Melinda Mészárosné Szuda

Ráncos kezében, oda az egész élet, sír apóka, anyókám, mi lett véled! Hervadó rózsáját a sírhantra teszi, s remegő kezével, a szemét törölgeti. Gondolatai az ifjúságukon járnak, amikor megszólal egy csöpp hang, gyere nagypapi, otthon anyáék várnak!

Állatkertben lakik mamájával Lizi, oly bűbájos kis víziló. Szülinapjára piros kis masnit kapott, mosolygott is nagyot! Csupa vidámság ez a kis Lizi csodájára jár aki csak hiszi. Állatkerti tóban,ő nagyokat toccsan,úgy, hogy a víz is ki loccsan!

Nos,a sárgarépa az szép zöld, nini,kibújt a karalábé,s kandikál a hagyma mag, remélem az ubi már meg nem fagy! Palánták kerültek a földbe, a vakondom is itt köröz, csupa dudvar már az udvar, csiga család ,az is igen galád! Éledező kert sok csodát rejt, cserebogár,hogy hogyan került a földbe, lassan borult minden zöldbe!

Kidugta orra hegyét, álmosan az ablaknál, tavaszodott s nem volt annyira hideg már! Megint éhen megy iskolába, öltözik,s útra kel,a falu végi kunyhóból indul el, rézút porán ,hisz korán kelt! Délutáni langy meleg, ballag vele hazafelé, s ő álomdik,hogy talán enni is fog ma! Törékeny létével nem törődik senki,édesanyja karjába őt nem veszi, s ma … Olvass tovább

Tudom, hasznos vagy, Te szőrös kis állat, de jó lenne, ha nem nálam vetnéd meg a lábad! Mérgem óriási, ha meglátom összetúrásodat a veteményeságyon. Zörgő üveget tettem a földbe, szomszédtól ellestem, hátha segít ez rajtam, s nem túrsz majdan. Pörög s zörög a földben csak körbe-körbe, s én le vagyok törve. Figyelj, kis vakond, mérges … Olvass tovább

Amikor újra a gereblyédet fogatam, kezed nedve kezembe toccsant. Tudom,húsz éve fogtad, utoljára, s ha kértem őt nem adtad! Mondtad ez nagyon jó, ügyes kis gereblye, könny csordult szemembe. Akkor nagyon féltetted tőlem, de mostmár sajnos az enyém, s kezed nedve már nem toccsan a nyelén! Viszem őt magammal dolgozni a kertbe, s közben anya,te … Olvass tovább

Hajnali apró harmatcsepp,zöld száron ringó,áttetsző harmatos, picinynyi bimbó,még ez a kis csepp, ez is elszállt belőlem,gyengén,fura gondolattal,alig élve a fénylő nappal, ehagyott erőm,nincs holnappal, így ébresztett égi nap,mai nappal! Bűvös erő,hajnali harmatcsepp, fűszálon ringó aprótest,ne hadj el , még ne, drága harmatcsepp.

Ahová tavasszal fehér szárnyú hattyúk érkeznek, s nyáron a kis szürke pihések is megérkeztek. Melynek partját zöldellő nádas övezte, melynek vize halványzöldes- kékeske. Ez a tó csodaszép volt. Partján horgászott a falu apraja-nagyja, fiúk, lányok úsztak abban. Télen korcsolyáztak rajta, jól be is volt fagyva. S ahol először megérintett a szerelem, augusztusi csillaghullást is itt … Olvass tovább

Erdő szélén három kicsi bokor arról beszélt, a nyuszi hozzájuk betért! Megpihent a bokor alatt, s aztán gyorsan el is szaladt. Bársonyos volt a nyuszi bundája, bokorlevél ért hozzája, így beszéltek a kicsi bokrok, állítólag a nyuszi horkolt!

Ázik már a tavaszi kert, földje magvakat rejt, s majd a Májusi meleg, kis sziklevelet rejt! Áztassad csak eső, a termés legyen bő, felcseperedő növény, a kert talaja tövén!