Farkasbárány

Farkasbárány “lupus est homo homini” (Plautus) Megtörtént, a farkas báránybőrbe ugrott, áhítatos képpel még imát is mondott. Meglátta egy birka, kényszert érzett arra, gyapjas szőrű farkast családba fogadja. Szelíd volt az ordas, fogát elrejtette, bárányhúsra vágyát felvett bőre fedte. Friss barikacombra étvágyát titkolta, ezért beengedték a hőn vágyott ólba. A sok házijószág meg is bízott … Olvass tovább

Szabadság

Szabadság Cél a szabadság volt! Akkor még reméltünk. A pesti utcákat befestette vérünk! Által gépkarabély, mint gonosz kereplő, ontotta az ólmot, s látta a “Teremtő! Isaszegről, szovjet tankok bombázták a várost, Corvin-köznél, legyilkoltak néhány “Pesti Srácot”: Halált vett magára, néhány lámpaoszlop! Akna tépte lóból, volt, ki étket osztott! Árulók Szolnoknál, szőtték már a tervet, megszálló … Olvass tovább

Kereset, önvallomás, ítélet

Kereset, önvallomás, ítélet (történelmünk) Van valami, amit végképp nem értek! Mért' nincs földhivatal, ki helyrajzi számát tudná, az égi törvényszéknek? Megírnám nékik, e rengeteg törvényszegést, de érzem a szándék, még nagyon kevés. Mert nincs email cím, s írányítószám sem. Törvényes utamat, így hiába kerestem! Más lehetőséget, mivel nem leltem, bár igaz, egészen én nem így … Olvass tovább

Ezeregy éjszaka

Ezeregy éjszaka Sahriár király és Sehrezádé: evokácio szabadon Mit szánt néked sorsod, szép Seherezádé? Bárd sújt majd fejedre, egy gonosz szultáné! Történetre vágyik! Mindig újra s újra. Sok fejet levágott szertelen haragja. Most a zordon őrök minden lányt elvisznek! Állj eléjük, kérlek, már csak benned hisznek. Remegnek a lányok, megmentheted őket. Vess véget a gyászos, … Olvass tovább

Álom

Álom Múlt éjjel megjelent előttem egy álom mint egy vízió. Szaladtam önfeledten, mint egy hámját lerázott kiscsikó. Még gyermekkoromból maradt fejemben az a kép, az udvaron játékaim hevertek, amennyi volt, szerteszét. Jó Anyám erősen dorgált, mint gondos szerető szülő, Apám nevetve csitította, -“Hagyd már. Nem rossz gyermek ő!” A drága asszony hallgatott rá, hisz mit … Olvass tovább

Emlékek/2

Emlékek/2 Vagyok, kit nagyvilág Pesten lepett meg, mikor a fényre kidugtam fejem. Visítva bújtam volna visza, nem engedtek, lefogták kezem! Féltőn szorított Jó Anyám magához, hisz alig várta jöttömet, hiába ordítottam: Viszavágyok! Nem értették könyörgésemet. Nem tudtam semmit a világról, mégis éreztem reszketek! Édesanyám kezét úgy vágytam, mert jól tudtam, védelmet lelek. Pár hónap múlva … Olvass tovább

Emlékek

Emlékek Vagyok, kit nagyvilág Pesten lepett meg, mikor a fényre kidugtam fejem. Visítva bújtam volna visza, nem engedtek, lefogták kezem! Féltőn szorított Jó Anyám magához, hisz alig várta jöttömet, hiába ordítottam: Viszavágyok! Nem értették könyörgésemet. Nem tudtam semmit a világról, mégis éreztem reszketek! Édesanyám kezét úgy vágytam, mert jól tudtam, védelmet lelek. Pár hónap múlva … Olvass tovább

Emlékek

Emléke Mióta megszülettem eltelt pár évtized, ifjabb én sem leszek, ezt soha ne feledd. Hogy miért is lettem? Azt én nem tudhatom, tervét az égieknek, úgysem láthatom. Gyermekként vásott voltam, oly rossz mint a bűn, tudták csak én lehettem, ha történt bármi zűr! Jó szülém' mégis, becsülettel felnevelt, bár volt ki azt mondta Néki, jobb … Olvass tovább