Szabó Kila Margit

Magányos fa A langy Nap felébresztett sugarával, Üzenetet küldött tavaszi álmával. Gyönyörű dalt dúdolt halkan a szél. Nyílik a hóvirág! Ember örvendezzél! Ott álltam az utca terebélyes fája alatt. A tél haragja megtépázta az ágakat. Száraz, törött darabok lógtak vázain. Fájdalmas érzés volt látni kopásait. Egyedül voltunk ketten, izzó vágyakkal. Kigyúlt szeretettel, felébresztett álmokkal. Sudár, … Olvass tovább

Hóvirág a domboldalon Zöld pázsiton virít, a domboldal hóvirága. Simogat a Napnak fénylő, bársony fátyla. Langyos meleg az embert sétára csábítja. Bódít a természet fénye, és szépsége. Sugall a gondolatkáprázó képzelete. Józsi bácsi örömvágya kigyúl, erdőbe vágyik. Tél megtépázta létezését, másról álmodik. Séta közben látja, újjáéledt az utca, a domb. Nini! Milyen sok hóvirág! Mennyit … Olvass tovább

Hajnalban hazafelé Fátylat terített a hajnal az éjszakára. Homályt borított a perc, csend, a hideg tájra. Hosszú hídon ballagtam, a szívem reszketett! Köd, szürkeség társam elkísért. Jó volt Veled! Megbűvölt csillag szeme pillantása engem. Kimondhatatlan érzés szállt meg, boldog lettem. Lágy szellő fújt, hulltak szaporán a levelek. Végtelen cikázott. Féltem! Múlt, árnyak, jöttek! Távolból hallottam, … Olvass tovább

Amikor megérintem /Szonett/ képvers Amikor megérintem édes arcod suttogó szóra lángolni vágyok fénylő szemed tűzében hintázok megbűvöl ölelő karod és hangod. Te vagy a lelkem csillogó tengere a szerelmes szívem ékessége az élet szép tavaszi reménye lényed fájó múltunk édes fellege. Ha nem láthatlak még a nap is vérzik nélküled sötét a nappali ég is … Olvass tovább

Aranyszál foszlányok Végig vonul az élet robogó vonattal. Elkísér a sírig el nem mulandókkal. Több év múltán megszépülnek az évek. Minden óra percei, csodás emlékeim lesznek. Az öröm, a bánat, tegnapom múltja marad. Gyermekévek az aranyszálból egy darab. A szerelemparázs örökké tartó fájdalom. Pedig gyakran, szépséges, bódító órát adott. Látod, az ember gyönyörű Isteni műalkotás! … Olvass tovább

Álom randevú Nyugtalan szív száguld fényes álmokon. Harmatban fürdik mámoros habokon. Múlttal kóborló avaron, tavakon, száraz nádat fújó, szeles mocsarakon. Simogat a gondolat csalfa csodája, szendereg csillaga, a kósza árnya. Meddig tart? Meddig sóhajtok utána? Nézem a tavat. De sok nád uralja! A hallgatag éjszaka szorít gyakran Belép az ablakon vágyamba, ágyamba. Jöttél hozzám! Adj, … Olvass tovább

Képzelt valóság Elmerengtem esténként magányomban ragyogott előttem egy megtörtént valóság. Eszembe jutott ábrándomban a régi, kedves emlékből veled a boldog nyár. A múlt árnyából elsétált előttem, és körbefont egy bűbájos, mesés kép. Te voltál az, színes szalag ruhában, ott ültél mosolyogva, mint egy festmény. Levélkoszorú leomló, hosszú hajadon. Gyönyörű arcodat most is, álmodom. Kezedben pillangó … Olvass tovább

Téli gondolatok /Képvers/ Karom kitárom és táncra perdülök Behunyt szememmel téli varázsba merülök. Lehet végre korcsolyázni, szánkózni, hóba hemperegni, hóembert készíteni! Szeretem, ha hó szitál, selymesen hull a tájra és ezüstösen fehér, csillogó a hó szoknyája. Vonzó a télnek mesés, szép a varázsa, amikor a holdtükör száll az égboltjára, amikor a gyöngyház ég a köddel … Olvass tovább

Tulipáncsokor../Képvers Tavasz legszebb virágait vázába teszem. Fehér, csipkés asztalomat azzal díszítem. Tulipán illat fürdeti bánatos lelkem. Rád gondolva átölellek édes szerelmem. Vágy tüze tombol ma délután is szívemben. Ízes teát készítettem, iszom nevedben. Te itt ülsz ábrándomban, s fogom kezedet. Romantikus, halk zene szól, nézem képedet. A boldogság madara száll, emlék utamon. Képzeletben holdas éjen … Olvass tovább

Téli gondolatok /Képvers Karom kitárom és táncra perdülök Behunyt szememmel téli varázsba merülök. Lehet végre korcsolyázni, szánkózni, hóba hemperegni, hóembert készíteni! Szeretem, ha hó szitál, selymesen hull a tájra és ezüstösen fehér, csillogó a hó szoknyája. Vonzó a télnek mesés, szép a varázsa, amikor a holdtükör száll az égboltjára, amikor a gyöngyház ég a köddel … Olvass tovább

