Szabó Kila Margit

Pipacs szerelem /képről vers De gyönyörű a táj! Ragyog a napsugár! Azúr-szín kék égen bárányfelhők úsznak, és a lenge széllel vígan táncot ropnak. Állok reszketően, virággal kezemben. Hajam fújja a szél. Emléked őrizem. Zöld, pipacsos mezőn, harmatos fű rezzen. Nem jössz! Alkony van! Szomorú a lelkem. Lenge ruhámba sok idő ez énnekem! Színes, tarka lepke, … Olvass tovább

Magányos erdei séta Magányos vagyok. Miért nyugtalan a lelkem? Sétám során vajon a békémet meglelem? Elmegyek az erdőbe a fák, bokrok közé. Elmondom árva, kusza gondolataimat. Beszippantom az ózon levegő illatokat. Van úgy, hogy legyőz a boldogtalan csüggedés. Madarak szállnak, csicseregnek a fecskék! Kristálykönnyem gyökeret ereszt bús arcomra. Fenyőillat özöne száll, omlik orromba. Éltem hosszára … Olvass tovább

Mi lenne, ha múltban élnénk? Mai napon is rád gondoltam, mint mindig. Fakult vágyak gondolata megérint. Gyertyákat gyújtottam az esthomályban. Levelet írok, halvány fényforrásban. Hegyezett libatollat tintába mártottam. Leírtam az első mondatot, és váltottam. Hamar kifogyott a tollból a tinta! Jól belemártottam! Lecsöppent, lett egy paca! De keserves! Hát újból kezdhetem az írást! Szerelmes levelem … Olvass tovább

Az elmúlás fájdalma Elmúlás fájdalma sebzette meg szívemet. Fekete csipkekendő takarja fejemet. Mindhiába gyötröm magam, gyászolom. Nélküle megkövült világ lett az én Sorsom. Teveled az éjben a csillagok táncoltak. Esténként az égbolt fények elvarázsoltak. Visszavárlak mindig múlt halvány emlékében. Mélabúsan, magányomban, az ébredésben. Várom, talán még álmaimban megpillantlak. Mindörökké várlak! Míg csillagok ragyognak Emlékeken reszket … Olvass tovább

Távolban a szeretete ringat /Akrosztichont vers/ Ő volt nekem a legszebb fénylő csillag az égen. L ágy hangja édes dallam volt a csüggedésben. E gyütt sírtunk, nevettünk, és önfeledten szerettünk. L ehetett tél, mégis nyári boldogságban eveztünk. L áttuk egymás szemébe eskünket, a perzselő tüzet. E mlék! Édes káprázat! Felborzolta szerelmünket. K öszönöm az éveken … Olvass tovább

Emlékek képei lehullnak Hálásan köszönöm Uram az eddig megélt éveket! Engem segítséged keze átölelt és, hogy vezetett! Törődtél gyötört pillanatban velem, s megvigasztaltál. Védelmeztél a rögös úton, segítő kart nyújtottál! Emlékeim képei lehullnak, fényesen szikráznak. Nem várok már szép álmokat. Fényes holdvilágok nem várnak. Ha ajkamról szavammal nem beszélek, s dalol a lelkem. Értékeljétek szívem … Olvass tovább

Örök várakozás rózsa varázsában Örökké vár a szívem rózsa varázsában. Égő sóhajommal a vágy szivárványában. A pirkadó hajnalon ezüst holdvilágban. Égi fénynek, magasztos remény sugarában. Jöjj! Hajnali harmatcsepp, a fátylak csillognak. A csodás virágok, a szerelemről suttognak. A boldogság mámora múltamon muzsikál. A tündöklő arcodat megláttatja imám! Fényképedet simogattam a félhomályban. Megláthatlak? Eljössz arany nap … Olvass tovább

Szabadon száll a sas! Madarak királya a felhők között szárnyal az égen. Szabadon, mesésen száll függetlenségben, éberségben. Mint repülőgép, olyan gyorsan, a hegycsúcsra felröpül. Éles szemével messze ellát, és néz, néz körös-körül. Vigyorgó hangjával kész naptáncot jár, közel a naphoz. Nagy teste, hosszú karma is segíti a magaslathoz. A fészkét magas fákra rakja. Óvja kicsinyét … Olvass tovább

Egy éji látomás Látomás lett egy gyönyörű álom!Verdes, küzd, mint kismadár. Csoda káprázat ragyog, suhan a hegyen,völgyön, a bércen át. Hosszú évek múltán egy régi, kedves, mámorérzés felzokog. Kacag a csönd, sodor az emlék, a lágy hulláma ismét fellobog. Éj leplén reszketve látok egy csoda kancsó csillogó kristályát. Megcsillan benne egy drága kép, érzem annak … Olvass tovább

Balatoni emlék Balatoni parkban ültem, és láttam a hullámokat, csapkodták a partot. Haragos szél vívta a tóval a harcot. Ábrándos sóhajom csak szállt szerte szét, a magányos, bús szívemhez fájón zenélt. A hab egy árva ladikot ringatott. Tűnődtem. Hűvös volt, testem remegett. Elrebbent álom! Itt kérted meg kezem. Emlékekre, legszebbekre gondoltam. Hullámok fürge, édes táncát … Olvass tovább

