Mardi Miriam Megjöttél! – kérlek, ülj le ide mellém, de még ne mondj semmit, hallgass – ne beszélj. Hadd nézzelek – ajkad előtt előbb hadd meséljen szemed, első csókját ajkamhoz ő tegye, simítsa rajtam végig a ruhát, s érjen bőrömhöz az a pillantás, hogy kinyújtsam érted a kezem – Ölelj meg! Nem, még ne mondj semmit, hallgass … Olvass tovább
Már lelkemre kódolt dallam vagy, Muzsikaként magamban hordozlak, Csapzott lelkem zenédben fürdetem, Hívó ritmusa dobol a véremen – Én a táncot neked ígérem.
Megjöttél! – kérlek, ülj le ide mellém, de még ne mondj semmit, hallgass – ne beszélj. Hadd nézzelek – ajkad előtt előbb hadd meséljen szemed, első csókját ajkamhoz ő tegye, simítsa rajtam végig a ruhát, s érjen bőrömhöz az a pillantás, hogy kinyújtsam érted a kezem – Ölelj meg! Nem, még ne mondj semmit, hallgass … Olvass tovább
Fák Színes leveleiket vetkőzik, csupaszak a fák. A tél varr rájuk dér-szabta hópehelyruhát. Évszakok
A vágy hegycsúcson remeg egy karnyújtás az ég egy lépés a szakadék a lét ujjhegynyi érintés.
Mondd, ki vagy Te – hogy lényednek szakadatlan vonzásában élek az érzéki szenvedély miért nyújtja karom egyre feléd… nem tudom – közeledben szétszéled minden akaratom, míg tekinteted rajtam a csóknak helyét keresi bennem ezernyi pici villám cikázik, mikor hozzám kezeddel érsz vágyam eseng a partokért érintésed oly lágy mint tollpihék testem nyújtózik tested felé, s … Olvass tovább
Figyelő tekintetek, arcok, szemek – elvesztem valahol köztetek. Fáradt barna pillantások, nincs tűz bennetek. Napok lökdösik egymást, visznek magukkal – menni kell. Keresem arcod, mely arcomtól ragyogna fel.
Vágy vagy – boldogságsziget – a legszebb, a legfájóbb látod, kicsúszik a számon – hiányzol – ha rád gondolok, virágzom, szívemet melengeti az érzés, mint fagyott testű madarat tenyér, ki szállni tanulva kezedhez mindig visszatér, rejts hát zsebedbe vagy gombolj az ingeddel szívedre, itt jajong a legszebb szó bennem, várlak – vigyél el.
Hittem, lassan fogysz el belőlem, s egyszer majd végleg elhagy bolondos, szeretgető álmom, mely szememre könnyként szalad, de hirtelen támadt, viharos szél tépte, cibálta a lelkem, s bársonyát kifordítva kiragadott téged, még élt a gondolat, s futott volna hozzád, sziromtalan virágok szegélyezték útját, nem volt már jel, sem hívó szó, tétován megállt – meghalt félúton.
Ahogy pajkos szél játékát emelve röpteti, akként hordták könnyű emlékű szerelmek lelked prizmaként szórt szivárványszíneit tartották, mint kavicsok közt színes üveget mosolyként, könnyként kapott lélekcserepet. Szemed fénye – megtört tükör – s én ködben derengő, búsan bolyongó sziluett, ki színehagyottan magára tarka ruhát vett, elveszett önmagad most benne keresed.
