Mata EmilMegöltem a maradék lelkemet, Hogy ne tudjalak szeretni tégedet! Eladtam a szívemet, rögtön az elsőnek! S vettem egy darab fekete szenet, Hogyha látlak ne esek rögtön szerelembe. Megtanultam nevetni, S őszintén hazudni. Olyan lettem mint a természet. Festek, de még sem érzek. De a képen látszik minden sebem. Ködös reggel indultam, Közben hallgattam a csendet. … Olvass tovább
Semmi sem múlik el! Megmarad minden, Bár az idő gyorsan fut. S testem vénülő hidegben remeg, A parázs szívemben lángra kél! Mikor neved felcsendül, Szemem fénye káprázik. Tiszta szerelem lángja, Hideg fagyban sem enyhül! Szerelmünk lángját izzó parázs őrzi!
Fúj szél, S fáj a szív. Hullik a levél, hullik a könny. Mind egy évszak, S mind egy személy! Vár egy álom, S vár egy lány. Nap süt, S vihar siett. Hó hullik sáros földre, szíveket sebezve! Nem hull a levél, nincs már kedve, Nap se süt, hisz fáradt a lelke. Az álom nem jön, … Olvass tovább
Nap sütötte tájon, reggel járok. Meleg szél fúj, amerre járok. Aszfalton nem járok, fűben taposgálok. Azért, mert a szívemen mély lyuk tátong! Nem rég kaptam e nehéz ajándékot. Kezdem szokni, talán megismerni. Rejtélyes! Ám, de veszélyes! Hisz, szeretni nem képes. Egyre nehezebb így járni… De séta közepette a búmat feledem. Míg nap süt S a … Olvass tovább
Soha sem szerettek teljesen, Ezért most gonosz lehetek! Nincs kinek feleljek. Nincs kit szeresek. Volt idő mikor már majdnem szeretem, De gondoskodtak róla , hogy ne tegyem! Füvel, S fával össze raktak, Igaz virágot még sem láthattam. Illatát nem ismerem, Gyöngéd szárát nem foghattam. Ide köt minden, S lánc fedi testem. Vérző szível élek, S … Olvass tovább
Száradnak könnyek arcomon, Végre őszintén mosolygom. Néha fáj még, de érzem egyre jobb. Az idő segít, könnyek alig hullanak… Lehet ha látlak szemem újra könnyes lesz, De igerd meg szép mosolyod rám nem veted. Mikor te szívem törted lelkem mélybe eset. Te tovább mentél és boldog lettél… Engem hagytál szenvedni, Most boldog vagyok, hagyd ezt … Olvass tovább
Most egy árva szót sem hallok, valaki szóljon! Egyedül ülök és csak hallgatók, sötét minden. Valaki szóljon! Hallom hogy jön valalki… Léptei szúrnak a szívem felé, de csak áll és néz, aztán kérdez. Kérdése felem csak annyi: “Mond, hol a szíved fiatal lélek?„ Arcom sápadt, kezem hideg, Érzem testem remeg. Sötét árny áll előttem, de nem … Olvass tovább
Meleg nyárban, szerelmes szívek közt helyem nincs! Hideg télen, hideg szívek közt élek. Szívem hideg és fekete, felém te ne gyere! Ne tedd! Szíved kivételes és ilyen beteg lélek nem érdemel téged… Téged a sors nem nekem szán ez csak egy nyár… menekülj tőlem kedvesem, hisz már bennem nincs semmi érdekes. Ha mégis szívem nyárban … Olvass tovább