Gyere az életembe

Miért élek félelemben, Tartva álmaim láncaitól. Mindig, éjjelente, Félek a vágyaimtól, Ő hív a végtelenbe. Mesél nekem csókjainkról, Vetkőztet meztelenre. Megszabadít kínjaimtól. Mérges vagy?- kérdezte, És én válaszoltam jól: Takarodj az álmaimból És gyere az életembe.

Írok

Nem való az ecset a kezembe, Nem lesznek kiállított képeim egyszer egy teremben, Ezért hát írok. Nem mutált jól a hangom, S így sosem lesz toplistán sem egy dalom, Ezért hát írok. Nem lett belőlem virtuóz, Mondhatni tőlem minden hangszer irtóz, Ezért hát írok. Nem szorult belém finom motorika, S így elkerülte kezeim a márványi … Olvass tovább

Ábránd

Halott táj, Éget a nap, amikor alszol tán? Elveszed tőlünk, amit oly szeretünk. Csak a depresszió, Unalmas fél éves produkció. A tél olyannyira nem él. Bent ösztönlény, Legyen ő bármennyire is ösztökélt, Csak vágyaink bábjai vagyunk. Egyszemélyes magány, Reménynek öltöztetett talány, Bárcsak itt lennél! Kint vihar dúl, Villámok hada Dunántúl, Gyönyörű egy háború. Nekem is … Olvass tovább