Melinda Mészárosné Szuda Nagy erdő mélyén,ott ahol a fenyvesek voltak,s csupa-csupa zöld fenyő állt, ott egy kis fenyő álma, valóra vált! Egész kicsi kora óta, arra vágyott,hogy megélhessen egy karácsonyt,ne csak mókusok lakják,de hallhassa boldog gyermekek hangját! Hogy egyszer életében,ő legyen a legszebb,s koronája is legyen,a zöld erdei fenyő úgy vágyott erre. Aztán jöttek is az erdészek! Sorban … Olvass tovább
Tóparti fűzfák, ágai a vízbe értek, s ha fúj a szél, susogva zenéltek! Egy szomorú szempár, ül alatta, s az elmúlt nyarakat sirstja. Csalfa szerelem érte őt, ígértek boldogságot néki, de most a tó másik partján, a szerelmét nézi, ki mással a boldogságát éli! Szomorú fűzfák, a tanúi mindennek, s tudják is, a fiút lebeszélték … Olvass tovább
Tábortüzet rakott a medve meg a nyúl, s meghívták a rókát is ,az erdei tisztásra, zöldség lakomára. Medve grillezte a sok zöldséget,ami nagyon fölséges. Alma,szilva, sárgarépa,meg a dió maradéka,mind ott sült a parázson, de a bagoly ott ült fent a faágon, amikor megérkezett a róka! Mit eszünk kérdezte? Sült húst? Esetleg halat? Az ám a … Olvass tovább
Fényleni akarok szép lánggal, mondta a gyertya ,gyújts meg, hogy dús lángom éghessen, Mindenszentek napján,a temetőkertek virággal borított szeretted sírján! Kicsi lángon,kicsi hangom, faggyúm cseppen sírhanton! Fényem sárga, pirosas,engem a holt lélek hivogat,lágy szellő simogat,de el nem fúj,ott leszek a síron túl! Milyen szépen beszél ez a kicsi gyertya,s oly gyönyörűen táncol a lángja,már nem … Olvass tovább
Istennek csodálatos virága, Mindenszentekre jött a világra! Úgy teremtette őt a Teremtő, hogy holtak napjára bezengi a temetőt! Nem más díszeleg a sírok tetején, gazdag vagy szegény volt e a holt, egységes virágként ,márványon és kövön, mindenhonnan ő köszön! Köszön vagy hálasan díszeleg, s megfér mellette a fenyő koszorú, ma minden ember szomorú! Domború vagy … Olvass tovább
Gömb alakot öltött virág, apró fehér,te a király! Nem is király, királynő ki arra jár,csodálva néz! Novemberi virág melly ott díszeleg,s a sírkertben hízeleg a mécseske mellett!
Megint eljött, megint itt van, minden évben milyen pontos, születésnapodon kicsit rongyos, de nekem, nagyon nagyon fontos! Aztán ködöt is hoz,s hideget az ablakon kívülről integet, enyhe faggyal megcsípi a krizantémt de,idén ő már ,vissza nem tér!
Kicsi volt még mica cica, s az út szélén hagyták, szó szerint a szűrét kirakták! Annácska ekkor arra járt, hiszen ő,iskolába járt,s éppen hazafelé tartott, amikor hangos hangot hallott! Mijáú-mijáú, így sírt a kis cica, az út melletti bokorban,az ibolya is ott nőtt ,szép csokorban! Annácska meglátta mica cicát, aki rögtön oda szaladt hozzá, s … Olvass tovább
Kell ám az esernyő, hiszen esik,de kacsa mama ennek örül,s nagy sétát tart az ólja körül. Kicsi kis kacsájára kendőt s csizmát ad, aztán irány a sáros zuhatag,mert ők a vizet szeretik. Azért kacsa mama óvatos, esernyőt nyitott,kicsi kacsája ugrál a pocsolyába ,sár került a tollára,de ő ezt nem bánja! Sétálnak még egy keveset, az … Olvass tovább
Szarka és a holló itt marad a télben,s az erdei hóban, a hótakaró alatt, gondolják csak akad finom falat. Eközben az őz és a nagy szarvas, az etetőjük felé ballag, a táj havas és hideg,a fa ága is zizeg. Óriási hó,lepte meg a kis falut, eközben mindenki aludt, karácsonyi hó ez már,károg a holló,ezért nem … Olvass tovább
A néni, még kislány korában megszerette Jézust, hiszen az úton őt,óva féltve s védve az iskolába kísérte! Nénit a hite akkor sem hagyta el,mikor idősebb lett, nappal és este,neki mindig az ima a lelke! Imát mond a családért,a jól nevelt fiáért, s kéri, hogy a Jézus legyen védelmező angyaluk, hogy ne essen bajuk! Jézusban való … Olvass tovább
Barna hajból ,őszet varázsol, öreg vagy s újra elázol. Gólya már nem hoz,s ínyed feltörte a kenyér, forgód cserére megér, papa, egyél unokád beszél! Megint másra szorulsz, a bili is ki borult,az idő az oka mindennek! Térdeid reccsennek,s szemed homályos , s van,hogy a holnapot nem várod! Az idő, elvitte fiatalságod,de ősz hajdad még sármos! … Olvass tovább
Mennek a gólyák, a nyarat maguk előtt tolják, s majd jövő tavasszal újra visszahozzák!
