Kristófné Vidók Margit

Szeretem nézni a hócsipkés tájat, ilyenkor körbeleng a régi varázs, ámulva nézem a felhődunnákat, mint sző rá aranyat a csillagparázs, míg felszikráznak fénylőn a zúzmarák. Csöppnyi emlékek bújnak hófehérben, hallom még a szusszanó neszek csendjét, a múló percekben halk szívverésed őrzi még téli alkonyok gyönyörét, az éj hűvös csókjának érintését. Ezüst árnyak suhannak álmodozva, jégvirágok … Olvass tovább

Ábrándos tavasz Balzsamos szellő cirógat lágyan, itt van a tavasz, amire vágytam, sziromszívek bújnak fák ágain, illatfelhőben szállnak álmaim, azúrkék égen fehér paszomány, nap csókol rá aranyló ragyogást, megfürdeti a patak vizében, ábrándokat ringat zöld levélen. 2019.

A vágyam csak annyi… Remegő lombok idézik a nyarat, de már az őszi szél suttog fülembe, bús szívemben múlt emléke fakad, kacagó démon kerget őrületbe. Szerelmünk zokogva kérte a sorsot, engedje élni,- ki élni akar, lelkemben gyötrő fájdalom tombol, míg a ködzuhatag végleg betakar. Hófehér liliom őrzi álmodat, jégzivatar tépázza szirmait, lázasan mormolom a fohászokat, … Olvass tovább

A lélek hangja Valami különös zene éled, a lelkemben szólnak dallamok, minden öröm, és fájdalom, itt vonaglik a vállamon. Búgva, zúgva életre kelnek, lehetnének égi kürtök, átölelnek, körbevesznek, hullámhangban elmerülök. Halkan zsongó folyamukban, él a lélek betűt formál, lehet tenger, kavicssziget, színeket ölt hideg márvány. Jöjj, közelebb halld a hangját, nem tagadja meg önmagát, száz … Olvass tovább

Életem a tánc Rabul ejt a megszólaló zene, vidáman koppanó cipők nesze, még érezni szeretném a táncot, az ütemre fellobbanó lángot. Ezer emléket idéznek dalok, fülembe súgják,- csak táncoljatok, búcsúzó szívem újra feldobog, itt voltunk nagyon-nagyon boldogok. Az iskola, a kedves kis terem, hol kiteljesedett az életem, zongora csodás dallama szárnyalt, tempóra vígan indult a … Olvass tovább

Angyalhívó Akrosztichon Halkan csendülő szólamok, Andalgó fény a friss havon. Régi harangok kondulnak, Angyali hívó; megnyugtat. Nesztelen léptű csillagok, Guruló, érces hangzajok. Zenélve hívnak imára, Újult lélekkel, vidáman. Giling-galang; ma karácsony, Áldást, és békét sugároz. Sötét éjben, a magasban, Boldogan zúg a sok harang. Alattuk ünnepi díszben, Nézd!- hit éled a sok szívben. 2021.12.26.

Karácsonyi emlék Hófehér bársonyos paplan. angyal száll föléje halkan, szívemben éled az ünnep, régi szép karácsony üzen. Emlékek siklanak szánon, jégvirág csipke a vászon, gyermekként játszom most újra, oly nagyon vágyom a múltba. Titkokat őriz a szoba, ajtaja mögött sok csoda, csengő szól, hívogat egyre, kristályos hang szelíd csendben. Ajándék rajta az áldás, ragyogó gyertya … Olvass tovább

Adventi csöndben Szelíd csend van, körülölel, fényt szitál a várakozás, percei mind drágakövek, lobban az első gyertyaláng. Adventi csendben megérint belül, a szív boldogsága, ébredő hit még felényi, felizzik a remény lángja. Bársonyos éjben, szent öröm, lobog a három gyertyaláng, növekvő fényük tündököl, nyitja a lélek kapuját. Áldást hint a négy gyertyaláng, szeretet-bölcsőn új kezdet, … Olvass tovább

Puszták őrzője Áll a pusztaságban, elfelejtették, dacol a viharral, üvöltő széllel, magára öltötte századok szennyét, aranyport szőnek rá alkonyi fények, vonagló árnyak közt már újra éber. Eggyé olvad a sötét éjszakával, vak szeme zugában titkok pihennek, fájó lüktetés minden pórusában, borzongó csend terül a végtelenre, sápadt hold oson fekete selyemben. Távolba mered, álmai rabláncon, meggörbült … Olvass tovább

Vidéki nyár Falu végén kicsi házak, vörös palást tetejük, kéményeken felhők fátyla, tó vizére ráterül. Szél borzolta víztükörre hullámfodor penderül, napsütötte dombtetőre, három bájos kislány ül. Nevetgélnek, kacarásznak, álmot horgol égi szép, szemükben a gyermek vágyak, tincseikben margarét. Felnőttek már rég a lányok, titkot őriz a szívük, nem feledik azt az álmot, mely szép emlékké … Olvass tovább

