Hajgató Attila

papírhattyú úszik a vízen, olyan kecsesen, mint ha csak élne, talán azt is álmodja éppen, hogy milyen szép is az élet Jézusnak nevezte el a kölyökkutyát a férfi, amit még tavasszal talált, telve reménnyel és új tervekkel Jézus előtt csak a zene volt örök társa, a mostoha anyja, aki mindenhova elkísérte de nem érezte jól … Olvass tovább

legújabb gondolatom csupaszon, újszülöttként jött erre a végtelenül elvadult világra, fel sem sírt, csak csendesen testet öltött a sarokba ledobált ruhák között, egyedül a villanykörte villogása tűnt a nagyszobában egy kicsikét furcsának, az élet ment tovább a maga medrében, kint a konyhában pacalpörkölt rotyogott a nagy piros lábasban, szaga betöltötte az egész lakást, majd az … Olvass tovább

csontjaimban érzem már a telet, belülről kapar, mint a fészerbe zárt kutya az ajtón, de én nem engedem be, korán van még a fagyos téli estékhez, éppen az ősz utolsó felvonását élvezem mindenki csak a bolond, macskás nőnek hívja őt, a kedves idős hölgyet, pedig a túlvilág őre ő, aki sokat szenvedett, ősöreg lelkeket cipel … Olvass tovább

felfalta az ősz a nyarat, rozsdavörös hullafoltok tarkítják, a lehullott faleveleket, hajnali ködöt böfögve fel savanyú gyomrából, lecsupaszított faágakat használva fogpiszkálónak most, amikor a nehéz, édes illatokat, a dohos pinceszag váltja fel, érzem az eső lüktetését a bőröm alatt hallod a szirének énekét? most biztos azt hiszed, hogy ők csak a fejedben léteznek. vajon mit … Olvass tovább

hajnalban már nyomokban felsejlik az ősz, amikor tompán fénylő harmatcseppek, ülnek a fűszálakon szeretnék még egy leheletnyit a nyári napsugárból, de a fecskék azt már hónuk alá csapták, magukkal vitték a hosszú útra, Afrikáig meg sem állva varjak köszörülik torkukat a fák ágain, a természet gyászba öltözött siratóasszony kórusa, ők már azt is tudják, kárálják, … Olvass tovább

ha fejest ugrasz a tükörképedbe, hamarosan rájössz, vagy inkább megtapasztalod, hogy semmi egyéb nem lehetsz, csak egy epizódszereplő, az életedről szóló filmben az életed oly rövid, mint pillangó röpte virágról virágra, kezedben bőrönddel útra készen állsz, a semmi közepére, hamis optimizmussal, és némi apróval zsebedben dacolva a józan ésszel, a bohóc a sarokban, teli szájjal … Olvass tovább

Ott van még mindig az az ablak, pont, mint gyermekkoromban, tiszta mocsok, vastag rétegben rajta a por, és az a furcsa repedés is még a régi, ugyanott fut rajta végig, pedig hány éve is már annak? Több mint harminc, hogy azt a repedést, a focilabdával én magam csináltam, már akkor sem, ahogy most sem lakik … Olvass tovább

elhomályosodik a kép, mikor észreveszem, hogy valaki a sarokból, szemeit meresztve néz az alaktalan árnyak, mind díszei a szobámnak, minden éjjel meglátogatnak cigarettám füstje olyan függönyt képez, amin ha átnézel, rátapinthatsz a lényegre az olcsó vörösborból készített boroskóla, marja a gyomromat hajamat simogatva magamnak panaszkodom átkarolom saját életem, de megharapom közben a nyelvemet véres a … Olvass tovább

most még csak álmaimban járok ott, ahol a hangok élnek bezárva, légmentesen lezárt dobozban, örökös rabságban dermesztő ez a hely, színtelen és sivár minden, mint egy fekete-fehér filmben, az ég sem kék, nincs miért felnézz kifakult érzelmek hevernek szerteszét, nem lélegzik a táj, itt már minden gondolatom, új gazdára talált félek, egyszer nem ébredek fel … Olvass tovább

a rock ’n’ roll legnagyobb fenegyereke, a zene sámánja, minden este felmegy a színpadra, hogy meghaljon mindenki szeme láttára, miközben előadja, A Rock halott című legnagyobb slágerét a koncert során láthatjuk megszületni, hullócsillagként a Földre érkezni közénk, felnőni, sorsát beteljesíteni, ahogy szavakkal újra formálja, a zene univerzumát, és mire az utolsó akkordok is elhalkulnak, kecsketestű … Olvass tovább

néha olyan érzésem támad, mint ha nem is én hordanám a kabátot, hanem ő engem, mint egy szakadt rongyot a szél, ráncigál maga után, ki a város szélére, oda, ahol bizarr teremtmények kufárkodnak emberi lelkekkel ahol emberi érzelmeket árulnak mindenféle kiszerelésben, ahol a fák és épületek árnyéka önálló életet él, megteremtve egy alternatív valóságot, ahonnan … Olvass tovább

Két csepp eső között, egy csepp irónia is hullik, a már napok óta ázó avarra Kora hajnalban a metrón, felfelé kúszik a fény a mozgólépcső korlátján A bagoly átka már tova szállt, most más vállát nyomja súlya Az aranylepkék tova szálltak, az októberi napsugárral, a téli esték hideg ezüstje veszi át helyüket A pocsolyában megcsillanó … Olvass tovább

az elrúgott labda íve félúton megtörik, a hosszúra nyúlt, forró őszi nap fényzuhatagán *** nincsenek falak, csak a képzeletedben, mondta a lakótelepi sámán. azóta, ledobta magáról ruháját, és pucéran didereg képzeletem, azóta, éjfekete varjúszárnyon utazik lelkem *** szeresd a teliholdat, mondta a vámpír, mielőtt a farkasember karója szívébe hatolt *** az angyal átbukott az út … Olvass tovább

álló nap csak azt meséled nekem, hogy miről álmodsz éjszakánként, szavaid nyomán álmaid életre kelnek, és erőszakot tesz rajtam a képzeleted, történeteket mesélsz nekem, varázserővel rendelkező manókról, szépségversenyeken induló, parazsat evő boszorkányokról, akik éjjel, amíg mi alszunk, titokzatos jeleket karcolnak bőrünkbe, megjelölve kit visznek el legközelebb, tűzokádó 100 fejű sárkányról, akinek a dance aerobic a … Olvass tovább

készen állsz az útra, gyönyörű barátom? – szegezte nekem a kérdést, a jövőből érkezett próféta, majd választ sem várva a padlóra dobta fosszínű kabátját, sáros bakancsa és retkes-szürke hátizsákja mellé, aztán az est hátra lévő részében, durva szövésű lepelbe csavarta mondandóját, sértő volt még a nézése is, kinevetett engem, mint a múltban ragadt ember utolsó, … Olvass tovább

éjjelente altatódal száll a lelkemre, betakar, megcsókol, dúdol a fülembe, álomba ringat, vigasztal, hogy ha rettegek, kifésüli hajamból a rémálmokat, minden áldott reggel * zölden dübörögve indul a reggel, félálomban ülök a konyhában, az álmaim maradéka, belelóg a forró kávémba, homlokomra karikatúrát rajzol a Nap * nagy, kövér felhők úsznak odafent az égen, a bálnák … Olvass tovább