Mikor a hajnalok füstjében reszket a reggel s derengve rejti még a nappali csodát, fázós álmait a kertnek, az égi hűvösség öleli át. Színeit áttetsző ködébe vonva a felhőszűrt fényei után, virágok fázós szirmain dideregve ébred reszkető vágy. Hideg csókjából gyöngyharmat terem, utolsó sóhaja fűszálak közt remeg, fényét lassan küldi a keleti ég, hajnalok füstjeit … Olvass tovább
Még nem jöhetsz, rejt az idő fátyla, Melyet nem lebbenthet fel éhes vágy Lelkemet feszítve, mint szél a vitorlát. Ólomszínű felhők takarják arcod, S én várakozom az álmok partjain, Míg oldod cölöpökre csavart hajóköteleid. S mikor a hajnal szétkergeti álmom, Rózsaszín zománccal vonja be takaróm Várom, hogy életre keljenek a színek – Az éjszaka fekete-fehér … Olvass tovább
Oly üres volt az utca… a délután, s a szél, mint akaratos szerető, bújt gallérom alá, míg szívemhez kéredzkedett, simult az érzés, érted feszült a lelkem, testem az érintésért. A “szabad – nem szabad” vitázott érted – ellened és én választ remélve vártam – vágytam a kezedet.
Elidegenedés Kóbor eb vonít az éjszakában kivertsége miatt, odabenn nappalok társtalansága zokog, melyet párnába fojtanak. Lehelet páraként oszlik ízét befogadó száj után kutat, idegvégződésen fuvolázik a hiány, a bőr alatt. Kit érdekel, mit cipel a másik, míg nem nyomja te vállad is ugyanaz. S kit érdekel, míg az álmodót fel nem veri a nyüszítő állat, … Olvass tovább
Őrizlek Őrizlek fájva, Mint fa törzse a kérgébe vésett szót Őrizlek féltve, Mint menedékhely a benne megbújót Őrizlek tisztán, Mint gyöngyöt a tenger néma mélye Őrizlek rejtve, Mint fényét a csillagtalan este Őrizlek védve, Mint széltől gyertyalángot tenyér Őrizlek hűen, Mint hegyek a vulkánok tüzét. Mardi Miriam
Érzés Itt vagy előttem, de még nem mozdulok, mint száraz földben szomjazó virág olyan vagyok csak nézlek, szemem úgy issza be lényed miként esőcseppet a cserepes földkéreg csak állok, s ahogy csendes eső hatol a föld színéről mélyre az érzés szememből szívemig ér vágyom, bolondos szívemnek szíved legyen menedék. Mardi Miriam
Bennünk a dal …a dal már bennünk élt rég s mi táncba hívtuk egymást az édes énekért… Hétköznapok zsalugáterei mögött rejtőzik az ünnep dédelgetett álmot őriz az ablaküveg, s engem ölébe vesz az este, szívemet ringatni örömre, sóhajom száll és falakra tapad, várások szunnyadnak takaró alatt, karnyújtásnyi a boldogság – Te messze vagy, szavak után … Olvass tovább
Ne várd a válaszokat Hol vannak már az egymásba öltött szavak, a kapaszkodók, a mindig egymáshoz futók, el nem apadva, más irányt szabva a mának, külön ágakon, mégis egymásért nyújtózva fájnak, – elengedtél – már nem fáj, hogy zuhanni hagytál, míg szorítottam rajtad az inget, makacsul hittem, te tartasz még, aztán napokra elfelejtettelek, és bolond … Olvass tovább
Szívek csendje Amikor ünneplőbe öltözik a szív és eljön a nagy örömök kora vele oson a csend hogy magának követelve némaságot fessen az ajkakra, mert csak belül szép tiszta, fényes a gondolat ha napvilágra szalad már sosem ugyanaz “Vigyázz magadra!” hallik szavunk míg belül, “Ne menj még!” hangzik ugyanúgy de ha enged a kéz ne … Olvass tovább
Tél lesz megint Nem remeg már jöttödre térdem kockakövön sem számolom lépted, míg ideér. Nézd utolsó álmom tépem, szórom eléd s dobom el kiábrándultan. Nem, ne hajolj le egy darabjáért sem kár menj el, meguntuk egymást. Végy magadra egy másik ölelést húzódj meg benne, addig míg lehet tél lesz megint s vacogsz majd senki sem … Olvass tovább