Dufek Mária

A sárkányeregetés – Gyere sárkányt eregetni- hívták a fiúk egy augusztus végi napon, és Mónika még feledni tudta aggodalmait, vígan szaladt a fiúkkal a dombtetőre majd le, visongtak, versenyeztek. Persze a mama spárgáját vitték el a sárkány készítésekor zsinórnak. A mama meg lekvárt tett el, és azzal szokta a celofántot az üvegek tetején megkötni. – … Olvass tovább

Változások Monika lassan felépült, bár időnként még fájt a hasa, de már nem vágyott annyira a fiúkkal rablósat vagy indiánosat játszani, sőt a foci sem annyira vonzotta. Esténként mosakodás után figyelte a testét. Kezdte magát hasonlítani a többi lányhoz az osztályában. Azok nem szoktak focizni. Csupa unalmas dolgokról szoktak beszélni tanulásról, babákról, ruhákról, újabban pedig … Olvass tovább

A padlás A padlás olyan hely volt, ami nagyon megmozgatta a gyerekek fantáziáját. A mama sosem engedte fel őket oda, de most lopva mentek fel, és odafenn csak lábujhegyen lépkedtek. Tudták lehallani a lépteket, hisz nemegyszer hallották a Dodó lépteit, ha felment valamiért. – Óvatosan nyisd azt az ajtót- mondta Monika Libornak. Ne nyikorogjon. Lassan … Olvass tovább

A barlangban Már régóta készültek a barlangba, Dodó olyan sokszor megígérte már, hogy elviszi őket oda. Ma eljött a napja, végre teljesíti az ígéretét. A fiúk nagyon komolyan vették az egészet, kötelet, zseblámpát, pótelemeket, gyertyákat, gyufákat szedtek össze. – Krétát is vigyünk, -mondta Mónika. – Krétát? Minek? -kérdezte Libor. – Minek, minek, hát hogy jeleket … Olvass tovább

A határőrök Egy reggel a mama így szólt: Zita vidd már valahova ezeket a gyerekeket, ne lábatlankodjanak itthon, kacsákat vágok. – Rendben anyu-mondta Zita, és máris pakolta az úszópárnát, a pokrócot, törülközőket a kosárba. – Lemegyünk a poliklinikánál a Duna partra. A gyerekek boldogan rántották magukra a fürdőruháikat, betették a strandtáskába az úszógumikat, a felfújhatós … Olvass tovább

A kaszárnyánál Régi lakói a városnak tudják, hogy valamikor kaszárnya is volt a városban, nem is akármilyen, orosz kaszárnya. A gyerekeket egyszer – kétszer az iskolából elvitték a kaszárnya kinti gyakorlópályájára. Ez nagyon izgalmas volt, hiszen itt magas palánkok voltak, amin csak a legügyesebb gyerekek tudtak átmászni, aztán volt itt föld alatti alagút, mély árok, … Olvass tovább

A régészkedés Másnap hajnalban kipattantak az ágyból. Csodaszép nap ígérkezett. A mama ma nem kért a reggeli utáni elmosogatáson kívül semmit Mónikától. Szabadon szaladhattak ki régészkedni. Mónika álma volt, hogy egyszer régész lesz. Nagyon szerette a történelemórákat az iskolában. Persze a nagy régészkedés nem zajlott máshol mint a kert közepén levő hatalmas komposzt vagy inkább … Olvass tovább

Az őslénykutatás Újra egy remek nap köszöntött rájuk. Alighogy vége volt a tévében a szünidei matinénak, csengettek. Az ávia jött a szénnel télre, amit a mama még nyár elején rendelt meg. A mama irányította sofőrt, hogy hol is öntse ki a fekete gyémántokat. Persze a mama rendszerint barna diószenet vett, de akadt közötte olykor- olykor … Olvass tovább

A Javorina Másnap reggel a gyerekek hasukban a kásával, összedugták a fejüket és kiötlöték, hogy ma bizony elszöknek otthonról. Mindenki a kiselejtezett hajóról beszél az utcában. Nekik azt látniuk kell. – Kimegyünk az Istiékhez játszani, és lehet elugrunk a kutyaszorító utcába is- mondták a mamának. Mamának fájt a feje, nem is bánta, ha a gyerekek … Olvass tovább

A gyomorrontás   Álmában hosszúhajú hippiket látott koszos farmerokban, nyútt teniszcipőkkel a lábukon, nyakukban cécskokból fűzott láncokkal, amint gyertyával a kezükben masíroznak feléje. Gyorsan beszaladt az öreg temetőbe előlük, ott viszont egy csúnya boszorkány kezdte üldözni, alig bírt kirohanni előle a nagy vaskapun, Riadtan ült fel az ágyban. Egy darabig csendben ült, majd felfogta bizony … Olvass tovább