Amikor megérintem /Szonett/ képvers Amikor megérintem édes arcod suttogó szóra lángolni vágyok fénylő szemed tűzében hintázok megbűvöl ölelő karod és hangod. Te vagy a lelkem csillogó tengere a szerelmes szívem ékessége az élet szép tavaszi reménye lényed fájó múltunk édes fellege. Ha nem láthatlak még a nap is vérzik nélküled sötét a nappali ég is … Olvass tovább

Fut a szerencsemalacom! Csípős hideg köszöntött szilveszter napján. Deres fenyőfák integettek szaporán. Síkos utcán elfutott a malacom. Szájában egy szerencse lóhere lóg. Kapj el, ha tudsz futtában ezt röffögte. Elkaplak! Kéményseprő kiált röhögve. Megragadta tüstént a kondor farkát, Futott vele, s elhagyta a papucsát. Meghozom a szerencsédet, ha elengedsz. Hurkát, kolbászt, étterembe is ehetsz. Könyörgött … Olvass tovább

2016-os évtől elbúcsúztam Boldogan búcsúztam Tőled 2016-os Ó év. Köszönöm azt, hogy eddig is éltettél még. Szürke napokban, gondokban nagyon elfáradtam. Egyedül végzem az élet csatáit napjaimban. Szép volt a tavasz, nyár, ősz.Tél nem hozta a havat! Hozott elszegényedést. Idegen országokból másokat. Istenhez imádkoztunk, mert sok volt a bajunk. Megoldani emberileg tehetetlenek voltunk. Tűnj el … Olvass tovább

Szállj galambom! Szállj szabadon fehér galambom, a magas égbe! Vidd el a szeretet, béke hírét messze földre! Mert éltet, káprázik, bearanyozza életünket. Nem ismer határokat, tiszta szív ölel bennünket. Hegyen, völgyön éltet másokat is. Érezni lehet, ereje bennünk fakad, de látni nem lehet. Ha szeretjük Istent, hazát, családot, embereket Szeretetünk ragyog, mások minket is szeretnek. … Olvass tovább

Advent harmadik vasárnapja Felgyulladt a harmadik, a szeretet gyertya is. Közeledik a karácsony, gyönyörű ünnepe is. Advent harmadik vasárnapja! Nagy a készülődés! Tiszta lélek utáni vágy, az ajándékkészítés. Fényesen tündöklik Názáretnek hajnala, Ragyog felettünk hitünk diadala. Az Úr Jézusunknak eljövetelét várjuk. Tiszta szívvel, szeretettel fogadjuk. A szeretet csillaga fényesen szikrázik. Kis Jézuska jászola már világít. … Olvass tovább

Barbikának névnapjára Ha egyszer álmaid szertefoszlottak, Ha lelkedbe fájón belehasit a gondolat, Ha a gyötrő magány integet az utakon, Ha a szívedbe beférkőzik a fájdalom, Ne hagyd, hogy az acélos csillogás Elhagyja a meleg, bársonyos, kék szemedet. Töröld le orcádról a végigpergő könnyeket! Mosolyogva hívd elő a gyermekkori emlékeket! Kétségbeesésed legyen tovaszálló, röpke, pillanat! Jusson … Olvass tovább

Adventi remény Advent van, itt a titokzatos várakozás. A kegyelem napjainak áldása csodás. Ködös esti fények édes csöndje ölel át. Jön a tiszta lélek, ölelés, megbocsátás. Jöjj hit, jöjj szeretet, jöjj áldás, szív reménye! Örök békesség, csoda szálljon a szívünkbe! Hajnal szárnyán igaz, buzgó fohász fakad. Üdvös imánk vigaszt, reménységet akar. Szunnyadó nemzetünk bűnben hervadó … Olvass tovább

Helló december! Hópehely táncot jár a szélörvényben. Köszöntelek a hideg decemberben! Zúzmarás ablak jégvirágban díszlik. Csillogó, hólepellel a táj fehérlik. Csodálatos ez a gyönyörű látvány! Csak ne lennék ilyen egyedül, árván! Nem vágyom szeretni, mert már az nehéz! Decemberben úgyis sok az esemény. Télapó szánkón csilingel, majd látod. És lassan közel a meghitt karácsony. Ünnepi … Olvass tovább

Szerelmek parkjában /Képvers/ Volt egy mesébe illő, szerelmek parkja. Hatalmas zöld fák, és díszes bokrok rajta. A régi híd alatt folyt annak kis patakja. Mellette a padon ültük, múltra gondolva. Nem rejthetett el a csillogó káprázat! Egy pillanat, és itt volt az álom varázslat. Lényed volt, de tovatűnt a szirteken. Fényed tündökölt, és elszállt fénytelen. … Olvass tovább

A természet őszi pompája Piros színben pompázik az erdő képe. Ködös reggel, dér omlik a fejemre. A sápadt arcú Nap a nyárról mesél. Kopár fagallyat hord a szeszélyes szél. Itt az ősz! Haragos, hideg a levegő. A hídon sétálok, szemerkél az eső. Változott a nyári természet arca. A kék eget, szürke felhő takarja. Szemet kápráztat, … Olvass tovább