Álmok nélkül Látom a múltat még felvillanni, ma is érzem a fájdalmas lüktetést, átok ül sorsomon, örök büntetés, új idők éneke milyen hamis. Végtelenbe olvadó szürkeség, szurdokok mélyén leselkedő halál ül tort, és marad a gyötrelmes magány, néma könnycsepp, mely retinámba ég. Haldokló lelkem zokogja dalát, elméláz az ifjúság pillanatán, köszönve ezernyi szép élet-percet, hiszen … Olvass tovább

Bármi lehetsz Ha te csillag lennél, én csak Hold lehetnék hagynám, hogy csillogjál, éj sötét bársonyán. Ha te a Nap lennél, veled együtt kelnék, árnyékként követlek, felhőként ölellek. Ha lennél a dallam, ott élnék a dalban, várna a végtelen, szárnyalhatnék veled. Ha te a fény lennél felhőt messze űznék, gyöngy lennél a mélyben, én a … Olvass tovább

Küzdelem Olyan magasan vagy Uram, elér-e hozzád az imám mielőtt a mélybe zuhan? Zúg a tenger, megannyi árny üldöz. Segíts!- mert elveszünk, tört álmok fájó sikolyán, csalfa szirénként tévelygünk. Nézd Uram, nézd a gyermeket, kinek szemében rettegés, halld, az anyát ki esdekel, lásd, mind küzdünk az életért. Megment-e a csónak embert, hitet, és összetört reményt, … Olvass tovább

Nem feledhetem Mit érez a magyar e szó hallatán, megdermedt fájdalom remeg szívében, elbukott ország Trianon színpadán, ezer évet sújt kegyetlen ítélet. Mit érzek én, ki akkor még nem is élt, Nagy-Magyarországot nem ismerhettem, de hallottam, amit sok öreg mesélt, az igaztalan, jogtipró tetteket. Nem beszélhettünk róla mennyire fájt múltunkat őrző tájak vesztesége, gyötrődtünk, és … Olvass tovább

Álomőrző Kék selyem égre kúszik egy csillag, fényesen csillan a felhők felett, odalent gyermek álmából riad, nincs, aki fogja az árva kezet. Suhanó árny is félelmet szíthat, könnyeket rejteget párnabelső, összetört szíve, anyját, ha hívja, fájdalmat enyhít a csillagcsengő. Szeretet fénye vetül az ágyra, angyali jelenés fényben ragyog, gyermeke arcát simítja lágyan, „én vagyok kicsim, … Olvass tovább

Örök hiány Anyák napján szívem álma, égig érő fohászok, mosolyodnak ezer ránca, beragyogja világom. Gyöngyhajadon derengő fény, halványlila karcolat, égi vásznon csodás festmény, felhőfehér orgona. Illatodat szellő hozza, lelkem feléd botorkál, bársonykezed jövőm fonta, támaszom is te voltál. Tudom itt vagy vigyázol rám, angyallényed itt suhan, fénysugár vagy, örök fáklyám, ott ragyogsz a csillagban. Dallam … Olvass tovább

A legszebb nap Ma a nap is másképp ragyog, hisz ez a születésnapod, mit adhatnék vajon neked, hogy érezd a szeretetem. Mindig olyan jó vagy, gyengéd, csengő hangod boldog zeném, csillogó szemed rám nevet, simogat lágyan a kezed. Most én, köszöntelek téged, már csak egy kis időt kérek, adni mi szép, és egyedi, amit nem … Olvass tovább

Folyóparti hajnal Árnyék és fény játéka a vízen, rózsapír terjeng hajnali órán, fakó-azúr még a folyó színe, tükrén narancsos derengés kószál. Hunyt szemű csillagok mögött lobban pucéran, a milliónyi sugár, mélykék foltjait az éj vonszolja, pára-csillogástól szép a hínár. Fény-homályból aranylón kel a Nap, zöld lombokra sző lila paszományt, kibomló bimbó új színeket kap, lepkeszárnyak … Olvass tovább

Báthory nyomában Erdély nagy és bölcs fejedelmének, vivát! Ki nagy utat tett meg Krakkó városáig, Álmai, vágyai s mindaz, amit kívánt, Kísérték végig, az Isten templomáig. Esküjét tette a lengyel királyságra, Díszlakoma zárta be a szent eseményt, Csüggedten gondolt rá, Jagelló Annára, A trónért áldozta jövőjét, s jelenét. Csak tizenegy év volt rövidke az idő, … Olvass tovább

Üzen a szél „Forr a világ bús tengere, ó magyar!” vérengző hatalmak szítanak zavart, öldöklés, és ártatlanok halála, harctereken a bombák robbanása. Hamu, és pernye borítja a földet, halálhörgés tölti be most a völgyet, értelmetlen, ádáz gyűlöletet szít, megnyomorított lélek,- kit irányít. Több gyalázatot ne tűrjön senki el, bátorság!- láss igazságot szemeddel, vöröslő fáklyaként lobogjon … Olvass tovább