megtekintés: 1,529 

Összes megtekintés: 1,529  Sokáig kísért ez a kellemetlen bőrtünet, amit orvosi nyelven furunkulusnak, hétköznapi nyelven az egyszerű emberek kelésnek neveztek. A háború utáni ínséges években, a hiányos, szűkös táplálkozás, esetleg valami vírus-fertőzés miatt – időközönként megjelentek bőrömön, – főleg végtagjaimon kellemetlen, fájó, vörös, növekvő duzzanatok, melyek egyre inkább megteltek közepükön gennyel. Néha magától kifakadt a gyulladt … Olvass tovább

Mintha tavasz volna

Összes megtekintés: 547 

Összes megtekintés: 547  Mintha tavasz volna Felhőbölcsőben aludt a tavasz, virágos rétekről álmodott. téli álmából vidáman ébredt, felül az ég derűsen kéklett. Hosszan nyújtózott édes kéjjel, ragyogó arccal tekintett széjjel. Langyos szellőtől olvadt a fagy, előbújtak rejtőző bogarak. Duzzadó bimbókat hajtott az ág, szirmait kibontja a sok virág. Pitypangok pettyezik a pázsitot, virítanak szép sárga nárciszok. … Olvass tovább

Orvos-beteg kapcsolat

Összes megtekintés: 592 

Összes megtekintés: 592  Orvos-beteg kapcsolat A beteg elmegy az orvoshoz, illetékes gyógyítóhoz. Panaszolja: fáj a hasa, mondaná meg, mi a baja. A belgyógyász megvizsgálja, baját diagnosztizálja, feltárja a fájás okát, de a testbe bele nem vág. Szüksége van a sebészre, a sebésznek a szikére, belgyógyász útmutatásra, a daganatot kivágja. Bár két orvos gyógyította, mégis belehalt a … Olvass tovább

Lélekjelenlét

Összes megtekintés: 629 

Összes megtekintés: 629  Fiatal koromban szerettem moziba járni. Lányommal vagy húgommal szinte minden új filmbemutatóra elmentünk. különösen kedveltem az általam is olvasott romantikus, történelmi vagy klasszikus krimikből, regényekből készült filmeket. Azon a nem feledhető estén éppen Thomas Hardy Egy tiszta nő című regényének filmváltozatát játszották a lakásunktól meglehetősen messzi moziban. Ezt a filmet mindenképpen látni akartam, … Olvass tovább

Ikertestvéreim

Összes megtekintés: 1,127 

Összes megtekintés: 1,127  Ikertestvéreim Van kettő ikertestvérem, tükörképem, árnyékképem én vagyok az eredeti, másik kettő – vetületi. napsütésben jön az árnyék, nem hasonlít rám és nem szép, fekete, torz, ragaszkodó, tünékeny és semmitmondó. Tükörképem én idézem, foncsoros üvegben nézem, csak részletek, csak elölről, mutat valamit – kívülről. Vannak fotók, mindegyik más, torzít a kép, nem valóság, … Olvass tovább

Valakiért fáj a szívem

Összes megtekintés: 1,126 

Összes megtekintés: 1,126  Valakiért fáj a szívem Valaki járt az ablakom alatt, valaki bekopogtatott, valaki átkarolva tartott, valaki csókkal altatott. Valaki elment messze tájra, valaki búcsú nélkül távozott, valaki elrabolta álmom, valaki könnyeket hagyott. Valakit mindig visszavártam, valaki magáról hírt sem hallatott, valaki mindent elfejtett, nekem csak álmát hagyta ott. Valaki jár az ablakomnál, valaki bekopogtatott, … Olvass tovább

Az Idő rabságában

Összes megtekintés: 602 

Összes megtekintés: 602  Az Idő rabságában Az idő nem mozog, és nem fogy el, ő nem törődik semmivel. Mi mozgunk benne, tagoljuk, de nem az időt, magunkat fogyasztjuk. Folyton szidjuk, mintha élne, ha örömünknek gyorsan vége… pedig nem ő lopja el, hisz nem törődik semmivel… Ha fáradunk és szenvedünk, az idő túl hosszú nekünk, pedig nem … Olvass tovább

Hurrá, nyaralunk! /Tengert látni és szenvedni/

Összes megtekintés: 1,339 

Összes megtekintés: 1,339  Tengert látni és szenvedni Volt egy nyár, oly régen, oly messze már. Emlékeim foszlányaként él csupán. Úti célunk Bulgária, tengert látni, habjaiban elmerülni, homokparton elterülni, napfényében sütkérezni, pompás élmény, szépség, csoda élvezet. Ez volt a képzelet, a valóság – fordítva érkezett. Román határállomás: huszonnégy órás várakozás… Tikkasztó a hőség, WC, víz , az … Olvass tovább

Most és mindörökké

Összes megtekintés: 910 

Összes megtekintés: 910  Most és mindörökké Mindig voltam, sosem leszek, egyedül is együtt megyek veletek. Sosem voltam, mindig leszek, együtt is egyedül megyek veletek. Út szalad a talpam alatt, fáradt testem helyben marad. Hantok alatt pihenek, nem mehetek veletek. Lelkem repül az időben, nem nyugszik a temetőben, nem hal meg a szeretet, itt maradok veletek. Tóth … Olvass tovább

A plágium

Összes megtekintés: 751 

Összes megtekintés: 751  Egyetemista koromban találkoztam először a plágiummal, nem mint fogalommal, hanem mint tényszerű lopással, azaz saját szellemi termékem eltulajdonításával. Talán kissé furcsának tűnik, de így igaz: egy tanárom használta fel saját kiadású könyvében tanulmányi pályázatra beadott dolgozatom szövegének túlnyomó részét. – Pályázati dolgozatom a szellemtörténeti irányzatnak a magyar irodalom történetére gyakorolt hatásáról szólt és … Olvass tovább

Szegénységből elégtelen

Összes megtekintés: 567 

Összes megtekintés: 567  Tulipános iskola néven ismerik az épületet, ahova hetedik osztályba jártam. Műemlékekben gazdag városunk egyik nevezetessége: a múlt század elején épült Lechner Ödön tervei alapján szecessziós stílusban. A bejárati ajtók /külön a fiúk és külön a lányok számára/ – és az ablakok homlokzatát majolikából művészien megformált piros tulipánok és zöld levelek díszítették. A háborús … Olvass tovább