Most csend ölel
Most béke van, alszik a fáradt. Álmosan pislognak csillagok. Lehunyják szemüket a házak. Magányomba csak a Hold ragyog. Most csend ölel, mint csecsemőt az anyja. Távolról egy vonat zakatol, elhal lassan, semmivé lesz hangja. Ma értem sírtak, messze valahol. Most véget ér valami a múltból. Emlékekké válik a jelen. Jövőm látom végtelen utamról, amelyen Isten … Olvass tovább