Klementné Burza Máriua

ELVESZÍTETT ÉDEN Gyermekként megszületve , csodavilágba érkezve, ahol minden lüktető zene, üdén zöld, örömöt teremtő, csupa játék, csupa jókedv,hiszen még szívünkkel nézünk,érzünk. Felnőve a kép változik, az ember új látással „gazdagodik”, s Édenkertje elveszik. Tanulja a realitást, az elme szemével való látást, változik a lét, gonddá válik a létezés, mindenben ott a kételkedés, s az … Olvass tovább

JÖJJ VELEM Nyújtom kezem fogd meg bátran, menjünk együtt egy Új Világba. Hol a hajnal magának fest új kéklő eget, hol a Nap Rád nevet, hol nincsenek gondok, csak a mindent feloldozó Szeretet. Nyújtom kezem, fogd meg bátran, sétáljunk egy Új Világban. Látni fogod, egyre többen jönnek, a kezek itt ölelnek, áldást hoznak az embereknek. … Olvass tovább

SZÍVÜNKBE BELÉPETT ISTEN Álmomban megfogtad kezem, magas hegycsúcsra vittél engemet, átöleltél, halkan szóltál, tekints körül, s amit látsz, soha el ne feledd! Szikrázó Fény ölelte át a hegyet, szememnek nem volt kellemetlen, ez a Fény tartotta a völgyet, átölelve a fákat és az ösvényeket, és a légben minden a boldogságtól zengett. Térdre ereszkedtünk egyszerre, éreztük, … Olvass tovább

AZ ÚJ ÉVTŐL KÉRVE Az óesztendő elballagott szépen, helyét átadva a zsenge új évnek, vigyáznunk kell, még minden lapja tiszta, rajtunk is múlik mi kerül majd rája. Mint a vendég, nem jő üres kézzel, ajándékát nyissuk ki hát szépen, lehet elsőre nem mind fog tetszeni, pohárba nem csak édest fog tölteni. Ha hiányt érzünk, ne … Olvass tovább