Major Gabriella

ENIGMA GRAFOMANICA ATAVISTICA (oda=vissza) Mottó: „…a jelentés nem fontos – az fontos, hogy milyen zenével, milyen módon szól, amit mondunk” (Jorge Luis Borges: A költői mesterség) nojav za rebmeső e-ttetehel ika za ősle tesrev atrí el? s nojav nagyoh ettetjer le enneb a tomallad s a tsumtir erregysze? tim, tréim, kenik se lőrim trí s … Olvass tovább

FÉNNYÉ Jelentéktelen, hogy milyen jelentéstelen, ahogy törlöm a port rendszeresen a lakásban a bútorokról, de megáll a kezem közben olykor, ahogy sóhajtva, időről időre az a másik, a kozmikus por jut eszembe Hogy templom és test végül rommá lesz s az idő a malmában csillagporrá tesz Porrá lett romtemplomtesteitekre is emlékezek és hogy a romtemplom … Olvass tovább

A BOLDOGSÁGMORZSÁK A lelki szemeink filmszalagjára rögzített, tetszőlegesen előhívható pillanatok. Örök jelenidejű emlékeink, amiket végig magunkkal viszünk. A türelem jutalmai. A türelemé, aminek olykor megadatik elleshetni a pillanatot: Amikor a bimbóból, a készülődésekkel teli sejtelemből kipattannak a virág szirmai: ahogy az ígéretből kibomlik a teljesedés. Amikor a bábból előbújik a lepke és először mozduló szárnyán … Olvass tovább

ÚTRAVALÓ NAGYANYÁMTÓL (ragrímekkel, banálisan meg nem is) Szállani kell végre s nem mindig zuhanni, maradni tudni s nem félve rohanni Szeretni merni s vállalni életet, felolvasztani jégcsap szíveket Fájdalmak ködét szerteoszlatni, s gyermeki hittel vágyni akarni újra meg újra játszani igaz játékokat, viharban állni villámcsapásokat Falak helyett hidakat keresni, a lélek dalát mindvégig őrizni mert … Olvass tovább

A TRÓFEA (Fortepiano) Bolyongtunk az erdőn három nap három éjjel Iszákunkban fogytán már az ital s az étel Szemünk előtt rejtve nyom nem marad Negyednapra becserkésszük a vadat Iszákunkban az étel s ital fogytán már Egy nemes vad a tisztáson áll és vár Portyára indult és feszülten figyel Bennünket érez éles ösztöneivel Szemünk elől nyom … Olvass tovább

ÖRÖMÉNEK (Édesapám(é)nak) Amikor az apák főznek minek a szakácskönyvnek a mérleg Nem kell, hogy értsed csak ha lélekben úgyis gyermek vagy Amikor az apák főznek az csupa füttyszó könnyed örömének Nem kell, hogy értsed csak ha lélekben újra gyermek vagy Amikor az apák főznek sosem volt – sosem lesz az étked Nem kell, hogy értsed … Olvass tovább

ILLANÁS Este kibomlik a jelen Benne készülődésekkel teli sejtelem holnapmagzat születőfélben Álmom tenyerén időzsonglőr egyensúlyban a holdezüst fény s a kelő Nap gömbvöröse játszik Égmagas hágó mögött lengő éjtengerből már kilátszik a hegygerincig emelkedő partra lépő reggel Tudatkút tükrözi még egyszer a tűnő valóságot Víztükrén csobban az ébredés s elfutó körei hintik szét a felszínre … Olvass tovább

ZARÁNDOKLAT Trágár szavaktól vérzik az este A mozgólépcsőn, mint óriáskígyó teste az emberfolyam lávaként felbugyog A távolban egy hegedűhúr felzokog Elszökne-szabadulna vele a lélek, s a réveteg tekintet az égre téved Kutatja ott is szüntelen a jelet, a félreérthetetlent, az egyetlenegyet Mióta ásító barlangjában felébredt s felébresztette a derengő értelmet, hogy aztán az űzze, hajszolja … Olvass tovább

NEKED NÉKOT Emlékszel, amikor esett az eső és az az esernyőt leső esőfelhő lesett le ránk és majd leesett mert az egyik első közös óránk mutatója az időtlenben matatott volna egészen kicsit sem idétlen ha nem mutat neki fityiszt ott akár egy ír hat nékot ahogy néked én sosem tenném

LOMTALANÍTÁS („Gondolj egy súlyra, melyet letehettél és lélegezz mélyet”) Kidobja a lomokat, az összeset kiszórja hát Praktikus lesz az élet, egyszerű lett a világ Kihajítja a kereteket mind valahára Sorsa összetört képeit is kicsivel utána Ma tör ki utoljár a múlt vulkánja A halott leveleket is a tűzbe dobálja Elhamvad, ami az emlékekre tapadt vágy- … Olvass tovább

CAPUCCINO PRALINÉ Emlékszel? A felnőttek kávéja mellől a kockacukrot mindig elkunyiztuk, de egyből fel se tűnt, hogy kis hasáb és nem is kocka A fehér papírból szépen kicsomagolva egy pillanatra a tetejét kávéba mártottuk s a keserédestől is boldogan fintorogtunk Összesen együtt sem lehettünk még tíz évesek Az első kávéd mikor ittad? Erről sosem kérdeztelek … Olvass tovább

LOMBOZÓ Levélről levélre ugrálnak, fészkelődnek a csillámló délelőtti fények s mintha zenélnének csilingelnek a rezgő nyárfalombokon Vagy csak az ágak integetnek? Nem is tudom Néhány levél cikk-cakkban lecsúzdáz megpördül vagy a gyepselyemre vitorláz Puhán ér földet és nyújtózva elterül Most megpihen minden érzés ott legbelül Pár madár még átsuhan a felhőtlen égkéken Röptüket fonálra nem … Olvass tovább

Optika (A.-nak) Ember vagyok, ez bármit is jelentsen Nem emlékszem, hogyan lett életem Ki adta ezt a színes, gyereki játékot, ezt a kívülem-mint-bennem tükörvilágot? Tükröm, tükröm, mondd meg nékem mi a tükörkép forrása ezen a vidéken? Ki vetíti a képeket összes lencsémen: szellememen, lelkemen és testemen? Mitől milyen elem fél és milyen szer etet? Mitől … Olvass tovább

IDŐSZÁMÍTÁSUNK SZERINT csillagidőben ketyeg a világóra tudunk már olvasni, írni szinte mind ha ritkán még könyvből, s kézzel papírra áramszünet lehet vagy ünnep megint az ár-érték és előny-kockázat aránya de nem az aranymetszés szabálya szerint szájról szájra terjed a joghurtkultúra s az idő mértékkel szavatol a lejáratig az emberi faj műfaj vagy igazi, mondd az … Olvass tovább

Mandala MANDALA Két lábbal a f ö l d ö n lehess m i n d i g a szívednél ha f e j j e l fel legekbe m é s z Helyzeténél fogva n é z n i m i n d i g a szívednél akkor is ha megáll az ész Egyrészt … Olvass tovább