Mérõ Andrea A fiatal férfi kilépett a börtön kapuján a fagyos téli éjszakába. Ő érzékelte a délutánt annak a fogolylét beszabályozottsága miatt. A fogházban már ilyenkor elcsitult az élet a zárt falak között. Még a hangjukat is lehalkítva társalogtak és tártak fel egymás előtt olyan titkokat, amiről a kinti világban hallgattak volna, mert a természetes közegében nem … Olvass tovább
A község egyetlen vasútállomását hosszas mérlegelés után felújították. Körültekintően jártak el, megőrizték klasszikus stílusát. Az ablakok cseréje miatt valósággal beözönlött a fény a magas légterű csarnokba. Akadálytalanul világította meg az eddig láthatatlan zegzugokat, ráirányítva a figyelmet a kanyargós folyosó útvesztőire, ahol az irodahelyiségek helyezkedtek el. Valami különös oknál fogva a padlástér nyílászáróját érintetlenül hagyták. Így … Olvass tovább
A paneltömb arra az oldalra néző ablakaiból mindenki rálátott, a csenevész parkra. Amit valójában nem is lehetett evvel az arisztokratikus névvel illeti. Sem funkciójában sem küllemében nem felelt meg az igényesebb pihenés feltételeinek, mégis változatosságot hozott a sivár monotóniában, annak megszakításával. Ha még csak egy pillanatra is, de felsejlett a természet egy-két sínylődő fa és … Olvass tovább
Vízesés zúdul a hegyek között a mélybe. Történés érzését kelti, ahogy a művészi formába rendeződött folyékony anyag elindul fentről lefelé saját súlyánál fogva. Minden lejátszódik, amire a víz képes összesített erejével. Tombolva dübörög, a szemlélőt látványának csodálatára készteti. Nincs ott más a halványkék ég alatt, ami számítana, léte abban a pillanatban jelentéktelenné válik, ahogy a … Olvass tovább
Vízesés zúdul a hegyek között a mélybe. Történés érzését kelti, ahogy a művészi formába rendeződött folyékony anyag elindul fentről lefelé saját súlyánál fogva. Minden lejátszódik, amire a víz képes összesített erejével. Tombolva dübörög, a szemlélőt látványának csodálatára készteti. Nincs ott más a halványkék ég alatt, ami számítana, léte abban a pillanatban jelentéktelenné válik, ahogy a … Olvass tovább
A függöny mögött várt a belépésre. Tíz éve tett ugyanígy. Tíz éve érezte ezt az áporodott, fullasztó, poros, mégis ismerős szagot, ami a színpad hátsó részéhez tartozott. Utána szinte felszabadulás volt kilépni a fényre ahol nem látott mást csak a zongorát. A közönséget inkább érzékelte, hallotta, ahogy duruzsolnak. A felügyelő feléje intett, a nyomaték kedvéért … Olvass tovább
A hatóságok nem tűrték tovább a jelenlétét, ezért utoljára ülhetett a padon, amiért megharcolt. Komoly, kétségbe esett küzdelemmel, rá nem jellemző módon. Abban a pillanatban mégis úgy gondolta nem érdekli, ha bele is hal, ezt a csatát nem vesztheti el. A vereség meghatározná egész itteni létét, és ha már lecsúszott a mélybe az egyetlen esélye … Olvass tovább
A hatóságok nem tűrték tovább a jelenlétét, ezért utoljára ülhetett a padon, amiért megharcolt. Komoly, kétségbe esett küzdelemmel, rá nem jellemző módon. Abban a pillanatban mégis úgy gondolta nem érdekli, ha bele is hal, ezt a csatát nem vesztheti el. A vereség meghatározná egész itteni létét, és ha már lecsúszott a mélybe az egyetlen esélye … Olvass tovább
Ami már egy nyugodt tóhoz válik hasonlatossá, bármennyire szép is, értékelni egy idő után nem tudjuk. Elhomályosítja látásunkat a monotónia. Az egy helyben létező virág is élményre vágyik a számunkra láthatatlan életterében. Ahol az észrevétlen történések ugyanolyan jelentőséggel bírnak, mint a mi felgyorsult dimenziónkban. Ami a számunkra megfelelő, mert nem ismerünk mást, mégis hajlamossá tesz … Olvass tovább
A betegek az ágyak szélén ültek, összeszedett tartással, mintegy sugallva, hogy meggyógyultak, sőt a róluk felállított diagnózis, tévedés. Nem mások ők, mint meg nem értett művészlelkek, akiket a világ kivetett magából. Ez a vélekedésük alkotási rohamokba nyilvánult meg. Szanaszét hevertek a rajzaik, írásaik, ideges kusza gondolataik lelkes megnyilvánulásai. Kincs volt ez neki, az emberi lélek … Olvass tovább
