Márta Fent – Lent. Repültem – Zuhanok. Néha felejtem csak el Valójában ki vagyok. Néha hasít csak belém fájdalom, Nevetek rajta; az értelemnek átadom. Mindenikre van válasz, Mindegyik csak hazugság. Belém veti mégis ezernyi sok írmagját; Szépségem, értékem, Amit mindeddig jól tudtam Abból lesz millió kérdésem. De nem, magányos nem vagyok, Madarakkal repültem, tollaikkal zuhanok. Hagyom … Olvass tovább
Magányosság sötét cellájában roskadozol; magad. Szokások béklyói, elvárás láncai; ki most a szabad? Ha tekinteted az ablakon át kalandozva keres, Én ott leszek, Ott leszek veled. Hisz segíteni szeretnék, elgyötört lelkednek enyhülés hűs vizét ajkaira csepegtetni, De félek hogy remegő kezem mind kilocsolná. Hogyan osszam meg az életmentő igazságot? Ha ismerem a fényt, hogyan tükrözzem, … Olvass tovább
A lány a tükör előtt állt a fürdőszobában. Hosszasan tanulmányozta a szemét, és a kis ráncokat amelyek megjelentek körülötte már a legapróbb mozdulatra. Elmosolyodott. Majd legörbült a szája. Mérgesen vicsorított, majd fél másodperc alatt még legalább féltucat különböző arckifejezést mimikázott. A következő percekben újból a szemét nézte. Mélyen bele az egyikbe, majd a másikba. Jobb, … Olvass tovább
Regénnyel tápláltam csecsemő agyamat Gyermeki eledellel, melytől gyermek is marad. S így mikor idő és környezet E két tényező énnékem kedvez Hogy nyitott szemmel nézzek a világra Hiába várok ezer gondolat-virágra Elmém kopár talaján Csak hasztalan gaz fakad.
Sok mindenki megfordult a fejemben, Amikor azon gondolkodtam Milyen lesz újra látni egy-egy szerettem; Lassan telt sok év után, Vagy elrepült egy hét csupán, Ha két tekintet találkozik – csillogó szempárok – Eljön a perc mit oly rég várok; Személyek kiknek jelenléte mint a napsugár, Talán pont ezért van hogy a búcsú annyira fáj; De … Olvass tovább