Igazságtalan az élet?

Összes megtekintés: 88 

Összes megtekintés: 88  Igazságtalan az élet! Mondod és én csak rád figyelek, Hiszen itt vagy nálam és fontos vagy nekem. Hiába a sok-sok idő – folytatod – és hiába a szorgalom Nem ez teszi az embert, hanem az a néhány hamiskás mosoly. Nem érdekel az senkit, hogy te honnan jöttél s mi történt veled, Hányszor áldoztad … Olvass tovább

Együtt: Tizenötödik történet: utólagos pohárköszöntő

Összes megtekintés: 35 

Összes megtekintés: 35  Utólagos pohárköszöntő Drágáim! Ezt a pohárköszöntőt az esküvőtökön kellett volna elmondanom, de akkor még így összefüggően nem álltak a fejemben és szívemben össze a gondolatok. Csak száguldoztak egyik felismeréstől a másikig, mint a szélvész kavarogtak bennem. Ha esetleg mégis tisztán láttam volna, amit most leírok, akkor sem tudtam volna elmondani… tudjátok miért… Most … Olvass tovább

Béke

Összes megtekintés: 215 

Összes megtekintés: 215  Béke Te vagy a végállomás, te vagy a biztos kikötő, hová bátran kiköthetem életem csónakját, mert már soha nem kezdi ki a zord idő. Jöhet a hullámlás, eshet eső és fújhat északi szél, Szívemben béke van és nyugalom, nem kelek veszélyes útra én. Ha indulni kell, ketten megyünk tovább, nem állít meg többé … Olvass tovább

S újra…

Összes megtekintés: 74 

Összes megtekintés: 74  S újra… S újra felkelt egy nap, a fenébe, mondod. Ma megint újrakezdődik minden, és húzhatom az igát, de vajon kié ez? Az én valóságom ez? Biztos azt élem, mire leszerződtem Önmagammal, mielőtt ideérkeztem? Vagy átadtam a gyeplőt másnak, hogy ne is lássam, mit elterveztem? Az élet vizén így eveztem… Legyen minden másképp … Olvass tovább

Lélek-Idő

Összes megtekintés: 296 

Összes megtekintés: 296  Lélek-Idő Mikor zárt ajtók mögött dobog szíved, s nem találkozhatsz senkivel Egyetlen ki veled marad, ebben a sorsdöntő időben. Ismered-e őt, kiről most szó vagyon? Vagy már régen nem láttad? Rég kifakult a fénykép, talán már nincs is nálad. Nem késel le semmiről, az idő most álldogál Ne bánd, ha most nem rohanhatsz, … Olvass tovább

Pillanat: Tizennegyedik történet: Apák

Összes megtekintés: 492 

Összes megtekintés: 492  A kékség elöntötte az eget és befestette minden létező, és mesebeli árnyalatával a felette elterülő égi takarót. Klára nem nyitotta ki a szemét, csak érzékelte az eget maga fölött. Bízott benne, hogy van még pár perce, addig amíg itt hagyja ezt a földi paradicsomot. Hosszú, ősz haja szétterült a zöld pázsiton, cikáztak rajta … Olvass tovább

A teher

Összes megtekintés: 315 

Összes megtekintés: 315  Hallatlanul nehéznek érezte a hátizsákját, ahogy a kaptatón haladt felfelé. Nem pakolta pedig tele, csak a szokásos kirándulós dolgok voltak benne, mégis úgy tűnt, mintha egy mázsányi terhet vitt volna magával. Ahogy haladt felfelé, próbálta átgondolni, mit pakolt a táskába. Lássuk csak, van benne egy fél évszázadnyi élet… egy tragikus gyermekkor, tele lelki … Olvass tovább

Lélektöredékek

Összes megtekintés: 613 

Összes megtekintés: 613  Lélektöredékek Buborék árnyékodba kapaszkodom… már messze szállsz, de küzdök szüntelen. Mint egy üldözött fenevad, szívem vadul kalimpál ha meglátlak derengő emlékeimben. Álmomban csapzottan hadonászok, végtelen kezeim utánad nyúlnak, éles sikollyal az ajkamon ébredek, s a dögvészes múltban vagyok újra. Megnémult szívem elszakadt húrjai ugyan pengenének halkan… ha hagynám, ha hagyhatnám, inkább meghalnék most … Olvass tovább