Szól a hegedű Sír a hegedűm húrja, mert eltűnt a boldogságom. Bánatos szívemmel siratlak, nem vagy a világon! Tőled kaptam a nagy szerelmet, és a sok virágot. A számtalan édes perceket, és a kis családot. Volt, hogy életút tenger hullámán vihar csapkodott, Máskor a bársonyos égen a nap sugara ragyogott. Üres a szívem, mióta égi … Olvass tovább

Rózsafa árnyékában /Vladimir Volegov festményről/ Pajkos Nap szikrázó fénye simogat. Pázsitos fűben fekszem, nézem a virágokat. Bársony rózsa illatáradat fogad. Mámor sejtelmes, fátyla öleli árnyékodat. Kék égbolt, a bárányfelhő elbűvöl. Nyugtalanság, sajdult pillanat éget belülről. Meztelen lábamon a szél táncot jár. Suttogó szavak, emlékek sora jönnek hozzám. Lopakodik az érzés, dobban a szív. Rózsafa árnyékában … Olvass tovább

Pompás ősz De gyönyörű a természet! Az ősz pompája élvezet! Fáradt, bús lomb sóhaja száll. Szivárványszínű lett a táj! Vörös-arany rozsdás levél, Dércsípte lomb regél, mesél! Száll az ezüstszál ökörnyál. Susog a szél lombtalan fán. Suhan a szürke, borús ég. Hullámzó avart fúj a szél! Nyirkos hajnal, tejfehér köd Függönye bűvöl és röpköd. Azúr égen … Olvass tovább

Káprázat /Szonett/ Nem rejthet el a csillogó káprázat! Múltunk ragyog, mint rózsa virága. Egy perc és itt az álomgyöngy varázslat! Pompás, mint izzó lelkem imája. Ezüstfelhőben hallgattam egy zenét. Tündökölt egy szeretet – palota. Éjmuzsikában lebegett egy emlék. Szívem mélyén rejlő, ékes csoda. Csillogó ösvényen lángolt a parázs, Tűzén cirógatott a szívdobbanás! Ringó alkony szivárványt … Olvass tovább

Alázatos a csend Álmomban üres éjen hallgattam a csendet. Emlékek porba hulltak, fogtam a kezedet. Távoli fényes éjen a csillag ragyogott. Álomtenger vize csodaszépen csillogott. A harmatos hajnal mosta fáradt testemet. Mámoros könnye öntözte parázs lelkemet. Szép szemed fénye tündöklött a napsugárban, Égő tüze lángolt, felgyulladt egy gyufaszállal. Harangszó hangja csendült a gyönyörű esten, Tücsök … Olvass tovább

Mai nap is Rá gondoltam A nyári nap sugarát bőségesen ontja. Rabul ejt a káprázat, s természeti pompa. Gondolataim Nála jártak, szövögettem. Hosszú selyem, ünnepi ruhámat felvettem. Kertem legszebb rózsaszín rózsáját levettem. Virágos, zöld lombú fás ligetbe siettem. Megláttam azt a tavat, ahol együtt voltunk. Szellősuttogásra szeretetről daloltunk. Az ezüst tó vízén szikrázott a tükrös … Olvass tovább

Magányos éjjelen Amikor gondolatban a magány karját öleled A gyönyörű tenger kínál káprázó ékköveket. Messziről hallasz egy szót, és a szíved lángra lobban. A vágyvilágod feléled csábosan zavarodban. Szép reményeket fújja, majd a szél, csodája ragyog. Ígér, dicsér csábosan. Látod, hogy zúgnak a habok? Elmerengve az éjed hulló csillagát csodálod. Akit szerettél, a szíved mélyén … Olvass tovább

Tengerparti séta Képzeletben Veled, tengerparton sétálok. Színpompás köveken, füvön, homokon járok. Szeretettel átölelsz, s nézzük a nyugvó napot. A sok ezer fénylő, csillag szikra játékot. Fénysugár az eget fehér csíkokkal festi. A gyönyörű képet a víz visszatükrözi. Ámulattal látni a tündöklő csodálatot. Virágot font idővel, szerelem pompázott. Velem vagy boldog? Kitártad most a szíved? Hódolatod … Olvass tovább

Csak egy koldus vagyok Uram! Sűrűn esik a hó, hidegen fúj a szél. Az utcán egy kopott ruhás ember mendegél. Lassan, meg-megállva, egy fa alá húzódik. Fejét lehajtva, szemét lesütve, tipródik. Éhes, fázik! Családjára, otthonra vágyik. Nincs lakása, munkája, pénze, nincs kenyere. Pedig sokáig boldog volt, megvolt mindene. Otthona, gyermekei, szerető felesége. Majd elbocsátották. Jött … Olvass tovább

Gyöngyharmatos káprázat Szikrázó meleggel perzsel a nyár, Bódító virágok illata száll. A reggel gyöngyharmatos káprázat. Az alkonyat tüneményes varázslat. Vadvirágos tarka rét egy varázs. Margaréta, százszorszép, oly csodás! Méhek döngicsélnek, lepkék táncolnak, Vörös rózsa szirmai lángolnak. Szegfű, a gyöngyvirág illatozik, A búzavirág, a pipacs pompázik. A fák, színes ruhába suttognak. Pacsirták, szép hanggal csalogatnak. A … Olvass tovább