Mimi Mitiner Mária Szavakat keresek Szavakat keresek de nem találok, törött cserepek, közöttük halászok. Szám, hangokat képez, dermedten állok. Színpadi kép ez, és a tapsra várok? Nincs nézőtér,s függöny, egyedül vagyok, társam a tükröm, ajkam szélén habok. Hangok, betűk, szavak, hová lettetek? Ceruzát farag bennem,a rettenet. Oly könnyű ez máskor, mint az egyszeregy, ám jön a … Olvass tovább
A múltban matatok Mélán merengek a tegnapon felvillanó képekből az egyiket elkapom. Hibáztam tegnap,ma is fogok, a múlt mocskos szennyesét ma még morcosan mosom. A jövő sem patyolat fehér, vétkeim beköszönnek, s arcul csap egy kérges tenyér.
Mitiner Mária Hívogató természet Hív a természet, integet, érzem lehúznám ingemet. Zöld levelekkel játszanék, vidám gyermeknek látszanék. Lopakodó csend kacsingat, szél dúdol múltról titkokat. Fák között sétálsz énfelém, egy üdén friss nap reggelén. Napfény párában integetsz. Várom, szaggasd le ingemet! Csiklandozd selymes bőrömet, míg szellő,álmot söpröget. Fűben hempergünk Te,meg Én, vágyad cseppjeit szeretném. Faágak között … Olvass tovább
Mitiner Mária Naplemente A stégen ülve nézem a vizet, naponta látom,mégis mindig más. Lassan hullámzik,hol habzón siet, felszínén villan aranysáv varázs. Ring a csónakom, az égbolt pírlik, csendben figyelem e színorgiát, a szürkülő est bíborban díszlik, rózsaszín fénye nyugodt éjt kíván. Ekkor tűnik fel,mint egy káprázat, lazacszín ködben úszva a vízen, hajkoronáján szikrák játszanak, csillogó … Olvass tovább
Emlékszel? Emlékszel még? Kérdeztem vidáman, réges-rég, ott, abban a kisházban. Körülöttünk senki, csak Te meg Én, fenn a hegyen, az erdő közepén. Harmincöt éve vagy régebben tán, amikor egy pajkos, kócos kislány kipirult arccal bekopogtatott, s dermedt szívembe parazsat lopott. Eltévedtél a hó lepte bércen, gondoltad, mosolyoddal beérem. Szemed melegsége megigézett, váratlanul jött hozzám a … Olvass tovább
Őszi gondolat Kinn ülök az udvaron, egy vén kopottas padon, az őszi nap sugara simogatja arcomat. Szem lehunyva merengek,az elmúlás is vajon ilyen lehet, mint az ősz?Rozsdabarna karcolat? Érzem, amint egy kósza szellő frissen arcul üt, csiklandozva hajamat, piros csókot dob felém, fülembe zsongva teszi le az örökös esküt, hogy újraéled holnap minden lehulló levél.
Csendesen fáj… Puha, fehér a táj, hópelyhek táncolnak, már csak csendesen fáj amikor álmodlak. Sápatag arcomon fut a múlt tavasza, fájdalmam markolom. Távol vagy. Jöjj haza!
Mitiner Mária Keserédes szellő Keserédes szellő lehelete kísér, hallgatózom csendben, boldogságot ígér. Ígéri, hogy holnap kékebb lesz az égbolt, zöldülő rét fölött megszépül a régvolt. Ígéri,hogy arcom többé nem lesz komor, nekem nyílik minden mosolyvirágbokor. Ígéri, a tenger hűsét nekem adja, gyöngyökkel szórt medre lelkem álom partja. Fülembe zsongj tovább, hazudjál még nekem, csillagfényes éjben … Olvass tovább
Téli csók Nagy pelyhekben hullott a hó hűs magvait szórta a tél, megborzongtam,ahogy jöttél, szemben a jég lepte járdán, szívem, lelkem feléd tárnám. Tudtuk,hópihén illanó pillanat lesz nekünk csupán, mégis hozzád bújtam buján, ahogy széles hűs tenyered, a csípőmön megremegett. Szám reszketve várta csókod, közben sűrűn hullott a hó, csókos ajkad forrón mohó, nem érdekelt,hogy … Olvass tovább
Érzések három szótagban… Álomszép éjjelen figyelem lépteid, szunnyadó hajnalon az érzés beterít. Kinyújtom kezemet, simítod tenyerem, csókodnak méz ízét szám szélén elkenem. Perzseli bőrömet sóhajod gyönyöre, pulzáló ritmusunk terheit cipeli a Göncöl szekere.
