Szabó Kila Margit Hullámok habján Bús homályon tündököl, s rabul ejt egy édes éjszaka. A múlt ködében megérint a gyöngybuborék árnyéka. Gyöngykapuján csillag ragyog, tündököl a szép látomás. A lelkemben visszacseng egy égő,mély szívdobbanás! Göröngyös élet örvényén tükrös fényű a szeretet. Nehéz utunk ragyogásán bolyong a tűz, s a képzelet! Eltűnődöm. Szavad halvány álom a hullámok habján. Te … Olvass tovább
Az élet csodája Az életünk csodája egy távoli pillanat. A csodaszép ifjúság, a nyár, elrohant. Most őszi színekben játszik a szív. Kérdőjel, hogy a harang meddig nem hív? Ne csüggedj, ha jön az őszi alkonyat, Ne csüggedj, ha most borúsnak látod a napokat! Ne csüggedj, ha sötét felhő borítja az eget, Mert a sötét felhő … Olvass tovább
Hogyha fecske lennék Hogyha fecske lennék, Szépen énekelnék. Hogyha virág lennék, Folyton folyvást nyílnék. Én minden háznak a Dísze, szépe, lennék. Hogyha én szél lennék, Minden házba befütyülnék. Hogyha szellő lennék, Lágyan, lassan, fújnék, Minden embert, simogatnék. Hogyha csillag lennék, Sok szobába beragyognék. Hogyha én Nap volnék, Rád is jó melegen, sütnék. Szép csillaggal világítva, … Olvass tovább
Árvalányhaj Árva vagyok virágok között, árva lány haja. Hódító, kecses, diszköntősnek, drága virága. Ölelő karomat napsugár nagyra növeszti. Csodás, bájos, szőrős száramat, meleg érleli. Pompás, kócsagtollas bokrétám dísz dombvidéken, Hajlongó arany fürtjeimmel, a földet érem. Szép, sárga pázsitom lengedez a fénylő tájon. Legszebb, legpompásabb leszek majd, a rónaságon. Bokrétának elviszik majd bús, sárga tollamat. Dísznek … Olvass tovább
Elillant a szerelem Elillant vágyálmok tombolnak bennem, Téged hívlak csillagfényben, Szerelmem! Néha magányos órán Rád gondolok, fájó szívvel Nélküled, Érted sóhajtok. Bódultan hívlak és Veled álmodom, forró vágytól perzselve vágyakozom. Káprázatos szemedet látni akarom! Szerelemre hív lelkem, s fogom kezed, meglelem újra arcodat tekinteted. Kábultan érzem szíved dobbanását. Érzem selymes, puha hajad illatát, a gyönyörű … Olvass tovább
Szív húrján táncoló szív Ne! Soha ne kérdezd a lüktető, táncos szívedet, Hogy „kivel táncolod végig”az egész életedet! Ha csillogó köntösében zeng a magasztos ének, Az alkonyi éj felhőjén különös mámor éget. Ha a múlt bilincse zenél, csillogó a pillanat, A rózsaszárnyú pillangó suttogása megmarad. Felé áradó néma vágy vadul perzseli fátylát, Forró lángja fellobbantja … Olvass tovább
A költők gyógyfürdő városa Bizakodva ballag egy gyönyörű lány, A Tangóra sétány, s Grand Hotel útján. Lám, milyen szép! Lehet, hogy az Anna bál szépe? A barna, fürtös haja hullámzik fényébe. Tengerkék szeme, boldogságtól ragyog. Ott a bál szép hölgyei elegánsak nagyon. Nagy platán fánál van a Kossuth forrás! Finom savanyúvíz! Gyógyít az ívás. Üdítő … Olvass tovább
Parányi homály szikrázik Kristályvizű álomtenger ragyog arany káprázatban. Megbűvöl lénye, varázsa, a pompája, álmaimban. Fellobbanó szépsége már rég múló szavak, fényévek. Parányi homály szikrázik, boldogságra emlékeztet. Pislákoló lángján csendben, fájón, tétován merengek. Életem fénye csendben cseng. Langyos szellő még cirógat. Ifjúság nyarát kerestem, de a rózsa rég elhervadt! Szép percek, órák, a napok, álmaim, már … Olvass tovább
Fényes csillag volt Szép szemedből kialudt a drága, tükrös fény. Szíved epedő, hívó szavát nem lelem én. Nem simogatja kezem bársonyos kezedet. Hiányod takarják a régi emlékeket. Fülemben hallom még suttogó, lágy hangodat. Pillantásod, nézésed örökre megmarad. Fényes csillag volt fekete szemednek tükre. Lehullott. Hiába tekintek fel az égre. Üres szigetek az éjszakák, a nappalok. … Olvass tovább
Virágtánc Ragyogó napsütés pitymallatkor cirógat. Kósza nyári illatfelhő útra hívogat. Kinyílott a borzas fejű pünkösdi rózsa. Fehér liliommal díszeleg a csokorba. A szegfű, a piros rózsa illata bódít, Szemerkélő eső simogatja szirmait. Árvácska bársonyszirma szelíden lengedez. Égszínkék nefelejcs kék ruhában díszeleg. A tarka rét, a mező pompázik a nyárban. Sokszínű virágok, a lepke táncot járnak. … Olvass tovább
Csodálatos, szép Balaton! Milyen csodálatos a Balaton! Zöldes vize csillog a habokon. Éj leplén úszó ezüst sugárral, A hullámok hegye táncot járnak. Óh, hogy mennyi szépség rejlik benne? Ez a csodálatos szép Balaton, A magyarok gyönyörű tengere! Tükrösen ragyog a fényözönbe! Szőlőskert ölel át díszes dombot. Visszatükröződnek sziklás partok. Vízben pontyok, fürdőző sirályok. Vadkacsák a … Olvass tovább
Sóhajom szíveddel dobbant! Csillagfényes ég alatt én sokszor álmodoztam Rólad. Aranyló Napnak fényében sóhajom, szíveddel dobbant. Csodálatos napon egy drága Kincsem, gyermekem született! Óhajom beteljesedett. Vártalak! Szeretlek Téged drága, gyönyörű, Gyermekem! Isten ajándéka vagy nekem! Két karommal öleltelek, csókjaimmal borítottalak, szép szavakkal becéztelek. Tanítottalak Téged én tisztességre, szeretetre. Óvtalak sokféle bajtól, meséltem a csillagokról. Sóhajom … Olvass tovább
A múlt csillagkoronája Emléked ég, tündököl a messzeségben. Ábrándos álom lett a holdas, csöndes éjben. Bánattól lett csillagpatak, szemem fénye. Mint fényes selyem, úgy suhog régi éke. Riadt csalogány suttog a néma éjben, Feledés tüskebokra fájása a szívben. Homályos már a múlt csillagkoronája, Rengő hab lett az emlékezet hulláma. Kék köd vihara zeng, merengőn viharzik. … Olvass tovább
A rózsa Nyílik már a vörös rózsa, bársony szirmán a harmat csókja. Piros kelyhét a Nap nyitotta, rálehelt az alkony pírja. Tüskés ágát eső növelte, s levelét fény fürdette. Szeme bíbor színben izzik, szépsége szememben sugárzik. Piros bársony feslő szirma, díszruhája illatát ontja. Testvére a fehér és sárga rózsa, mind a kertem koszorúzza. Piros, fehér, … Olvass tovább