Harangvirág harmatos levelén, kiscsiga fekszik,s a harmatcseppel beszél,elmondta neki,hogy a mezőről jött, ahol margaréta virágok vannak. Odahajol a két harangvirág s csendben hallgat,még friss rajtuk a reggeli harmat, mesél a kiscsiga,hogy milyen szépet látott, egy bokorban ,egy nyuszi odút ásott! Odaköszönt neki,de a nyuszi tovább ásott, ekkor a kiscsiga,egy pillangót is látott, kék volt a … Olvass tovább
Törzse a hegyekben él, ott ahol a patak zenélt, s felhő szerű,füstjelek szálltak, s így üzengettek egymásnak, najakó kis indián,a patakra inni jár! Nyílvessző mindig ott van nála, neki nincsen sálja,karomfog lánc, a nyakába,s madártoll került a hajába,így ült kenujába,s evezett a falujába! Najakót a törzs bölcse várta, mert najakónak tele volt a zsákja, hiszen … Olvass tovább
Elkóborolt a Morzsi kutyus, mivel igen kicsi volt még,s nem talált haza,a játszótéren egy pap alá feküdt s elaludt. Másnap reggel gyerekek jöttek, Morzsi körbeugtálrlta őket, kereste kis gazdáját de nem találta meg ,s szomorú lett! Na ekkor,egy kisfiú rá mosolygott, megsimogatta,s Morzsi újra csóválta a farkát,s a kisfiút arcon nyalta,majd hozzá bújt! Van egy … Olvass tovább
Gondolta a Nap Jancsi, nem hadja ,hogy az öreg felfőbácsi, ragyogása elé álljon. Először szépen megkérte őt, hogy odébb álljon,de ő csak puffaszkodott s nem mozdult! Ekkor a Nap Jancsi megcsiklandozta az oldalán ,de felhőbácsi nem nevetett, inkább morcos maradt. Mi is lehet a baja felhőbácsinak, szétterült az égen,s nem vidám mint régen,kiderítem mondta Nap … Olvass tovább
Lila és sötétkék,majd a világos kék,az égen a szivárvány de szép! Aztán a zöld és sárga, majd a narancssárga, végül pedig a piros, szivárványra lépni tilos! Felhőcske arca pirospozsgás, mosolyogva tartja a szivárvány egyik felét,a másik pedig a Dunába beleér! Eközben az égbolton csodásan pompázik,s az esőcsepp rajra hintázik, s felhőcske boldogan mosolyog. A vihar … Olvass tovább
Tengeri korallok közt úszott, apró kis halak voltak a barátai, soha nem volt mérges, inkább mindig mosolygott,ez a cápa! Igaz,fogai élesek voltak, s nagy volt a szája,de csak moszatot evett,s tengeri hínárt, barátságos is volt! Nagyon sokat úszkált,s mindenkinek köszönt, persze ugye aki a tenger fenekén jött vele szembe,a polip vagy vizi csillag, esetleg a … Olvass tovább
Ezek a cicák, gondoltak egyet, s táncolni mertek, de nem akármit ám,balettozni fognak, az ám! Felvették a balerina ruhát, s gyakorolni kezdtek, ez csak a kezdet, két lábra állva fogtak bele a táncba! Perdültek jobbra majd balra, szépen táncoltak a dalra, meghajoltak, s balettozni megtanultak! Gondolták aztán,fellépnek a réten, az erdő szélen, had lássa őket … Olvass tovább