Kagyló mélyében Kagyló mélyében régi bölcselet, elzárva pihen, félszemmel lesed. Kibújna onnan szülők szent szava, bölcs tanácsaik,intelmek hada. Nem jól van ez így! Figyelsz gyerekem? Hallgasd mit mondok!-a jót rebegem. Ne menj a falnak! Megtapasztaltam, ezt az utat már járta a talpam. Száz tüske szúrta kérges bőrömet, hibáim árnya makacsul követ. Kerüld a gödröt! Figyelsz … Olvass tovább
Milyen más… Lila orgonafám méz illatot érlel, gombóc labdarózsák táncolnak langy széllel. Milyen más mégis e májusi vasárnap… Százszorszép takaró harmatcseppel ébred, színes kavalkádjuk fest tavaszi képet. Milyen más mégis e májusi vasárnap… Napot felhők közül kézzel kibontanám, azzal köszönteném drága édesanyám. Fű,fa és madárdal anyákat ünnepel, temető fölött száll fekete gyászlepel. Ezért olyan más … Olvass tovább
Tavasz Itt a tavasz,itt van újra, kigombolva az ing ujja. Bimbót bont a barack ága, Aranyeső hull a tájra. Kék ibolya szerénysége mosolyt hint a zöld mezőre. Harkály kopog,méh döngicsél, tavaszt dúdol langymeleg szél. Barkavessző a vázában, büszkén áll,de haloványan. Csoki nyuszi,színes tojás, kölnivíz és locsolkodás. Lány sikítás,vizes vödör, ázik a copf,és a pöndöly. Legény … Olvass tovább
Azt mondod… Azt mondod könnyebb lesz. Mikor? Most a fájdalom még földbe tipor. Azt mondod elmúlik. Mikor? Most még tomboló a belső sikoly. Azt mondod élni kell. Nehéz. Ma még a halál ujja mi becéz. Azt mondod lépdeljek Nehéz. Cipőm ólom, belepte a penész. Azt mondod légy erős Hogyan? Gyengülő lelkem, elfelé rohan. Azt mondod … Olvass tovább
Édesanyámhoz Könny mossa arcomat, tisztátalan a kép, fájdalmam hasogat, jégcsap dárda tép szét. Megdermedt a testem, hóálarc az arcom, figyelem a csendem, ahogy ébren alszom. Annyira hiányzol, ölbe rejtenélek, két karom leláncol, hamis emlékképek. Hisz te fekszel mélyben, én zsibbadtan állok, átkellene lépnem, de túl mély az árok. Lecsuktam két szemed, felnőtté vált lányod, kaptam … Olvass tovább
Újévi remények Eltelt egy újabb esztendő, maradtam ember ki esendő. Új ideák,új remények, piciny versek,nagy regények. Kívánjuk a boldogabbat, az élet jól arcul csaphat. Szerényen csak arra vágyom, ha jobb nem lesz,így maradjon.
Téli pillanat Téli éjszaka volt,emlékszem. Éreztem szád melegét,amint lihegve feküdtél mellettem, izzó ujjbegyem végigtapint. Pulzusod zakatolt a csendben, izzadság cseppek fogócskáztak. Láttam arcod minden vízcseppben, lehunytam szemem,hogy ne fázzak. Ajkad és tested meleget ad, némán kívántam maradjon így, akartam hinni álmainkat. Tegnap miénk volt a pillanat…
Karácsonyi csengettyű /csupa „cs-be” csomagolva/ Csiling,csiling,csengettyű szól, jégcsap csurog eresz alól. Csengő – bongó öröm zene, karácsonyi csoda mese. Csillog-villog csillámpaplan, gyermek mosoly csorgó balzsam. Csiling, csiling, csengettyűszó, csillagszóró szikrát ontó. Elhalkul a csengő hangja, álmainkat csillag lakja. Csodálatos csipke szárnyon, Jézuska szór csendes álmot. Csengő-bongó csengettyűszóval szeretnék Békés, Boldog, Ünnepi napokat kívánni minden Holnap … Olvass tovább