Levéltánc: Tizenegyedik történet

Nem tudnám pontosan megmondani, mikor történt. Az évek csak úgy elvonulnak az ember felett egymás sarkára hágva, nehéz számon tartani az időrendet. Elfogadtam, hogy lassan a mesék világába merül a múltam, hol volt, hol nem volt … . Lehet, hogy hozzá is költök már az emlékekhez dolgokat amik meg sem történtek, csak én hiszem. Emlékszem, … Olvass tovább

Téli napfény keserűség ellen

Ráérősen ballagtak a napok, mintha nem akarnának végére érni az évnek. Hó nem volt, hideg se nagyon, csak az egyforma szürke napok, néha esővel, néha köddel, késői világosodással, korai sötétedéssel. December volt. Délelőtt kilenc órakor Bodáné, Kerekes Eszter panellakása konyhájában reggelizni készült. Korán kelt minden nap, de enni csak ilyenkor szokott. Feltette a teavizet és … Olvass tovább

Álmok és valóságok

Szeszélyes “Áprils kisasszony”megengedte végre, hogy hosszasabban – két nap egymást követően lássuk és élvezzük a természet újjászületését a ligetben. Ki is vonult a közeli lakótelep apraja – nagyja, nagymamák és nagyapák apró unokáik társaságában,vagy csak magukban sétálgattak a tó körül. Etették a kacsákat vagy nézték a felszín közelében hemzsegő apró halak rajait, amint valósággal megtámadtak … Olvass tovább

Legyen ünnep

Az álomnak lehetett valami köze ahhoz az érthetetlen szomorúsághoz, ahogyan ébredt, de nem tudta volna megmondani, mit is álmodott. Aztán eszébe jutott, nem olyan új ez a hangulat, így advent táján, tavaly ugyanilyen volt, és tavalyelőtt szintén. Közeledett az ünnep és azzal együtt sem érzett örömöt, hogy a készülődés ősrégi szabályait – amit még az … Olvass tovább

Hurrá, nyaralunk

Robogott a vonat, csattogtak a sínek, mindenki belekábult már a tizennyolc órája tartó utazásba. A három felnőtt és a két gyerek türelme a végére ért, szerencsére az út is, és betrappolt velük a vasparipa a célállomásra. Hajnalodott. A várostól, ahol kiszálltak még fél órai út várt rájuk autóbusszal a fürdőhelyig. Számtalan csomagjukat összerendezve és újra … Olvass tovább

Nem kell félned

Amikor kinyitottam reggel az ablakot forgattam a fejem minden irányba, néztem, nem képződik-e valahol felhő, hogy tompítaná ezt a napok óta tartó izzást. Az ég kékjében volt ugyan némi piszkosfehér szín, de az nem felhő volt, inkább egy széles sáv pára, mely finom szövésű kelmeként terült el az ég alján, nyugaton. A nap egyeduralkodóként pöffeszkedett … Olvass tovább

Tavaszi történet

Kenyérért indultam egy napsütéses májusi reggelen. Szikrázott a fény. Elömlött hűvösen, tisztán, frissen a város felett. Nem tudtam belefeledkezni a felemelő látványba, tele volt a fejem átgondolni való tényekkel, a közelmúlt történéseivel. Bodobácsok mászkáltak a járdán, kerülgettem őket, ahogy tudtam, ne lépjek rájuk. Így is elég tetem hevert ott, nem tudom a járda volt-e rossz … Olvass tovább

Mozaik: Tizedik történet: Órák, napok, évek

Állok a megállóban, nézelődöm. Vége a télnek, tavaszias az idő, szeles, napos. A megálló mögötti díszcserjéken már mutatkoznak a levélrügyek. A közeli lakótömb előtti fa kopasz ágain három lila színű anyag lengedez. Mintha ruhadarabok lennének, bár nem tudom megállapítani a rendeltetésüket. Lehet, hogy csak dekorációs darabok. A második emeleti teraszon középkorú asszony rendezi a kiterített … Olvass tovább

Álarc: Huszonegyedik történet: Az Ervinek

Álarc. Az Ervinek Délután négy óra volt, amikor kilépett az irodából. Kilenc óra megerőltető munka után úgy érezte, kiürült az agya, a gondolatai szanaszét repülnek. Fáradtan dobta magát a kocsi vezetőülésébe, hogy haza menjen végre. Egy hónap alatt teljesen kimerült. Megtett minden tőle telhetőt, ami viszont – érezte – nem lesz elég ahhoz, hogy az … Olvass tovább

Vértestvérek

Andor, Barna és Csanád, miután kijárták az általános nyolcadik osztályát, ugyanabba a gimnáziumba jelentkeztek. Felvételi vizsgát tettek és fel is vették mind a hármukat. Nem volt nagy meglepetés, él-tanulók voltak az általánosban. Csak az rontotta a kedvüket, hogy Dinának nem sikerült, pedig annyira szerették volna. A lány is abba az általánosba járt addig, mint ők, … Olvass tovább

