Kelemen Bata Mária Szürke felhők dagadoztak, lám, reggelre havat hoztak. Rozsdás szánkóm gyere elő nézd, mily havas a dombtető! Csúszik a szán síkos havon. Hempergek a domboldalon. Ide csúszok, oda mászok hideg a hó, mégsem fázok! Itt repül egy nagy hólabda, megnézném, hogy ezt kidobta! De időm már nincsen erre, hózápor hull a fejemre. Egy perc alatt megőszülök. … Olvass tovább
Ez az eset még középiskolás koromban történt magyar órán. Nagy létszámú osztályba jártam egy fiú volt közöttünk. Eléggé zajos osztálynak mondanám, hiszen lányok voltunk és már harmadikosok! Mindig akadt megbeszélni való, na persze csak óra előtt, vagy ha alkalom adódott rá. A tanár úr idősebb, komoly ember, akit tiszteltünk, figyeltünk a szavaira. Egyik nap nagyon … Olvass tovább
Kora reggel kel a juhász igyekszik, mert éhes a nyáj. Vizet húz a favályúba sürög – forog sok a dolga. Előveszi tarisznyáját beleteszi szalonnáját kenyerét és a hagymáját vízzel töltött kis kulacsát. Hátán van a vihar kabát kezében a juhászbot jár. Puli kutya csak erre vár, vakkant egyet, indul a nyáj. A vezérkos egymagában egész … Olvass tovább
Nagyon emlékezetes számomra ezerkilencszázötvennyolc karácsonya. Számoltam a napokat mikor érkezik az ünnep. A szívem vágya egy pöttyös labda volt. Sűrűn kérdezgettem anyukámat: – hoz majd nekem a Jézuska? Persze! – mondta, hisz Ő mindent lát. A jó gyerekeknek teljesíti a kívánságukat. Karácsony előtt két héttel vánszorogva érkeztem haza az iskolából. Azonnal lefeküdtem, estig aludtam. Közben … Olvass tovább
Hajnali fény csillant szobám falán bíztam benne: rám süt a Nap – talán. Sötét felhő fedte az égboltot ám, küldött az éj, fénylő csillagot. Ébredő hajnalt csokorba szedem: nem érinthet többé a két kezem ébredéskor könny folyik párnámon magával ragadt egy gonosz álom. Göröngyös úton egyedül járok porba hulltak az életvirágok. Közös létünk immár semmivé … Olvass tovább
Úgy szeretnék nyáron élni sok napsütésben fürdeni, havat, fagyot hátrahagyni nyári szélben hajladozni! Kérlek szépen Szél apóka, vigyél engem más évszakba! Jól van rendben, – de meg ne bánd ó, Te gyönyörű Hóvirág! Szél Apóka átkarolta, ölbe vette, elringatta. Álom Manó szemét zárta: vágyát máris így álmodta. Piros pipacs volt álmában, ringott egy búzatáblában. Tűzött … Olvass tovább
Bágyadt levelek az őszi fákon, szomorúan könnyeznek az ágon. Bőszen lecsap rájuk a morcos szél keringve száll sok hulló falevél. Zizegve kapaszkodnak egymásba maradni akarnak a családba. Szél paripa száguld: nincs kegyelem. Útja során hullnak a levelek. Szilaj paripa dühe: hevesebb, fákon a levél egyre kevesebb. Pörögnek tovább kétségbeesve rőt avarba lesznek eltemetve. Elgondolkodom, nézem … Olvass tovább
Egy meleg nyári vasárnapi ebéd után üldögéltünk az asztalnál jóllakottan, szótlanul. Egyszer apukám megtörte a csendet. ” Úgy megennék egy finom, hűtött dinnyét vacsorára.” Azután elment dolgozni a munkahelyére. Kis idő múlva mérgesen ugatott a kutyánk. Kimentem és a barátnőmet Icát pillantottam meg. Kértem jöjjön be. De ő ezt válaszolta: “Marika most nem megyek be. … Olvass tovább
A határban sűrűn járok nyílnak ott szép vadvirágok. Hallgatom a határ szavát lelkemre szór ezer csodát. Csodálom a selymes rétet az útszéli madárfészket kis csicsergő füstifecskét tarka szárnyú, cifra-lepkét. Elém tárul a nagy Róna, Istenem, ha szárnyam volna! Bejárnám az összes zugát, feledtetné szívem búját. Merengek a Szőke Tiszán kanyarogva jár a pusztán. Látványos a … Olvass tovább
Kasza jár a búzatáblán, szorgos legény lép a nyomán. A rendeket sorra vágja markot szed a szíve párja. Fürge keze kévéket köt, szinte száll a tarló fölött. Óvatosan hordja, rakja, kalászokat simogatja. Jól vigyáz a búzaszemre. Párja rakja a keresztre. Összeér a kérges kezük érintésre forr a vérük. Befejezik napnyugtára szürkület ül a határra. Megpihen … Olvass tovább
