Monológ a tükörrel

Tegnap óta, valahogy máskép’ látom a világot, mer elért hozzám egy üzenet. Sokáig olvastam, ízlelgettem minden szavát. Bevallom nem ritka pillanat, hogy el-el gondolkodom egy régi tavasz illatán. S az sem olyan nagy titok, hogy többször átéltem Ámor üzenetét s mégis most ez az üzenet.. Talán nem kell külön leírnom, de mégis megemlítem, hogy nem … Olvass tovább

TÜKÖRBE

TÜKÖRBE Nézem szemem, és nem láttam sehol, fényét, matt már régen, szép és tengerkék, Nem tudom élek e, vaj’ emberként, Vagy csak tengődöm, mint aki sóderol, a szerelemről mi képlet, s álom, hiszen soha, nem létezett kötelék, eltévedt, kóbor Ámor lövedék, Aminek jelét a tükörben látom. “Nézek vakon és nyelv nélkül beszélek, s veszni szeretnék … Olvass tovább

Nőnapi emlék

Nőnapi emlék Ne feledd, ma szebbnek kell lenned, s Őrt kell állnod a boldogságnál. Napja van a Nőknek, bölcselet Alkot erről olykor véleményt. Piros tulipán az asztalon, Rózsa volt, még titkon emlékszel, Arcodon ott a múlt s dallamok. Ígéret, többé soha senki, Rend lesz, hűséggel feledni kell. Tenni boldoggá, és remélni, Vágyad teljesül egyszer nőnap. … Olvass tovább

Jajszó

Jajszó Ó, ember voltam, s lettem ostoba, Ki előtt “semmi és mögötte minden.” Emlék még egy kedves sarokszoba, S csókját az éjnek tegnap még őriztem. Remegve szeretlek, de feledtem Mára már a módját az ölelésnek. Céltalan nappal, éj örömtelen, Bizony “jaj annak, ki él még s már halott”, Élete értelmét nem keresve Szánja, “semmit várva … Olvass tovább

Emlékezés a tegnapról

A szobámban beragyog a Nap, árnyákok játszanak a falon. A bakeliton, egy régi dallam, kissé megkopott, de annál kedvesebb. Bevallom, már elfeledtem a szöveget, s a ma technikájával utána néztem.. Ahogy olvasom, mosolyom no meg a gondolatom, hozzád siet, gondoltad volna, mondanám, ha itt lennél, de nem nem vagy itt, s ezért csak gondolat maradt. … Olvass tovább

A biztató egy

A biztató egy “Ötlettelen és ócska jószág,” ópiuma egy lopott csóknak, a mosoly, de biztatás tán, ha fáj, kimondani, a szót, hiszen bántana a való, ha neked azt,mégis kimondanám. Hazudni érzést, szerelmet, hogy is osztanám meg, veled, hiszen vágyam, másé ajkam nyílik szinte égett,s kéred, hogy őt veled fosztanám, gyönyörtől s vágytól ami érte szinte … Olvass tovább

FÉNY ÉS ÁRNYÉK

FÉNY ÉS ÁRNYÉK Látod az arcod holdvilág füröszti, Tündöklésed a posvány szagú tengerár. Orcád alufólia színre festi, A pocsolyában táncoló szép holdsugár. Észre vetted s érted már, mi a távol S gondolsz még, reám ha rovod az utakat. Betérsz néha egy fogadóba vándor, És alszol e, olykor tükröspaplan alatt. Néha mikor össze csap a gondhullám, … Olvass tovább

Köszöntő

Köszöntő Bólétól mámoros a kedvem Olvadó hóban lépkedek feléd Lelkesen dalolom el neked Dínomdánom utolsó énekét Orgonahang ébredő hajnal Gerendánkon ott maradt a fagyöngy Úgymond együtt száll a sóhajjal Jelmezem már a szögön drágagyöngy Ékesíti az álarcomat Viseltes szíven tele panasszal Elmúlt régit pótlom az újjal Tavaszi szél biz` lágyan simogat

"Barátság extrákkal"

Kávé nélkül kezdődött a nap, újságja már ott volt az asztalon. Ismerős monogram, (anno, talán szép volt a románc), cikkeit mindig elolvasta, miértre, élete árán sem tudja a választ. Általában jól ír, de mindig beszól, a régi szép időkből, említve, egy két mondatot. Néha mókásnak is lehet nevezni, talán a reggeli hangulattól függ. Már megint … Olvass tovább

Keretbe foglalva

Ezer alakba rejtőzhetsz előttem\” \”Minden nevének visszhangja te vagy.\” (Goethe: Ezer alakban rejtőzhetsz) Keretbe foglalva \”Ezer alakba rejtőzhetsz előttem\” Rád lelek, társ voltál a zöld mezőn. Kosszáltál olykor velem az erdőben. Együtt jártunk egyszer a hegytetőn. Választottunk, magunknak egy csillagot, Bújtam hozzád, remegve reszketőn. Felidézem hajnal táj az illatod, Lehet nyár, tavasz, zúzmarás ősz s … Olvass tovább

