MARLENKA

Marlenka színes ruhája meglebbent a szélben, esőre állt. Gyors mozdulatokkal szedegette be a kiterített ruhákat, közben arra gondolt, hogy a tűzhelyen hagyott étele mindjárt odaég. Hevesen küzdött a tomboló széllel, egy-egy hatalmas, hideg esőcsepp megremegtette törékeny testét. Valahogy sikerült begyűjtenie az összes holmit, majd kimért lépésekkel indult el a ház fele, a kiszabadult hajtincseitől szinte … Olvass tovább

MOSOLYOG AZ ÉG

Fél-hideg kávémat kortyolom, rongy-viseltes hajnal ölel át, néma csöndben hangodat hallom, de lelkedet nem, az más világ. Nézem az eget, elfogy a hold, a napfénytől fellazul a táj, látlak téged, veled zuhanok, s velünk zuhan minden, ami fáj. Az idő, a tér, a bánatunk, s az éjeket fullasztó magány – megelőznek, s mi megmaradunk null-pontként … Olvass tovább

AZ ANGYAL

Szté, a harmincas, férjezett nő, vendéglátásban dolgozott mióta az eszét tudta. Nagy álma volt, hogy egyszer egy saját bizniszt indítson el ezen a pályán, és amikor egy, a lakhelyéhez közel álló kocsmát sikerült kibérelnie, még nem tudta, hogy ez a döntés szinte drámai fordulatot hoz majd az életében. Az első hónapok szokásosan teltek. A lényeg … Olvass tovább

TÉGED IS

TÉGED IS Csak ülök, és fülsüketítő salakhangok között keresem a csendet. Párás a dél, hidegrázása kikezd, egyenesen a görbe múltba reptet. Képet rak össze, remélve, hogy rám ijeszt, szép, mint egy frissen rakott oltár, szilánkokból összeálló tudatalattim hason kúszik el hozzám – jelezve – már nem vagyok labilis. Az élet kiölt belőlem mindent, mint ahogyan … Olvass tovább

BÁDOGTEST

Pontosan huszonkét óra van. Munkából hazafele jövet gondoltam betérek a szomszédom bisztrójába. Egy fárasztó nap után jól esik néha kikapcsolni az agyam itt. Leülök egy sarokba az italommal – mindig ide ülök- és senkivel sem kommunikálok. Jó így egyedül a semmi közepén. Kis idő után egy fiatal harmincas srácra leszek figyelmes, aki az est fénypontjaként … Olvass tovább

A BOLOND

-Drága lányom, gyere, ülj közelebb, hadd meséljek el egy történetet neked. – mondta a már szép korában lévő, magában kacsintó Mila, a tinédzser unokájának. A lány készségesen ült nagyanyja mellé, tapasztalatból tudta, hogy ennek csak jó vége lehet. A nagy korkülönbség ellenére, Milával igencsak jól lehetett egyezni, az öreg Mila mamin messziről látszódott, hogy rendesen … Olvass tovább

HŰSÉG

HŰSÉG Azt láttam mindig amit akartam, (álmaim mindig hűek voltak hozzám) a szemeim, és te sohasem. A megbocsátást lépésről-lépésre tanulom, s bár hallom, nem hiszem hívó-szavaid. Élő betűket vések holt papírra, -fenntartva némi egyensúlyt- először magamból, majd belőled írom ki a múltat, és számunkra az oly fölöslegessé vált arroganciát. Álmomban felröppent két madár, hangjuk felverte … Olvass tovább

FÉLELEM

Egy ismerősöm valami előadásra hívott. Az első sorban ülök. Magam sem tudom miért jöttem ide, rég kinőttem, hogy jópofizzak bárkinek. Pusztán kedvtelésből, és az időmbe is belefér. Na meg valami merő kíváncsiságból. Meg, mindenki itt van, aki számít. És miért ne számítsak én is? Itt is. Fogalmam sincs, miről beszélnek, annyit tudok, hogy könyvbemutató, és … Olvass tovább

RUTIN

RUTIN ő csak dolgozott (ez rutin lett nála) pénz gyűjtött előbb házra aztán meg jobb kocsira aztán meg hogy több és több legyen eközben otthon hideg domina várta és két mit-nem-értő kisgyerek s váltig bizonygatta magának hogy minden jól van ez az élet rendje néha berúgott egyedül olyankor visszanyelte keserű szájízét s szétdobálva holmijait fáradt … Olvass tovább