Duna partján Országháza körülötte ég sok lámpa. Kupoláit nézegetem tűsarkúban lépegetek. Ide várom kedvesemet, minden percben megérkezhet. Megállok egy díszbokornál Lámpafénye itt halovány. Megcsúszok egy almacsutkán cipőm repül: furcsán, kurtán. Bokám sajog, kezem is fáj, csücsülök a cipőm sarkán. Tűzoltókocsi tart felém, egy fess lánglovag lép elém. Megkérdezi: – segíthetek? Lábra állít, fogja kezem. Állok … Olvass tovább
Fényes nyári nap tüzesen égett, ám a helyébe hűvös ősz lépett. Hirtelen jött, lecsapott a zord tél el ragadt tőlem: azonnal ítélt. Megsemmisült eddigi életem a szívem ezt elfogadni képtelen, Sehol sem lelem lelki vigaszom gondolatszárnyán gyakran utazom. Halvány Holdvilág néz az ablakon, álmatlanul fekszem az ágyamon. Kérdezem Tőle: – mondd csak, mit tegyek? Utamat … Olvass tovább
Kínában felszínre tört a pandémia. Napi szinten hallottunk róla. El sem tudtuk akkor még képzelni mit hoz magával és mit hagy maga után. A járvány “előszobájában” szomorú sorscsapás ért. Elvesztettem életem párját. Ezt még tetézte, hogy a végtelen lelki fájdalmam közepette kaptam egy nagyfokú ideggyulladást csípőmtől a térdemig. Ágynyugalomra lettem ítélve. Időközben Magyarországra is befurakodott … Olvass tovább
Kicsi Papa horgászni ment . Égtetején jár a Nap fenn. A sugarát bőven ontja, szinte ég a pecabotja. Bőre pirul, izzik teste vánszorogva jön az este. Szákja üres, gyomra korog szunyókál a csalis horog. Arra gondol mi lenne ha? – Lenne három kívánsága! – Jönne egy szép sellőlányka ! – Halat rakna a szákjába! – … Olvass tovább
Létezik egy gyönyörű óvoda, melynek neve, Tündérkert. Ennek az óvodának a pillangó csoportjába járt, másfél évtizeddel ezelőtt Alexa az unokám. Alexa középső csoportos volt, legjobban bújócskázni szeretett. Bújócskázott: otthon az asztal alatt, az ágy alatt, kapanapé mögött, minden kis zegzugban, áruházban az üres polcban vásárlás közben. Lányom és nekem, nem kis ijedelmére! Sőt, egyszer úgy … Olvass tovább
Tavasz után eljött a nyár szinte éget a napsugár. Egymagamban sétálgatok kis ligetet megpillantok. Be is térek azon nyomba’ leülök egy üres padra, lepergett a festék róla nem gondozzák évek óta. Rég jártam már erre felé ötven év is eltelt belé. Szemeimmel pásztázgatom: hisz, ismerem ezt a padot! Pirosra volt akkor festve simogatom megkönnyezve minden … Olvass tovább
Egy város legnagyobb házában lakott egy szürke macska. Nagyon jó sora volt. Finom falatokkal etették, itatták, puha, selyem párnán altatták. Egyszóval kényeztették. Egész nap henyélt, mégis megkapott mindent, ami szükséges az úri élethez. Egyik nap délutánján unalmában bekóborolt a kamrába. Finom füstölt kolbász illata csapta meg az orrát. Azon nyomban megkóstolta. Igen ízlett neki jól … Olvass tovább
Fenyőerdő közepében él egy mókus, Misi néven. Erdőt járta egész nyáron ugrándozott sok faágon. Ősszel vígan gyűjtögetett makkot talált rengeteget. Szedett még sok tobozt, diót kis mókusnak fogra valót. Telis-tele rakta zsákját így várta a tél viharát. Új kis vackán pihengetett az ablakon, ki – ki nézett. Meglátta, hogy a nagy tölgyfán, üldögél egy mókusleány. … Olvass tovább
Péter és Pál jó barátok voltak már óvodáskoruk óta. Egy óvodába, egy csoportba, sőt még az általános iskolába és a gimnáziumba is együtt jártak. Olyanok voltak, mint az ikerpárok, pedig még csak rokoni szál sem fűzte Őket egymáshoz. Kimondottan lelki társként éltek. Egy – egy eseményre egyformán reagáltak, ha szomorúság, vidámság, vagy épp huncutság történt. … Olvass tovább
Fényes tükör állt előttem, kíváncsian belenéztem. Nem volt öröm amit láttam! Mozdulatlan lestem, s álltam. Nem ismertem azt az arcot. leltem rajta ezer gondot. Jobbról – balról megfigyeltem végül aztán rádöbbentem. Én vagyok! – Csak idősebben. Szállóévek fátyla lebben. Leroskadtam összetörten, hamis kép lett a tükörben. De, Ő ezzel nem törődött! Fényes szemmel nézelődött. Kényeskedve … Olvass tovább