Kelemen Bata Mária

Történelmet utáltam, bevallom. Bűnömet a hátamon hordozom. Nem érdekelt durva harc és viszály, hogyan és hol kormányzott a király. Öldöklés, erőszakos hatalom ott lapult majd mindegyik oldalon. Ha kezembe vettem a könyvemet, álom zárta le mindkét szememet. Tanár úr nyugalommal tanított. Velem sok töri csatát megvívott. Nem forgattam sűrűn a könyvemet szenvedem most a régi … Olvass tovább

Nem messze van ide Tarcsa, horgászni ment oda, Marcsa. Úszik a tóban a harcsa, csónakból figyeli Marcsa. Épp ráharap csalijára Marcsa vigyáz a botjára. Oson a hal, orsó pörög csónakszélén víz hömpölyög. Felbukkan a harcsa bajsza elkezdődik most a hajsza! Csapkodja a hal a farkát, horog fogja ám a torkát. Markolja Marcsa a botját fárassza … Olvass tovább

Halkan susog a langyos nyári – szél. Hallgatom az esti – ég mit beszél. Égbolt egyre sötétebb, de kék még, napsugarát kérleli: – maradj még! Nem akarom, hogy elmenj, hisz nyár van! A napsugár visszanéz bágyadtan. Égbolt permemét bearanyozza, a reményt pár percre visszahozza. Kopik a tájról a színes festék, csodálom a fáradt naplementét. Szél … Olvass tovább

A maszkabál elkezdődött nem bánja meg, aki eljött. Vidám ma a vendégsereg bánat róluk ma lepereg. A trombita csak úgy harsog, túlszárnyalja ám a nagydob! Ütik, verik, csinnadratta cintányérral váltakozva! Szép halkan szól a hegedű, rázendít ki dalos kedvű. Egy nagy színes kavalkádban, keringőznek, csárdást járnak. Macska járja az egérrel, óriás meg a törpével. itt … Olvass tovább

Esthajnalcsillag finoman sejlik álmom kalandja még benne rejlik. Oly huncutul kacsint le a földre álomport hint a bágyadt szememre. Éjjeli csendben fekszem az ágyon, körbe ölel szorosan az álom. Fenn lebegek a fényben. – Hol vagyok? Talán angyalom szárnyán suhanok? Kies tájon fogy az utam egyre . Szól az angyal: – fölviszlek a Mennybe! Forgolódva … Olvass tovább

Keringve száll a hópihék lánca egyre simul a hószoknyák ránca, rátapadnak a tetőre, házra hópaplan készül a kopasz fákra. Téli tájra fehér lepel kerül a napsugár fényes, de nem hevül. Megcsillan ezernyi kis hópihén táncot rop a hóbuckák tetején. Az idő estére jár, alkonyul a hó rendületlenül egyre hull. Földre száll sok csillogó felhőkönny lámpafényben, … Olvass tovább

Elkerülöm azt az utat amelyik rossz irányt mutat. Van, ki szívesen jár rajta, kockáztat, mert olyan fajta. Nagy merészen hajt az útra, rátalál egy kiskapura Belép, nem fél, túl vakmerő a gazdagság húzó erő. Somfordálva, mint a róka, fején díszlik rőt paróka. Nyájas arcot csal képére vágyik másnak értékére. Feje tele sötét gonddal, megoldja egy … Olvass tovább

Szürke lett az égbolt, ez őszt jelent, nézem a sok, bús, esőfelleget. Egyre gyorsabban sodorja a szél a szárazföld őszi esőt remél. Várja a jövőév új kenyere, útszélén álló délceg jegenye, sekély medrű: folyó, tó, kis patak, mohón dőzsölve oltnák szomjukat. Hűs esőcsepp koppan az ablakon elmélázok egy régi dallamon. Egyre zúdulnak az esőcseppek, szememből … Olvass tovább

Amikor szél borzolja a lombot sok falevél tánccsoportot alkot. Megpendül a faágának húrja szélzenekar rendületlen húzza. Népes levélcsalád táncba szökken, járják, ropják, egyre hevesebben. Szól a zene: mindenfélefajta, zizeg – csattog, a levelek talpa. Levéltáncuk lejtik újra, újra, míg elkopik a hangszerük húrja. Szélcsend honol egy kevés időre, várnak némán, levélkeringőre. Suhan a szél, hajlanak … Olvass tovább

