Fúj a szél…

Fúj a szél… Fúj a szél… fák ágain zenél… Egy piros kendőt kerít elő valahonnan, földre paskolja, majd felröpíti a magasba, s ott keringteti… benne talán kedvét leli? De nem elégszik meg ennyivel, korhadt ágakat is letör, s összezúzza, belekotor a száraz avarba. Süvít, tombol a sötét ég alatt, szétcibál mindent, mi útjába akad S … Olvass tovább

Gondolsz-e Rám?

Gondolsz-e Rám? Gondolsz-e rám, mikor feltekintesz a csillagos égre, hol sötét éjjelen világít milliónyi fény – hogy gyönyörködjél… Gondolsz-e rám, mikor virágos réten kószálsz, lágy szellő simogatja arcodat, fecskék csivitelése száll feléd – hogy gyönyörködjél… Gondolsz-e rám, mikor szerelmes szíved társra talál, kedvesen, s boldogan röpül feléd, a világot letenné eléd. Mikor gyermeked karjaidban tartod, … Olvass tovább

Egy kidobott kiskutya rémülete

Egy kidobott kiskutya rémülete Messziről figyeltem, az úton előttem futott, sejtettem, valaki megint egy kiskutyát kidobott. S látta, hogy gazdája nincs sehol, riadtan visszafelé lohol, ahogy csak bírja, szedi apró lábait gyorsan, egy kilométer neki meg se kottyan. Csak lelné meg gazdáját végre… Hová lett? Eltűnt a semmibe? De nem hiányzom neki? Ő tudja, hol … Olvass tovább

Hová futsz?

Hová futsz? Ha felbőszülnek viharos szelek, ha hirtelen megindul az ár, tördel, zúz, rombol, sebez, s életed ereje is megcsappant már… Vajon hová futsz? Ki nyújt feléd segítő kezet? Ki hajol hozzád, s bátorít, Ki suttogja el, bármilyen vagy – szeret?! Remegve, dideregve kihez bújsz oda? Szerető karjával ki ölel keblére? Kinél találsz oltalmat, enyhülést … Olvass tovább

Minden mulandó ! /?/

Minden mulandó ! /?/ Két egymás után következő évben elvesztettem nagyszüleimet. Először a nagymamámat, de a másik ott maradt, akinek a vállán elsírhattam könnyeimet, akivel szavak nélkül is megértettük egymást. A szeretet összekötött minket, de a három láncszemből egy már hiányzott, és helyére belopakodott a szomorúság. E vigasztalhatatlan helyzetben egy picinyke kis örömsugár azonban mégis … Olvass tovább

Tavaszi csoda

Tavaszi csoda Mindenfelé vizek folydogálnak, mint összefutó apró patakok rezzenéstelen csend ül meg a fákon, ezernyi fénysugár arcomba ragyog. S tudom, jön az elsöprő tavaszi áradat, mikor szívemben a régiből semmi sem marad Új hit, új erő, új élet terem… S eláraszt – mint vizek a földeket – az isteni kegyelem

Megengedi Isten

Megengedi Isten Ha utad akadályokkal teli és nem látsz előre ne félj mert Ő ezt megengedi Megengedi, hogy sötét felhő borítsa el a Napot, hogy fárasztó munkában meglankadjon karod Megengedi, hogy magadra maradj, hogy elhagyjanak az emberek, hogy keserves csalódásba boruljon szíved Megengedi, hogy elveszítsd kit legjobban szerettél, hogy vigaszt embereknél hiába keressél Megengedi, hogy … Olvass tovább

Fényecskék gyúljatok!

Fényecskék gyúljatok! A föld kiszáradt, mint lázas száj, repedezett. Egy sárga kikerics próbál élni még, de csakhamar ő is lehajtja bágyatag fejét. Madárka sem dalol, csak gubbaszt a száraz ágakon, az ember fáradtan, reményvesztetten, görnyedve vándorol… A világ a vesztébe vánszorog! Fényecskék gyúljatok! Világítsatok! Kiáltsátok a háztetőkről: “Isten szereti e bűnös világot! Csak hívd, csak … Olvass tovább

Nem mondta Isten

Nem mondta Isten Nem mondta, hogy nem lesznek könnyeid nem mondta, hogy elkerül a bánat nem mondta, hogy nem ér veszteség nem szabott gátat a magánynak De azt igen, hogy a bajban megsegít hogy szenvedésed fordítja javadra hogy letörli fájó könnyeid és sohasem hagy magadra Nem ígérte, hogy nem lesz zord idő hogy nem támadnak … Olvass tovább

Örökre szabad

Örökre szabad /börtönlátogatásra/ Sötét felhő gomolyog, s eltakarja a Napot Szívedben harc dúl, süvítő fergeteg Rettenet űz, s falakba ütközik sikolyod Ki hallja meg, ki segít ki az örvénylő mélyből? Ki törli le könnyeid szemedről? Lesz-e még nyár lesz-e még vidám kacagás, boldogság virágaiból lesz-e víg aratás? Valaki hív, Valaki itt van veled azt várja, … Olvass tovább