A cserebere meghiúsult Másnap a fiúk nagyon várták anyjukat haza a munkából, de addig is csinálniuk kellett valamit. A szomszéd fiúkat most kerülték, nem akartak velük találkozni, hiszen egy szem cécskojuk sem volt. Inkább otthon játszottak. A kertben üldözték egymást. Monika szívesen játszott velük, de amikor kidugta az orrát a kamra mögül: – Au- jajdult … Olvass tovább

A cserebere A fiúk esze másnap sem járt egyében , mint a cécskokon. – Kimegyünk játszani- mondták a mamának, és verettek a tanítólakásokhoz. – Vannak cécskojaitok? – kérdezték ott a fiúkat. – Hogyne volnának- mondták azok, és már rohantak is haza , hozták azokat megmutatni. Libor és Csaba irigykedve nézték a hosszú láncokat. – Nektek … Olvass tovább

Gombázás, rókaluk és a pöffetegek Elegem van- megyek gombázni.- jelentette a ki a mama. Ez nem gyakran szokott megtörténni, de Monika tudta a mama hívni fogja őt magával. Bár nagyon unta a gombázást, mindig elkisérte a mamát. Mentek a szokott helyekre kosárral, kiskéssel. először le a vadasba. Monika itt elszórakozott azzal, hogy harangvirágot keresett, ami … Olvass tovább

Megpróbáltatás – Gyerekek, megyek a Dunához fáért- aki akar velem tarthat.- mondta egy reggel Monika apja, Dodó. – Megyünk, megyünk, hogyne mennénk.- vágták rá gyorsan a gyerekek, nehogy meggondolja magát és megint csak a Monikát vigye. – Akkor pakoljatok a hátizsákba, vizet, pástétomot, paprikát, kenyeret hozzatok, mert már a vadasban éhesek lesztek.- irányította őket Dodó, … Olvass tovább

Kalandok a temetőben A gyerekek nagy napra ébredtek. Ma mennek focizni a Zsidó temető utcába Sanyiékhoz. Sanyi velük egykorú volt, és nagyon szeretett focizni. -Sziasztok, már nagyon vártalak titeket, ma a nővérem vigyáz ránk, anyu elment dolgozni. A nővéremet meg csak a ruhák érdeklik meg a sminkek, ellesz őbent a tükör előtt, látni sem fogjuk … Olvass tovább

A bújócska Másnap napsütéses szép reggelre ébredtek, már korán kifutottak játszani a kertbe. – Bújócskázzunk!- javasolták a fiúk. – Rendben – vágták rá a lányok is. Éppen Libor lett a hunyó. Monika már nem tudott hová bújni, a fiúk már minden jó rejtekhelyet ismertek. – Hová bújjak? -kérdezte édesapját, aki egy lefordított vaskádon ült. – … Olvass tovább

Vasárnap – Ki csenget ilyen hosszan? Nézz ki Monika! – kérte meg a mama Monikát. Vasárnap így felzavarni az embert, -méltatlankodott még a mama. Hamarosan kiderült valaki csupán címet tévesztett, de már mindenkit felkeltett a házban. A reggeli sült tojás gyorsan eltűnt a tányérokról, Monikának mosogatnia kellett, pedig kint a napocska hivogatóan sütött. Újabb kalandok … Olvass tovább

A téglagyár Másnap munkaszombat volt, és az apukának Józsefnek be kellett mennie dolgoznia a téglagyárba. – Vidd magaddal a lányod is, elvégre a tiéd- morogta a mama. Mit téblábol mindig itthon? Így esett meg az, hogy Monikának korán fel kellett öltöznie, amúgy is mindig felébredt, amikor apukája munkába készülődött, mert az mindig bekapcsolta a a … Olvass tovább

Esős nap Másnap azonban szakadt az eső. – Mit csinálunk ma ? – kérdezte Monika a fiúkat. – Először is felsúrolod a szobában a padlót, szólt szigorúan a mama. – Ez nem igazság, -fakadt ki Monika, a fiúknak sosem kell semmit sem csinálniuk. – Mert ők fiúk. – mondta a mama ellentmondást nem tűrő hangon. … Olvass tovább

– Szia. Monika vagyok, te ki vagy?- hangzott el a kérdés Monika szájából, aki meglepetten nézett a semmiből hirtelen megjelenő fiúra. Nem szokta meg még, hogy laknak is az újonnan épült házban. Míg az alapok készültek, amint elvonultak a munkások Monika és az unokatestvérei máris birtokukba vették a terepet és gyakran késő estig itt játszottak. … Olvass tovább