Tamás a vonat puha plüss ülésén az ablak mellett foglalt helyet. Behúzódva a sarokba fejét a támlának döntve. Mindig tekintettel volt másokra, talán túlságosan is. A külső szemlélőnek is ez lett volna a benyomása a fiatalemberről, aki a maga által elfoglalt helyhez képest túl nagyrészt hagyott szabadon, számítva arra, hogy egy utas nem olyan sudár … Olvass tovább
Az emberről a megszokott hétköznapi élet egyhangú sodró lendületébe való, szinte automatikus cselekvés nem árul el annyit, mint egy krízishelyzet. Amikor valami magától értetődő megtörik, és rájövünk arra, hogy minden csak egy hajszálon múlt. Íme, megtörtént, amire nem számítottunk. A sokkhatás akár szárnyalásra vagy ellenkező esetben megtorpanásra ösztönöz minket. Mindez olyan oldalunkat világítja meg, amit … Olvass tovább
Marietta már koránál fogva sem tartozott a könnyen feladó típusok közé, habár érzékeny ingerlékenységgel párosuló habitusát csak a jólneveltsége tartotta kordában. Mindezt olyan művészi szinten, hogy egyensúlyvesztéseit szinte észrevétlenné tette, és csak egy aprócska felszíni rezdülés utalt valami szokatlanra. Amikor szinte elvesztette kapcsolatát saját magával, amit csak egy jó megfigyelő sejtett volna meg, helyét akkor … Olvass tovább
Köztes állapot, valaminek a vége és ugyanúgy a kezdete. Magán viseli még a nyár jellemzőit, a visszafogott forróság utóhatásaként a fülledtség emlékét. Ami inkább vizuális, mint kézzel fogható, mégis ugyanúgy meleg érzetet kelt a képzelet által létrehozott ragaszkodásnak köszönhetően. Nem tűrve a búcsú nélküli változást, az egyik pillanatról a másikra való felejtést. A volttal szembeni … Olvass tovább
– Szerintem valami titok lappang itt. – mondta a kritikus, aki megunta az állandó felé irányuló támadásokat, ami egyetlen jelmondatban összpontosul, és szinte transzparensként vonultatták föl előtte, és ő igazat adott a nyomatékosított szlogennek, miszerint ha ő nem alkot, milyen alapon kritizál, vagy kissé pátosztól átitatottan milyen jogon. Ez a költői kérdés elindította benne a … Olvass tovább
/A tűsarok/ A sarki cipészműhely aprócska ablakain keresztül, időtlen idők óta meghitt fény szűrődött ki a szűk sikátor rideg, sötét utcájára. Senki sem tudta mikor épült. Mindig ott volt, virágmintás poros függönyeivel, pókhálóval átszőtt, évek óta érintetlen kirakatával. Ütött-kopott, halványzöld ajtajának nyitására csilingelő csengőjével, ami egyre ritkábban szólalt meg. Az elhasználódott cipők szemétbe kerültek, javításukkal … Olvass tovább
Már évek óta nem látta, mégis meglepődött hajdani tanára tartózkodó viselkedésén Miközben rengeteg ember odalépett hozzá gratulálni, ő mozdulatlanul meghúzódott egy távoli szegletben, a kiállító terem legsötétebb zugában. Félig eltakarva egy élénkzöld fikusszal, talán még szándékosan el is bújt, nehogy tekintetük véletlenül is találkozzon. – „Mit érdekel engem!” – legyintett képzeletben, de tetten érte magát … Olvass tovább
A hisztéria megszokottnak számított nála. Mindig ugyanúgy zajlott le. Pontos időrendi sorrendben következtek egymás után, az egyetemen is tanult állomások. Nem kellett mást tennie a középkorú orvosnak, miután észlelte, mint kivárni a folyamat végét. Még nyugodtan hátra is dőlhetett, elfogyaszthatta délelőtti kávéját, hozzá az elmaradhatatlan aprósütemény. Igaz, először majdnem elkerülte a figyelmét a közelgő robbanás, … Olvass tovább
A legenda Az apró falut erdő vette körül, ez védelmet biztosított az időjárás viszontagságaival szemben. Nyáron a hőséget enyhítette, télen a hideget, tavasszal és ősszel festői látványával vonzotta a művészlelkeket. Gyakran bolyongtak vegyes összetételű fái között a turisták is, hogy a kiadós sétájuk után a helység egyetlen fogadójában elfogyasszák a házias ételsort, a végén lezárva … Olvass tovább
A sikátor, mint minden más létező önmagában semleges, szándéktalan objektum, amit a tudatos cselekvésen kívül ragadvány tényezők is alakítottak amilyenné kellett válnia. Hiszen a törvényszerűségei valamilyen formában előre meghatározzák alakulását és mindig azt a formát és hangulatot veszi fel, ami egy személlyel kölcsönhatásba lépve ki is váltja azt, amit elvárunk tőle. Talán éppen azért, mert … Olvass tovább