Álmaimban Kuczoriban járok sorakoznak színes vadvirágok: margaréta, pipacs, búzavirág, milyen szép volt, akkor még a világ! Szikesen, szép kamillaterítő szívet, lelket, örömre derítő. Lilába öltözött szarkalábak álmaimban látom valahányat. Búzavirágból koszorút kötök, fecskék keringnek a fejem fölött csivitelnek, szól a víg nótájuk közelben áll, “cserepes tanyájuk.” Aranysárga tengert ringat a szél dús magvú kalász, jó … Olvass tovább

Tikkaszt a nyárinap, forrón éget, hevesen uralja a környéket. Sóhajtoznak sorra az emberek, fákon nem mozdulnak a levelek. A Délibáb messziről integet vígan táncol, bírja a meleget. Hajtott fővel tűrik a virágok csodálják a vidám Délibábot. Öntelten vigyorog a napsugár, nem érti mi a gond, hisz itt a nyár. Ontja sugarait féktelenül egyre izzik boldog … Olvass tovább

Nyár van, süt a Nap melegen, fénye úszik a fellegen. Semmi nesz, levél sem rezzen, kismadárka piheg csendben. Egyszer csak szél kerekedik sötétfelhő közeledik. Úszik, libeg, szinte táncol az égalja szürkefátyol. Eltűnik a szép napsugár, fészkére száll a kismadár, sötétség borul a tájra, eső zúdul kertre, házra. Bámészkodva nézegetem, hogy hullnak az esőszemek. Széttoccsanva földet … Olvass tovább

Tavasz kocsiját március húzza, kocsija bakján fönn ül a múzsa. Szertefürkész, a tájat kémleli az alkotásban örömét leli. Múzsacsókját viszi az enyheszél, lágyan suttogva, boldogan zenél. Szerelmet lehel a természetre, madarakat hívja a fészkükre. Barkát növeszt a fűzfa ágain, kék ibolyát az árokpartjain, rétre sárga gólyahírt varázsol, minden kivirul enyhe csókjától. Következő fuvaros: április szeleburdi … Olvass tovább

Ha eljön Zsuzsanna napja fölcseng a pacsirta hangja. Azt hirdeti kicsi csőre kikelet jön egykettöre. A napsugár újra fénylik álmos határ ébredezik. Enyhe szellő simogatja, langyos eső megmosdatja. A füzesben barkaeső nem versenyez, mégis első. Zöldfű sarjad árokpartján, lila szőnyeg bokoralján. Pattog a rügy a faágon, sok méh zümmög a virágon, szorgalmasan gyűjtögetnek, lépesmézet készítenek. … Olvass tovább

Ál – arcot visel az egész világ, nem biztos, hogy ez a legjobb irány. Valós élet nem egy pókerparti nem elég csak faképpel blöffölni. Van aki cselekszik, békét akar ám ál – arca vajon mit is takar. Békét hirdet, mégis viszály robban, Ó de sok szív össze- vissza dobban. Sunyin fegyverkezik, harcra készül, élethegedűn a … Olvass tovább

Ma búcsúzik az óesztendő, helyébe lép egy új esztendő. Idő múlása követendő, vajon mit hoz el a jövendő? Sorsunk elkerülni nem tudjuk, hogy szép lesz, ebben bizakodjunk. Legyen megterített asztalunk, ne kelljen sohasem koplalnunk. Érjen véget a mélyszegénység, maradjon távol a betegség, áradjon házakba fényesség, találjon utat a békésség! Mi eddig rossz volt, engedjük el. … Olvass tovább

Lassan cammog a vén ó – esztendő. Óra jelzi: mindjárt tizenkettő. Egymást érinti a két mutató, a nagy indul, ő örök utazó. Tesz előre pici mozdulatot, máris hallja a nagy fordulatot. Felcsendül a himnusz ezrek ajkán, ünnepelnek az újév hajnalán. Remélik, lesz a Földön békesség, megszűnik majd a kinzó éhinség. A pénznél többet ér az … Olvass tovább