Tavaszra hangolva

Tavaszra hangolva Még nedves a föld, néhol fagyásnyom hegeket hagyott a hideg, de nézd a sárga kis virágok fejükkel erre intenek. Barkázik minden, fűz és lélek, a cserjésnél átért a Tavasz. Nyitva az ég és tisztán látom, egy rézdobon játszik a Nap.

A fiú

A fiú Nem a versekért mentem előre, a hangjáért, s hogy közelről lássam. Mért jött, mit akar ez a fiú, a felejtést vinné, amit vártam… … és megláttam arcán a régi jót, ahogy izzott és homloka fénylett. Rám nézett, mosolygott, meghajolt. Az apja volt. …vagy csak a kép'zet.

Suttogó vers

Suttogó vers érzem itt ülsz mellettem Kedves könnyemtől nem látlak rendesen akarnám hogyne akarnám mindennél jobban azt hiszem húsz év múlt azóta ötven lehet ezer is nem számolom de az biztos hogy verseimben Te vagy a Halhatatlanom

Szívem bátor madarainak emlékére

Szívem bátor madarainak emlékére már tudom mikor hagytak el a bátrak amikor elhagytam én is Anyámat azt hittem szebbre cserélem lepkevirágos rétem hogy szerelmem kell nem csak egy jó kokott aki nem kér sosem aki bántáshoz szokott s mire lehullt a hó már féltem és naponta ölt meg a szégyen mert sebekkel takart testem megejtve … Olvass tovább

F, mint Farsang

F, mint Farsang Morcosan ébredt ma reggel s mert nem lelt az égen senkire, ezért a tegnapi hajcihőt falusi tréfának tudta be. Bár megégett farkát látva férfias haraggal füstölög, lesi az álmos Napleányt, feljön-e mégis a tó fölött. Mert, ha a tetőkön mászkál, és árnyékot vet a tűzfalon, akkor itt vége a télnek, és nem … Olvass tovább

Hajnali utitárs

Hajnali utitárs Rémes éjszaka volt, koromsötét, hideg. És most a reggel is olyan, mint egy rothadt almahéj. Bebámul egy-egy sárga lámpa az ablakon, ringat a gép. Jó lenne aludni, de a fék frissen kivet. A szemközti utas is nagyokat ásít, fáradt, viharvert öreg. Nézem inkább a tájat, ahogy suhannak vissza a házak, a fák és … Olvass tovább

Tavaszi áldás kérés

Tavaszi áldás kérés Milyen jó szagú ma a tél, a kert fahéj fűszeres. Kinyílt az ég, s a föld alatt az élet magot keres. **** A Nap jó gazdaként ügyel, észrevesz minden kis hibát. – Február siess, nincs időnk, viselősek az almafák.

A rigókért

A rigókért Elbújtak mind a fák közé, hol lombsátruk volt a nyáron. Most riadtan ül a két rigó, hideget lehel az égi tó, életlen fénye rájuk fagyott. Kíméletlenek az alkonyok. Télisten! Hányszor vitáztunk, hogy ártatlant ne ölj minálunk! Nézd, kitárom Néked ablakom, vázámban nyílik egy nőszirom, illata, szépe legyen Tied. Engedd, hogy énekeljenek…

Gyerekkori tüskék

Gyerekkori tüskék Más földjére szegődtem kapálni. Legkisebb voltam, gyenge a karom. S míg birkóztam a gazzal keményen, tízéves bőröm megégett nagyon. Unokabátyám kinyergelt délben. Délcegen ült a Tsz. pej lován. Nem ismert meg. A portól, vagy szégyellt? Nem szóltam én sem. Most, ötven után.

elhittem

elhittem elhittem a versem értékes kaláris pedig nem az csak szívvel ötvözött most levetkezem és nincs alatta másik nem baj úgyis szorít a sok kacat között az ember álmodik gyűjt az életének hiába mert ha vén pártos a tavasz és lassan átterel az égi versmezőkre lehet a szebbjéből még párat rám akaszt

kismadarak

kismadarak Redőny zajára szállnak a fákra ijedt kis fészeklakók. Rebbenő szárnyak, illanó árnyak, felhőktől fényt akarók. Tél szele éjjel vitorlát bontott, s ők csapzottan túlélték azt. Most ijedt kopottan, ázott fagyottan várják a koldus vigaszt. Kis, életnyi emlék, a nyár üzent még vidáman cserregő nászt. Emléke halkan legyen a dalban, e szomorú égi fohász…

