Ébredés

– Vigyázz, te barom!- na, ez se tud várni, csak így idevágódik. – Mit dudálsz? Haladjunk. Mi? hogy jobbkezes utca? Kit érdekel? Mindenki csak kötözködik. Ez a hülye Béla is, hát nem beszólt? hogy mé’ nem megyek haza, hát minek siessek? meg különben is, mi köze hozzá? meg, hogy ne üljek kocsiba. Engem nem kell … Olvass tovább

Vulkánkitörés – NEGYEDIK TÖRTÉNET

– Én annyira szeretném, ha elvinnénk magunkkal, mondta halkan Ingrid és simogató pillantással nézett a kis Chrisre. A gyermek teljesen elmerült a munkájában, odaadással gyúrta, formázta a kis vulkánját. Szorgalmi feladatként vállalta és nagyon szerette volna, ha az övé lesz a legszebb az osztályból. Nem is hagyta, hogy bárki segítsen, ügyes kis kezeivel maga akarta … Olvass tovább

Fatális tévedés – KILENCEDIK TÖRTÉNET

Pannika elgondolkodva szemlélte a busz ablakán keresztül az elsuhanó fákat, de igazán nem látta őket. Szeme előtt mindegyre Marika sugárzó arca lebegett. Már gyermekkoruk óta ismerték egymást, mégsem látta őt ilyen boldognak soha. Mikor fiatalon, az első szerelmével titokban elszöktek összeházasodni, akkor volt valami hasonló a tekintetében, de ez a mostani még azt is túlragyogja-morfondírozott … Olvass tovább

KARÁCSONYI CSODA – TIZENKETTEDIK TÖRTÉNET – 2. helyezett

Papírangyalkák Christine dühösen csapta be a kocsiajtót. – Ezt a sok hűhót, hogy az ember már egy könnyű vacsorának valót sem tud nyugodtan megvenni, mindenhonnan ez a sok, csöpögős karácsonyi zene, ez a sok tolongó ember, akik ész nélkül keresgélik az ajándékokat! Pedig még csak december eleje van, de már mindenki olyan, mintha megőrült volna. … Olvass tovább

Hópelyhek

Kiléptem a bolt hátsó udvarára és ott tombolt bennem a csordaszellem fűtötte felháborodás, meg az egész heti fáradtság és a napok óta tartó csöndes, marcangoló fájdalom. Már rég letelt a munkaidőnk, mi el is végeztük minden munkánkat, de még mindig nem mehettünk, várnunk kellett, hogy ellenőrizzenek és kiengedjenek. A kisfőnöknek nem volt sürgős, ő ráérősen … Olvass tovább

SZAVAK NÉLKÜL – HETEDIK TÖRTÉNET – 2. helyezett

Manócska Első jelentkezése az életemben azzal járt együtt, hogy hirtelen elment a hangom. Természetesen, akkor semmit se tudtam még Manócskáról, és nem is álmodtam, hogy ő kopog nálam ilyen különösen. Csak tátogtam, mint a halak, senki nem hallhatta, mit is akarok. Kiszolgáltatottnak éreztem magam, alig vártam, hogy a dokik megtalálják a megoldást e szörnyűségre. Nem … Olvass tovább

Számadás – 1. helyezett

Ahogy kinyitotta a nehéz, kovácsoltvassal gazdagon díszített ajtót, a napfény szinte fájdalmasan támadt rá. Megtántorodott, megállt egy kicsit, erőt gyűjtött, és kilépett az épületből. Lábai önkéntelenül keresték az utat, hisz nem nézett maga elé, inkább a ragyogó kék eget kémlelte, arcát odakínálva a ragyogó, meleg fénynek. Néhány lépéssel arrébb már elkezdődött a park. Szinte hátat … Olvass tovább

A diófa – 2. helyezett

A vihar készülőben volt… Most is, mint a nyári égiháborúknál szokott, pillanatok alatt elsötétedett minden. Súlyos, sötét, gondterhelt felhők tolakodtak a nap elé, mint vídámkodó emberke agyába a valóság megoldandó feladatai. A levegő megtelt feszültséggel, szinte tapintani lehetett, a madárdal úgy elcsöndesedett, mintha előadás közben kiderült volna, hogy meghalt a szerző. Az addig békés, kis, … Olvass tovább

Családi perpatvar – NEGYEDIK TÖRTÉNET

/Kifordulás/ A fáradtság észrevétlenül lopódzott a vérébe, és szépen, lassan áradt szét a végtagjaiba. A zsúfolt buszon a kapaszkodás majdnem jelképes volt így is, hiszen az egymáshoz tapadó testek tömeggé olvasztották az egyént, így fel sem tűnt, hogy elfehéredő ujjai erőtlenül görbülnek a rúdra. Fülében még a főnöke rosszindulatú szavai visszhangoztak, félig lehunyt szemei elé … Olvass tovább