Hó-Ember: Tizennyolcadik történet: János, a hóember

Tél volt, csak hó nem akart hullni. A családi ház udvarán két gyerek állt a hinta mellett, néha meglendítették, de egyikük sem ült fel. Nem tudtak mit játszani, felnézegettek, szállingózik-e legalább a hó. Csak a holdat látták, ami beesett hassal a hátán feküdt és sárgán világított a tinta-kék égen. Korán sötétedett, öt után mindegy volt … Olvass tovább

Emlékmorzsák: Nyolcadik történet

– Kérlek Anyó, de igazán – kezdte az ellenkezést a tinédzser, remélve, hogy megpuhítja a nagyanyját és eléri, amit akar. – Hadd utazzam egyedül haza vonattal. Mi baj történhetne? – Nem lehet, lelkem, nem tehetek semmit – mondta a nagyanyja karját széttárva -, anyád nem engedi, olvashattad a levelében. – De, Anyó, muszáj lesz – … Olvass tovább

Az álomlátó

Az álomlátó Kiss-Nemes András nem azért ébredt fel az éj közepén, mert kemény volt az ágya. A korai felkelések nyűgét is kipihente már két hét alatt, amióta nyugdíjba jött, az alvással sem volt baja soha életében. Mégis felriadt, s remegések apró hullámai futottak át rajta, mint akinek nincs szinkronban a teste a szellemével. Felült és … Olvass tovább

Nem tudsz egyedül lenni?

Emlékeket pergetek! Íme a város, ahol pontosan harminchat évet leéltem! Ahol gyermekként iskolába jártam, fiatalként bandáztam, felnőttként anya lettem. Ahol neveltem a gyerekeimet, hajtottam a hétköznapok taposómalmát, gyűjtöttem az öröm perceit és megharcoltam a harcaim. Gyűrtem a napokat, ahogyan teszi azt más is, éltem jól-rosszul az életem. Állok a szállodai szoba franciaablakában cigarettázva, nézem a … Olvass tovább

Búcsúzás

Az állomástól elsétált a házig, közben az unalomig ismert környezetet pásztázta. A régi utca, kopott házaival mit sem változott az eltelt három év alatt, amióta nem járt itthon. Sok éve dolgozott már külföldön, többnyire ott is élt, de gyakran jött látogatni, hiszen a családja nagyobb része itt volt. Az utóbbi három évben nehézségei támadtak, elküldték … Olvass tovább

KÖNYVAJÁNLÓ: Urmánczi Margit: A semmi gyermekei

MEGJELENT: Urmánczi Margit: A semmi gyermekei c. kisregénye 88 oldalon, puha borítóval. MEGRENDELHETŐ A SZERZŐNÉL: URMÁNCZI MARGIT profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: URMÁNCZI MARGIT Megszületünk, élünk és távozunk, mindenkinek ez a sorsa az életben, kisebb-nagyobb buktatókon, boldog és fájdalmas pillanatokon keresztül sodródva. De vajon mit hagyunk magunk után? Hogyan éljük az életünket úgy, hogy … Olvass tovább

Nézzük a jó oldalát (kocogási részeredmény)

Két hónapja kezdtük el napi rendszerességgel az úgynevezett kocogásunkat Jutkával. Első héten megszerveztük a bejárandó utat a játszótér külső sétányain: 1/3-án kocogni fogunk, szigorúan lejtőn lefelé, 2/3-án \”tempósan\” sétálunk és megteszünk öt-hat kört, utána pihenünk fél órát a ligetben. Ez volt a terv. Első héten be is tartottuk. Nem kell nekünk fogyni, a mozgás a … Olvass tovább

Szétcsúszott idősíkok

Piacra indult, gyalogosan, egy megállónyi útért nem szokott autóbuszra várni. Szeretett sétálni, de akkor élénk volt a szél, erőteljesen fésülte a fák lombját a magasban. Talajszinten is érkezett egy-egy erőteljesebb fuvallat, felkapta és szétszórta a járdán heverő szemetet. A nő gondosan eligazgatott frizuráját is átrendezte, folyamatosan babrálnia kellett a hajával. A házsor végére érve befordult … Olvass tovább

Koc – koco – kocogás

Leszálltam az autóbuszról és hazafelé tartottam a minap. Sietnem kellett volna, de csak kecmeregtem, a bevásárlószatyrok húzták a karomat. Gondolom, még az apró százszorszépek is azon mosolyogtak a fűben kuporogva, milyen kitartóan, de eredménytelenül igyekszem előre jutni, miközben olyan hatást keltek, mintha lassított filmen mozognék. Elkeserítő – gondoltam -, mennyit veszít az ember a mozgékonyságából … Olvass tovább

Külön utakon 2. rész

„Ez az állapot éppen jó lesz – gondoltam -, eléggé eláztam ahhoz, hogy lazuljon a fék, és be merjem vallani magamnak, oltári nagy hülyeséget csináltam. Rövidre zártam egy kapcsolatot, de el sem kellett volna kezdenem. Pedig a lelkem szakadt ki, ha belegondoltam, hogy megéltem a nagybetűs szerelmet, aztán elengedtem. Belehaltam. A jobbik felem mindenképp. Aki … Olvass tovább