Csiki Melinda Miféle varázslat ez? Állok, mégis lépdelek. Csend zúg fel csendemben és verslábamban szédeleg. Miféle varázslat ez? Nyomaszt és űzi lelkem. Én ütöm el a sorsot, avagy ő üt el engem? Miféle varázslat ez? Összerak, majd szétdobál. Bevált módszerrel csitít, s ugyanazzal provokál. Miféle ember vagyok? A verslábam szédeleg. Szavak tépik szét lelkem, s tűröm ahogy … Olvass tovább
Miféle varázslat ez? Állok, mégis lépdelek. Csend zúg fel csendemben és verslábamban szédeleg. Miféle varázslat ez? Nyomaszt és űzi lelkem. Én ütöm el a sorsot, avagy ő üt el engem? Miféle varázslat ez? Összerak, majd szétdobál. Bevált módszerrel csitít, s ugyanazzal provokál. Miféle ember vagyok? A verslábam szédeleg. Szavak tépik szét lelkem, s tűröm ahogy … Olvass tovább
Egy kés az élet, maroknyi töpörtyű, A tavak és hegyek meddő szűzanyák. Testvérem (lett) az egyszerű s nagyszerű, A szemem már nem, csak szívem amit lát. Talpam alatt a lépésem görbéje, A csillagok helyett vad holdak szállnak. Megállok, pedig jól tudom nem kéne, Vizet iszom, és meghajlok a fáknak. Az élet töpörtyű – sehol a … Olvass tovább
Marlenka színes ruhája meglebbent a szélben, esőre állt. Gyors mozdulatokkal szedegette be a kiterített ruhákat, közben arra gondolt, hogy a tűzhelyen hagyott étele mindjárt odaég. Hevesen küzdött a tomboló széllel, egy-egy hatalmas, hideg esőcsepp megremegtette törékeny testét. Valahogy sikerült begyűjtenie az összes holmit, majd kimért lépésekkel indult el a ház fele, a kiszabadult hajtincseitől szinte … Olvass tovább
Fél-hideg kávémat kortyolom, rongy-viseltes hajnal ölel át, néma csöndben hangodat hallom, de lelkedet nem, az más világ. Nézem az eget, elfogy a hold, a napfénytől fellazul a táj, látlak téged, veled zuhanok, s velünk zuhan minden, ami fáj. Az idő, a tér, a bánatunk, s az éjeket fullasztó magány – megelőznek, s mi megmaradunk null-pontként … Olvass tovább
Szté, a harmincas, férjezett nő, vendéglátásban dolgozott mióta az eszét tudta. Nagy álma volt, hogy egyszer egy saját bizniszt indítson el ezen a pályán, és amikor egy, a lakhelyéhez közel álló kocsmát sikerült kibérelnie, még nem tudta, hogy ez a döntés szinte drámai fordulatot hoz majd az életében. Az első hónapok szokásosan teltek. A lényeg … Olvass tovább
TÉGED IS Csak ülök, és fülsüketítő salakhangok között keresem a csendet. Párás a dél, hidegrázása kikezd, egyenesen a görbe múltba reptet. Képet rak össze, remélve, hogy rám ijeszt, szép, mint egy frissen rakott oltár, szilánkokból összeálló tudatalattim hason kúszik el hozzám – jelezve – már nem vagyok labilis. Az élet kiölt belőlem mindent, mint ahogyan … Olvass tovább
Pontosan huszonkét óra van. Munkából hazafele jövet gondoltam betérek a szomszédom bisztrójába. Egy fárasztó nap után jól esik néha kikapcsolni az agyam itt. Leülök egy sarokba az italommal – mindig ide ülök- és senkivel sem kommunikálok. Jó így egyedül a semmi közepén. Kis idő után egy fiatal harmincas srácra leszek figyelmes, aki az est fénypontjaként … Olvass tovább
-Drága lányom, gyere, ülj közelebb, hadd meséljek el egy történetet neked. – mondta a már szép korában lévő, magában kacsintó Mila, a tinédzser unokájának. A lány készségesen ült nagyanyja mellé, tapasztalatból tudta, hogy ennek csak jó vége lehet. A nagy korkülönbség ellenére, Milával igencsak jól lehetett egyezni, az öreg Mila mamin messziről látszódott, hogy rendesen … Olvass tovább
HŰSÉG Azt láttam mindig amit akartam, (álmaim mindig hűek voltak hozzám) a szemeim, és te sohasem. A megbocsátást lépésről-lépésre tanulom, s bár hallom, nem hiszem hívó-szavaid. Élő betűket vések holt papírra, -fenntartva némi egyensúlyt- először magamból, majd belőled írom ki a múltat, és számunkra az oly fölöslegessé vált arroganciát. Álmomban felröppent két madár, hangjuk felverte … Olvass tovább
Egy ismerősöm valami előadásra hívott. Az első sorban ülök. Magam sem tudom miért jöttem ide, rég kinőttem, hogy jópofizzak bárkinek. Pusztán kedvtelésből, és az időmbe is belefér. Na meg valami merő kíváncsiságból. Meg, mindenki itt van, aki számít. És miért ne számítsak én is? Itt is. Fogalmam sincs, miről beszélnek, annyit tudok, hogy könyvbemutató, és … Olvass tovább
RUTIN ő csak dolgozott (ez rutin lett nála) pénz gyűjtött előbb házra aztán meg jobb kocsira aztán meg hogy több és több legyen eközben otthon hideg domina várta és két mit-nem-értő kisgyerek s váltig bizonygatta magának hogy minden jól van ez az élet rendje néha berúgott egyedül olyankor visszanyelte keserű szájízét s szétdobálva holmijait fáradt … Olvass tovább