Mészáros Botond Lucian Blaga Az éjszaka forrása Fordította: Mészáros Botond Szépségem, Olyan feketék szemeid, mint az éjjel, Mikor öledben ringatózok kéjjel Úgy tűnik, Hogy mély szemeid források, Melyből ered az éj, s titokban hömpölyög síkságokon És hegyeken keresztül, átszelve a völgyet, S befedi az egész földet, Mint egy hatalmas lepel. Ily feketék szemeid, Fényességem. Fordítás: 2015. február … Olvass tovább
A Haza dala Van egy hely, hol él\’ted kaptad, S megláttad a nap sugarát, Hol nyoszolyádban ringattak: A legcsillogóbb karát. Hely, hol első szavad súgtad. Ma csak úgy hívjuk, haza. Ne menekülj, ne hagyd el Őt, Térj vissza, gyere haza! Itt hódított Árpád vére, Kürt zengte hét vezér hadát, Tündérföldet, feleséget Hunor s Magyar itt … Olvass tovább
Mihai Eminescu A tó Fordította: Mészáros Botond és Zsermen Juhász Gábor A zöld erdő kék tava, Sárga Lótusz öleli, Fehér körökben úszva Kis csónakot bekerít. Sétálok a hosszú parton, Csak várok és hallgatom, Hogy a nádasból előbújjon, S Ő a mellemre hulljon. Ülnénk be a kis csónakba, Zümmögnénk a víz dalát, S ha kalapom elmaradna, … Olvass tovább
Határtalanul De jó lenne egyszer minden Rozsdás vasláncot letépni, Törni öreg bilincseket, Majd sasszárnyra kélni. Szememben az apró kis Könny is szépségre akadna. S annak aggastyán lelke Új dalra fakadna. Csak lebegnék az áldott Idő drága horizontja előtt: Szárnyaim újt tájt dícsérnek, Mit szemem nem vélt azelőtt. Addig repülnék, míg A csillagos ég az úr: … Olvass tovább
Új remények Remélem, hogy az új évben Új lesz a fény, új lesz a nap, Megújul, mi elmúlt, szép volt, Újra lesz majd akarat. Remélem, hogy ez esztendő Új javakat hoz elém. Kívül szép lesz, csillogás, S lesz lelkemben is erény. Remélem, hogy tiszta szívvel Szeretve ez esztendő vár. S a komor, bús hétköznapnak Vége … Olvass tovább
Négy fal között A szobában sötétség, Nincs ablak a világra. Kiáltok, üvöltök, De minden hiába. Az áldott remény-ragyogásnak Fénye kinn nagy. Kitörnék, de négy fal Nem hagy. S nem gyullad a mélyben Fény, vakoskodok, Elme börtönében Raboskodok. Tapogatózok, kutatok. Lassan kidomborul, S már kezemben a kilincs! De nem mozdul. Hol a világ, a fényesség, Arany … Olvass tovább
A szó Mi lehet szó? Fagy-álomra zsenge hó; Sebre só. A szó alakít, Alkot, pusztít, Romlást szít. Kétélű kard. Csak hogy mást mard, Ne akard! A szó ereje: Jég pörölye, Tűz gyűrűje. Éget, Fagyaszt földet, Eget. Ha használod, Lelked magasba hágod Vagy mélybe vágod. Szeretetet, Békületet Tehet, De sebet vagy Fájdalmat hagy, Ha felelőtlen vagy. … Olvass tovább
A legvégső dal Ködös éjben fuldokló dal Csendül fel. Talán Új reggelre, pirkadatra, Fényességre vár. Már rég szól e csendes ének. Alkonytól dúdolják már. Dúdolják, mind kevesebben, S ma már suttogás csupán. Egyvalaki suttogja csak Eme átkos ódát. Valaki, ki pirkadatra vár: S kivárja az órát. De lassan egyre csak ragad Szeme fáradt pillája. Elmosott, … Olvass tovább