Vértestvérek

Andor, Barna és Csanád, miután kijárták az általános nyolcadik osztályát, ugyanabba a gimnáziumba jelentkeztek. Felvételi vizsgát tettek és fel is vették mind a hármukat. Nem volt nagy meglepetés, él-tanulók voltak az általánosban. Csak az rontotta a kedvüket, hogy Dinának nem sikerült, pedig annyira szerették volna. A lány is abba az általánosba járt addig, mint ők, … Olvass tovább

Hó-Ember: Tizennyolcadik történet: János, a hóember

Tél volt, csak hó nem akart hullni. A családi ház udvarán két gyerek állt a hinta mellett, néha meglendítették, de egyikük sem ült fel. Nem tudtak mit játszani, felnézegettek, szállingózik-e legalább a hó. Csak a holdat látták, ami beesett hassal a hátán feküdt és sárgán világított a tinta-kék égen. Korán sötétedett, öt után mindegy volt … Olvass tovább

Emlékmorzsák: Nyolcadik történet

– Kérlek Anyó, de igazán – kezdte az ellenkezést a tinédzser, remélve, hogy megpuhítja a nagyanyját és eléri, amit akar. – Hadd utazzam egyedül haza vonattal. Mi baj történhetne? – Nem lehet, lelkem, nem tehetek semmit – mondta a nagyanyja karját széttárva -, anyád nem engedi, olvashattad a levelében. – De, Anyó, muszáj lesz – … Olvass tovább

Az álomlátó

Az álomlátó Kiss-Nemes András nem azért ébredt fel az éj közepén, mert kemény volt az ágya. A korai felkelések nyűgét is kipihente már két hét alatt, amióta nyugdíjba jött, az alvással sem volt baja soha életében. Mégis felriadt, s remegések apró hullámai futottak át rajta, mint akinek nincs szinkronban a teste a szellemével. Felült és … Olvass tovább

Nem tudsz egyedül lenni?

Emlékeket pergetek! Íme a város, ahol pontosan harminchat évet leéltem! Ahol gyermekként iskolába jártam, fiatalként bandáztam, felnőttként anya lettem. Ahol neveltem a gyerekeimet, hajtottam a hétköznapok taposómalmát, gyűjtöttem az öröm perceit és megharcoltam a harcaim. Gyűrtem a napokat, ahogyan teszi azt más is, éltem jól-rosszul az életem. Állok a szállodai szoba franciaablakában cigarettázva, nézem a … Olvass tovább

Búcsúzás

Az állomástól elsétált a házig, közben az unalomig ismert környezetet pásztázta. A régi utca, kopott házaival mit sem változott az eltelt három év alatt, amióta nem járt itthon. Sok éve dolgozott már külföldön, többnyire ott is élt, de gyakran jött látogatni, hiszen a családja nagyobb része itt volt. Az utóbbi három évben nehézségei támadtak, elküldték … Olvass tovább

KÖNYVAJÁNLÓ: Urmánczi Margit: A semmi gyermekei

MEGJELENT: Urmánczi Margit: A semmi gyermekei c. kisregénye 88 oldalon, puha borítóval. MEGRENDELHETŐ A SZERZŐNÉL: URMÁNCZI MARGIT profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége: URMÁNCZI MARGIT Megszületünk, élünk és távozunk, mindenkinek ez a sorsa az életben, kisebb-nagyobb buktatókon, boldog és fájdalmas pillanatokon keresztül sodródva. De vajon mit hagyunk magunk után? Hogyan éljük az életünket úgy, hogy … Olvass tovább

Nézzük a jó oldalát (kocogási részeredmény)

Két hónapja kezdtük el napi rendszerességgel az úgynevezett kocogásunkat Jutkával. Első héten megszerveztük a bejárandó utat a játszótér külső sétányain: 1/3-án kocogni fogunk, szigorúan lejtőn lefelé, 2/3-án \”tempósan\” sétálunk és megteszünk öt-hat kört, utána pihenünk fél órát a ligetben. Ez volt a terv. Első héten be is tartottuk. Nem kell nekünk fogyni, a mozgás a … Olvass tovább

Szétcsúszott idősíkok

Piacra indult, gyalogosan, egy megállónyi útért nem szokott autóbuszra várni. Szeretett sétálni, de akkor élénk volt a szél, erőteljesen fésülte a fák lombját a magasban. Talajszinten is érkezett egy-egy erőteljesebb fuvallat, felkapta és szétszórta a járdán heverő szemetet. A nő gondosan eligazgatott frizuráját is átrendezte, folyamatosan babrálnia kellett a hajával. A házsor végére érve befordult … Olvass tovább

Koc – koco – kocogás

Leszálltam az autóbuszról és hazafelé tartottam a minap. Sietnem kellett volna, de csak kecmeregtem, a bevásárlószatyrok húzták a karomat. Gondolom, még az apró százszorszépek is azon mosolyogtak a fűben kuporogva, milyen kitartóan, de eredménytelenül igyekszem előre jutni, miközben olyan hatást keltek, mintha lassított filmen mozognék. Elkeserítő – gondoltam -, mennyit veszít az ember a mozgékonyságából … Olvass tovább

