Orosz Margit

Magyar nyelv „Nyelvében él a nemzet!” Hiszem, hogy így lesz tovább, hiába integetnek szimbólumok ostobán, internet világában nyelvet öltenek reám. Hosszú hangzók ékezet, rag nélkül futnak tova, száguldó idő nyelvünk legyőzi, mint mostoha, orcátlan, hitehagyott, becstelen anya hagyja el egyetlen gyermekét. Magyar nyelv! Útitársunk itthon, s idegenben, kínok között poggyászunk, dallá válik örömben, szívem, szemem, … Olvass tovább

E lét enyém (József Attila: Születésnapomra című versére) Hatvanéves múltam én – virágcsokor-költemény megle- petés. Csak nézek és ámulok – Az életnek elfogyott több, mint fele. Lehettem volna…- elfut – Elillan tova – elunt sínen énem. Tanár lettem, oktató – Történt velem sok-sok jó ez is, az is. Van két lányom, felnőttek – Szívükben a … Olvass tovább

Születésnap Az idő szétmállik kezem között, Szemben állok az elmúlással. Sunyi gyermekként a hétköznapok rám törnek… Nem bíbelődöm csomagolással. Pedig polcom roskadásig telve Dicsérettel, no meg dorgálással. Ha dobozolnám, rám maradnának, nincs időm… Batyut nem cipelek már magammal. A fejemben kavargó dolgokat, Szépet és jót, hogy valóra váltsam – Evezni előre e csónakon nem könnyű… … Olvass tovább

A segélykérés anatómiája Segíts, István király! Királyok istene! Szívünk emeld, emeld magasba föl, mint a főnix madár repüljünk hit szárnyán! Segíts, István király! Nemzetünk istene! Értelmünk, mint napod szeme, lássa korunk roppant helyzetét, fogd meg magyar kezét! Segíts, István király! Országunk istene! Melynek bérce,sztyeppe , hágója – a látnok álma – ma is áldott! Segíts … Olvass tovább

Derű Ébred a nap és ébred az élet, Benne az árnyék, benne a fények. Zümmög a légy is, méhek merészen, Ittasan élnek virág kelyhében. Ébred a szív is zsongva örömtől, Mint aki nem fél már a jövőtől. Mámoros kedvvel nézem az eget, Kék derűt küldök mindennap neked. Ébred a béke fehér ruhában, Tisztára mosdik aggodalmában. … Olvass tovább

Tagadás A folyó nem akar tó lenni. Állóvízben fürdünk, kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Hibákat halmozva élünk. Az irigység sárga halma szívünket szorítja, nyomja, s nyelvünkre megjegyzést tol csípős íze. Ettől lesz keserű szánkban a falat. A bezárt ajtajú nyíltság az igazmondásnak kulcsát zsebre tett kézzel szorítja, nem adja. A Hold nem akar Nap … Olvass tovább

A békesség álma Sűrűsödik a csend, vállamra hajlik a holdfény, Hintázik mellettem tűnő életem, mint ködlény. Lélegzem mélyeket, szemem pillája aláhull, Minden varázsképnek kikönyöklök ablakából: Széles utcán mennek múlt és jelen szereplői. Apám anyám kezét fogja, biztosan vezeti. Szemben önmagukkal bátyám virgonc tekintete Végigsiklik rajtuk, de megállni nincs ideje. Mögötte a párom vigyázó szeme kíséri … Olvass tovább

Anyámnak Anyámnak égkék tiszta szeme kanyargó léptem fürkészve igaz ösvényre vezeti. Anyámnak hatalmas szíve szeretet gyökerű tette magas mélységekig hatol.

József Attila Mindig lázban égtél, De ápolóid elmaradtak. Apád csontos kezét Apró gyermekként szorítottad, Mint ideg a szívet. Te tántorogtál, ő meg lépett… Idegen föld pora Tékozló testével eggyé lett. Mindig lázban égtél, De ápolóid elmaradtak. A mama ruháját Hiába húztad, ráncigáltad, Csak szíved tépted ki: Nagyon fáj! – kiáltásod lucskos Város-szenny takarja, S a … Olvass tovább

Hazánkat úgy kell szeretni… Hazánkat úgy kell szeretni, miként gyermekét az anya. Hazánkat úgy kell tisztelni, miként eleit az apa. Nyelvünk húrján úgy játszani, legyen nemzet szívverése, Tarka-színes virágai stigmánk legyen mindörökre. Márciusi szél lengette nemzetiszín lobogónkat, Őszi napfény melengette, lyukas zászlónkat ölelte. Vereckei-szoroson át hatujjú Sámán hirdette Döngetve minden vaskaput: Ő Góg és Magóg … Olvass tovább