Tudod csak úgy belül

Várakozással töltöttem az időt, egy lány szegődött mellém. S kérdezett: Lemondanál az életről, ha szomorú vagy, mersz hangosan zokogni, magadnak. Tudod csak úgy belül, minek is kéne hallani másnak. Mire és kire gondolok: Egy viszonzatlan szerelemre, aki nem tudja, ha tudja nem akarja tudni, hogy mennyire szereted. Egy haszonleső emberre, akinek nem lényeges a másik … Olvass tovább

Áltermés (Rosa canina)

Áltermés (Rosa canina) Csipke a vadrózsa termése, igen talán te is ismered. Tüskés az s mégis szépnek látod. Ilyen az élet szúrós s fájó, olykor lángolsz, néha dideregsz a nyárban, nagykabátban merengsz. Értelmét keresed a szónak, nem leled, folyton mismásolnak. A hallgatás lesz a hangszered, miértre, kérdezni gyermeteg. Vörös bogyó, lett a vadrózsa termés, a … Olvass tovább

Fiatalon

Fiatalon Figyeld a képet jól és amit látsz, Vala sikerül megszerkesztenie Jól a teremtőnek, vigyázz elhágy Ha megváltozik, mit teszel majd vele. Megöregszel s ott heversz parlagán, Bókokra hiába vár mint az előtt. Arcod ámítja olykor önmagát, S tudja, hogy másképp éli meg a jövőt. Felidézi élet szép tavaszát, Mosolyát elfeledni sosem fogod. Naponta hallgat … Olvass tovább

Eltelt évtizedekben

Eltelt évtizedekben A gondolatok, úgy rám nehezednek Mint medvére, a barna bundája Élet, ettől lett sokkal nehezebb, Követ a gond, télbe\’ s forró nyárban. Telnek\” a pillanatok zörögve\” Hangosan rohannak estére az éj. Medve ként hallom vígan fülemben A méz, csurgó zenéjét, még hallhatom Bajom nem lehet, de a képzelet Megcsalja az embert, álmomban látom … Olvass tovább

Minek sietni

Minek sietni Életem alkonyán, már nem tűnik nehéznek, hogy nem haladok az úton. Már tudom, feléd vezet nem szűnik soha, a vágy és kezem feléd nyújtom. Gondolat\’ rég kalandozik nálad, minek sietni, hiszen rég ott vagyok. Este igazítom a párnádat, Hozzád szólnak a szép altató dalok. Odaérek, boldogság vár reám, azt ígérték csillagok megtalállak. Szerelmes … Olvass tovább

Éjszaka: Negyedik történet

Az este hangulata, ott maradt a homályban. Rézi partit adott, jó maga nem fogyasztott alkoholt, mégis az ilyen esték után nem tudott aludni. Kinyitotta az ablakot, hagy szellőzőn a szoba. Rézi régen tervezte már, hogy egyszer ébren tölti az éjszakát. Letusolt s kedvenc takarójában burkolózva, nézte a csillagokat. A Hold már kikandikált a felhőtakarója alul. … Olvass tovább

Éjszaka

Éjszaka \”Amíg csupán lopjuk magunknak egymást\” Folyton azt kérdezed, akarsz-e engem Álmomban, átölelsz, vagy a vigaszom Göröngyös úton, viharos időben Csillagfényben táncot lejtünk mi ketten Csuromvizesen, leszel az egyetlen Veled a naplemente is sokkal szebb Mert a léted érték, megfejthetetlen Ha álmomban, éjszaka idetalálsz Boldogan megyünk a macskaköveken. \”Karomba kaplak s mégsem érlek el.\” Idézet: … Olvass tovább

Tavasz van már

Tavasz van már Készül a természet, gesztenyefa zöldbe öltözött, ibolya illata incselkedik a tétova széllel, Ez a tavasz rejtélyes egy ballada. Furcsa látvány a színes arckendő, Mosolyod s mimikádat most nem látom. Viszont a nézésed elegendő, Szavam átsegít tán a szorongáson. Ölelnélek, furcsa a távolság, Szokatlan, mint annyi minden, ami új, Ismerős, ugye, a féktávolság. … Olvass tovább

Változó érzések

Változó érzések A bizonytalanság jelenléte, \”Félek, sokszor félek, fojtogat a lét,\” Színt vált, hol sárga aztán fekete Felhők kergetőznek nyár lesz most vagy tél. Harag szemedben ugyan mit remél. \”Félek, sokszor félek, bőröm most a tét\” Eső esik tisztul az ég és mesél, Szerencse elkísér, virágos a rét. Kézben a négylevelű lóhere, Biztos jót remélsz, … Olvass tovább