Külön utakon 2. rész

„Ez az állapot éppen jó lesz – gondoltam -, eléggé eláztam ahhoz, hogy lazuljon a fék, és be merjem vallani magamnak, oltári nagy hülyeséget csináltam. Rövidre zártam egy kapcsolatot, de el sem kellett volna kezdenem. Pedig a lelkem szakadt ki, ha belegondoltam, hogy megéltem a nagybetűs szerelmet, aztán elengedtem. Belehaltam. A jobbik felem mindenképp. Aki … Olvass tovább

Külön utakon

1. Irén és Józsi esküvője óta eltelt öt év. Több albérletet megjártak, míg sikerült megvenniük saját lakásukat egy újonnan épített tömbház első emeletén, a vasútvonalhoz közel. Már fél éve átvették a kulcsokat, de be kellett azt bútorozni, felszerelni. Május elején kezdték szervezni a bulit, két hét alatt sikerült nekik, pedig nem volt könnyű dolguk, míg … Olvass tovább

Hétköznapi színház – a város szélén

Robogtam le a másodikról, könnyű volt a szívem. Mégis lesz jobb munkám, mint amit elsőre bevállaltam! Majd\’ belerokkanok a pincérlány- szerepbe! Nem szeretem. Nagyon nem! Reménykedtem, hogy én kapom meg az új melót, tapasztalatom ugyan nincs benne, de éppen azt tanultam a suliban, ami ehhez a munkához kell. \”Az élet szép! – gondoltam – ha … Olvass tovább

A karantén jótékony hatása

Kipillantok az ablakon, ragyogó tavasz van. A szemben álló ház homlokzata és a szobám baloldali fala között kinézve, innen a kanapéról, ahol ülök, rálátok egy csoport fára. Még kopárak az ágak, az ablakhoz közel hajolva azonban már látszik, hogy duzzadt levélrügyeiket mutogatják a melengető napsugaraknak. A nagytakarítással kész vagyok, a süteményt és a töltött káposztát … Olvass tovább

Nem csinálok semmit

Görcsbe merevedtek a gondolataim. Hetek telnek el úgy, hogy nem írok. Olyan zsibbadt a lelkem, mintha nem is élnék. Próbálom rajtakapni magam, hogy mire gondolok éppen, de nem sikerül. Ha célzottan akarok gondolni valamire, koncentrálni egy témára, az is pillanatok alatt kiesik a fejemből. Ezt hívják úgy, hogy szita lett az eszem, minden átesik rajta. … Olvass tovább

Életkép, megsárgult füzetlapon

Mondta nekem egy író, hogy a régi jegyzeteket nem kell kidobni, mert később újraolvasva rengeteg olyan ötletet talál benne az ember, ami érdekes. „Ha nem is akarod feldolgozni – mondta -, izgalmas olvasni, hogyan gondolkoztál évekkel azelőtt dolgokról. Tanulságos.” Eső után köpönyeg – gondoltam akkor -, ki szoktam dobni a régi jegyzeteket. Azt nem mondtam … Olvass tovább

A nő, akinek ő a tükörképe

Kapkodva öltözött, a gyerek nem szereti, ha az utolsók közt kell várnia az anyjára (édes kis szívem!), annyiszor mondta már „- Anya gyere gyorsan értem a dolgozóból, mert alig bírlak kivárni!”Óh, a drága, annyira érti a kicsi szív hívását, hiszen egészen összenőttek ők ketten, egymásra voltak utalva, csak egymásra számíthattak, a nem túl fiatal anyuka … Olvass tovább

Visszatérés

Kirajzunk a városból négy kocsival, a négy kocsiban tizenegy felnőtt és egy gyerek. Fut az út a kerekek alatt, oldalt meg futnak a mezők, a házak, a települések, a hegyek. Ismerős a táj és ismerősek az emberek – bár személy szerint nem ismerem őket -, ahogy komoly arccal, céltudatosan haladnak és tovasiklanak a tájjal. Ősi … Olvass tovább

Zászlók lobognak szabadon

\’97-et írtunk és augusztus volt. Szellő alig rezdült, tombolt a forróság. A hónap elején érkeztem Magyarországra, itt találtam munkát és iskolába írattam a gyermekemet. A munkavállalási engedélyre vártam, de azon kívül is, sok hivatalos ügyet kellett intézni, minden napra jutott legalább egy, mivel sok eljárásnál ismételten meg kellett jelenni. Néhány nappal az államalapítás ünnepe előtt … Olvass tovább

Koldus és királylány

A fiatal nő középen elválasztott, hosszú fekete haja szögegyenesen omlott le arca két oldalán. Fejét kissé előre biccentette, hogy lenézzen gyermekére, akit kézen fogva vezetett és aki folyton kérdezett valamit. Ilyenkor a nő haja belógott az álla alá, ami zavarhatta, mert hátradobta, a füle mögé parancsolta tincseit. Arcformája háromszög, csúcsa az állon, a bőre porcelán-sima … Olvass tovább