Itt a farsang Áll a farsang, áll a bál! Mulass velünk ,jó barát! Ropd a táncod cimbora! Ha nem figyelnek oda Álarcod veted sutba. De amíg a zene szól, Maszkod takar mindent, ó: Csábos mosolyt, könnyeket, Feszültséget és mérget. Mire jó ez?- így kérded. Keménykalap, krumpliorr, Paróka meg műmosoly. Műfog, és műszempilla, Mű-tisztesség? Ki tudja, … Olvass tovább

Ünnep Ünnep az élet, amit adhatunk EGYMÁSNAK,az mind ajándékozás: A gyermek gondtalan játékai SZIKRÁZNAK gyöngyöző nevetésben. Szorongás és büntetés ajtaja KINN REKED, a küszöbön ácsorog, Mint kéregető koldus énekel, SZÍVEDBEN e dal nem talál helyet. Piros öröm illata leng már a LELKEDBEN, mohón tör hétköznapokba. A boldogság, mint ajándékcsomag ÉLETEDBEN becsomagolhatatlanul örök. Ha veled marad … Olvass tovább

Karácsonyi gondolatok Mikor emberek szíve összeforr, Mikor fehéren szitál kinn a hó, Mikor szobában kékes csend honol, Fehér szárnyakon érint meg a jó. Mikor újra hinni tudok benne, Mikor az éjszakában szárny suhog, Mikor a világ bölcsőben fekve Homályos létünk sejtésén forog. Mikor az égi követ szekere Aranyló holdudvaron megáll, S mikor ránézünk a kisdedre, … Olvass tovább

Vagyok… Vagyok a szavak morzsolója, Ideg dúcainak tárlója, A szenvedések szószólója, Örömök égig kiáltója. Vagyok tévedések halmaza, Élek félúton megfordulva A játékok újrajátszója, Szabályok kínos betartója. Vagyok a tudás szomjazója, Anyák, gyermekek aggodalma, Gyorsuló világ lassítója, Csendes igazak bátorítója. Vagyok a békének zászlaja, Piros-fehér-zöld lobogója, Megáradt folyó homokzsákja, Táguló világ csodálója. Szívek szép hangjának ritmusa, … Olvass tovább

Küzdelem Dacolhatsz a sorssal. Előbbre való a test mint a lélek? Virágnál az illat, napnál a melege? Mindez értelmet és kifejezést úgy nyer, ha küzdés van mögötte. Test a lélekkel, virág az illattal, nap a melegével – a benned feszülő érzés kisugárzása. Nem létezhetnek ön- magukban, egységük küzdés megnyilvánulása. Az eldöntetlenség húrjaira feszül az örökös … Olvass tovább

Apámnak gyújtok gyertyát Apámnak gyújtok gyertyát, Ki vonásaimban él, Ki új évre virradva Feküdt láda fenekén. Beszökött hozzám bánat, Pőrén hagyta itt szívem, Kabátját szorongatom, Ha fázom, majd felveszem. Mint páncél takar engem, Miértek lassú tánca Visz sóhajokon tova, Üres szívem temploma. Kék szeme bennem lebben, Évek múltán is várom, Mozdulata lassú tánc, Csendesen hozzám … Olvass tovább

Itthon vagyok Nézem a Bükk lábának kapuját, Mint tárja szélesre örömszívét. Fogadja hazatérő, hű fiát, Nekem is osztva bősége kegyét. Itthon vagyok. S a zöld reménnyel kirakott út Vidáman kanyarogva fut tova, Hegy alján,mint gyermek, nyugalmat nyújt E drága völgy – hazám ölelő karja. Itthon vagyok. Elnézem fényekbe szőtt határát, Mit őseink csiszoltak fényesre. Könnyük … Olvass tovább

Panna iskolás lesz Iskolába megy már Panna, Nem az óvodába. Hátára veszi táskáját, Ez volt minden álma. Titkon erre vágyott mindig: Oda viszi lába Iskola kapuja elé, Hol sok gyerek várja. Táskájában tudománya, Sok szép könyv és füzet, Színes képek sorakoznak Ákombákom felett. Megfejteni még nem tudja ÁBÉCÉ betűit, De már várja, hogy ihassa A … Olvass tovább

Hol vagy István király? Hol vagy István király? Ülj le mellénk asztalunkhoz! Töröld a ráncot homlokunkról! Tedd föl a koronád! Hol vagy István király? Vidd a keserűség kelyhét! Tavasz-eső mossa arcunk, Keménykezű király. Hol vagy István király? Szigorú szád törvényeket kovácsolt pogányoknak, hogy a föld ne fájjon tovább: Ne vigyék el búzánk, Ne legyen temető … Olvass tovább