Bolond lány

Bolond lány Ha hív a nap elindul ő, Manci az emancipált. Lábán zöld a strandpapucs, hajában kisvirág Nézd mit ér a lázadó. az igazi nagy hobó. Most vén ripacs, egy hippi csak, kit kerülni volna jó. …de ő halad, s énekel szívéből hangosan. és pont olyan mint mikor Joplinnal béke van.

Télbe érve

Télbe érve Tegnap még vidámak voltak a lombok, vigyázva léptem a pázsiton, mert szanaszét hevertek a kis bolondok. Nyár végi fuvallat, …ősszel?…nem tudom. Egymással pörögtek, játszottak estig, észre sem vették, hogy búcsúznak a fák. Aztán az éj takarta, óvta őket, de jött a tél, s most nevet a zúzmarán.

A cinkék sem értik ezt a decembert

A cinkék sem értik ezt a decembert Valami különös változást érzünk, a Világ erőtlen, vagy csak a tél… Megijedt Földünk fegyverre készül, meglehet, miatta büntet az ég. Nem érti senki. A cinkék az ágon kérdezik, meddig lehet még tavasz, mert rügyeket bontott az almafákon és mi lesz velü(n)k, ha megjön a fagy.

Kimondani

Kimondani Ha volna aki helyemre állna megmakacsolhatnám magam és nem költenék ennyit e silányra, úgyis csak hiszi, hogy dolga van. Engedném csitulni a vérem, igaz pirul még mikor siet, ám szeretne leülni, vagy megállni néha, önzőek ezek az öreg szívek. Csak ne lenne ennyi új vesződség, és még a régiből is van egy. Édesek Ők, … Olvass tovább

feledékenység

feledékenység A régi holmik közt kutatva többször is találkoztam vele. Felírnám biz' a homlokomra, ha eszembe jutna a neve. És nem kéne többé felednem, hogy hol van és miért is kerestem.

Örökre Karácsony (Karácsonyi fények)

Örökre Karácsony Még szellő sem mozdult, amikor letette foltos nagykabátját a karácsony este. És engedte, hogy lássam régi ablakán át ünnepek legszebbik tejfölös kalácsát. A tüzet, hol Nagyanyám körbe-körbe járta, lassan álmosított a szeretet varázsa. Aztán a csengőszót, mely a bárány nyakáról került ilyenkor, és angyalok szaván szólt. Jóságát, mely sajdul azóta is bennem, és … Olvass tovább

Párizsi galambok

Párizsi galambok Istennel békülnék, mindig visszadob. nem perlekednék, csak féltem a holnapot. Oly gyorsan változik, és alakul mássá. Valami esztelen halott imázzsá. Lehet hibáztunk, türelmünk túl szelíd, s most e féktelen eszme megszégyenít. Nem fekete-fehér, nem is fehér-vörös. Kétszáz milliárd szürkébe öltözött. Párizs, döbbenet, egy ijedt kisgyerek. Remegnek, sírnak a régi szép helyek. Nem békülök … Olvass tovább

bodzavirág

bodzavirág Nagyanyám mindig vasárnap szedte, mert a dologidő erre nem való. Haszontalan májusi bodzának csak csipkéket adott a Mindenható. Hiába kelleti magát a nyárnak, s táncolnak méhekkel virágai, szerelmes, illatos csókját magunknak akarjuk megtartani.

útközben

útközben Anyámnál jártam tegnap, ünnep volt ez a nap. Húslevest főzött, gyöngyöző sárgát, púposra szedte a finomat. Szaladt velünk a délután, mesélt és képeket nézegettünk. Jaj! Sötét lett, mondta jó anyám, a pakkot is majd itt feledtük. Aggódva kérte vigyázzak, és benzinre pénzt erőltetett. Hiába mondtam, nem kell már, maholnap hatvan leszek. Átölelt, érezte ő … Olvass tovább