Szeretném

Összes megtekintés: 0 

Összes megtekintés: 0  Szeretném ha szemedben nem lennék elveszett vándor látva hogy a szekeremet meg nem tolom félve a szűzi csendtől és pusztaságtól fölnézni rám nem tudva úgy mint egykoron mint akin a gondolat sietve fut át kinek a remény fel sem tűnik olykor nem is őrizve a sok és apró csudát míg az orra alatt … Olvass tovább

Kiegyezés

Összes megtekintés: 2 

Összes megtekintés: 2  Kiegyezés A kezéből földre ejtett, miután jól megforgatott, azt gondolva, hogy nekem már, nem fontos és nem is számít; megőrizni a szívemben, azért is a szebb holnapot, ameddig tán, leteperem a révület katonáit. Elfogadva az életem, összes titkát és rejtélyét, mint akinek nincs szüksége, az elválasztó falakra; letörölve homlokomról, a magányom verejtékét, a … Olvass tovább

Külön bejáratú világ

Összes megtekintés: 4 

Összes megtekintés: 4  Külön bejáratú világ József Attilának, nagy szeretettel 1 Örökké háborognak, örökké sajognak, bennem az elődök, régi nagy mesterek; érezve erejét, a famardosó farkasoknak, kikért jót dalolni, én nem is restellek. És akár csak ők, én is magam szállok, töltve meg a szívem, a nagy vándorkedvvel; ha fáj is, miközben mosolyogni próbálok, a vállamra … Olvass tovább

A kerékkopogtató

Összes megtekintés: 18 

Összes megtekintés: 18  Bodor Ádámnak A város szélén, egy bokor alatt ültem és vártam. Késő este volt, szinte vaksötét. Sehol egy lámpa, sehol egy kivilágított lakás. Minta nem is élnének erre. Madárfüttyöt sem hallottam, és talán még a gyér fű zizegését sem. Csak a töltés fölött derengett az ég. December volt. Annak is az eleje. A … Olvass tovább

A vigasztalás, amit találtunk

Összes megtekintés: 4 

Összes megtekintés: 4  A vigasztalás, amit találtunk Kakukkfűillat A holdbeli fények mélye ringat, megfordítva az egész világot; hogy ne kösse súly a szavainkat, mi mindegyik, szerelemmel áldott. Megpihenve a parttalan égen, miben a vágyunk újra felhömpölyög; a fű illatú rét tenyerében, hasogatva szívünkben a ködöt. Jelet olvasva a levelekben, míg újjászületnek mind a tervek; míg bennünk … Olvass tovább

A sötétségbe bocsátottakról

Összes megtekintés: 20 

Összes megtekintés: 20  A sötétségbe bocsátottakról A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapján Hogy ezentúl minden más lesz, talán már nem is remélik, míg az égbe emelt arcuk, a könnyeik sói mossák; míg a hegy pedig tűzben ég, egész az ég közepéig, mindamellett csak sötétség, csak köd, és csak homályosság. A lelkük mélyéből szólni, nem tudnak már, nem … Olvass tovább

Volt egyszer egy olyan világ

Összes megtekintés: 84 

Összes megtekintés: 84  Volt egyszer egy olyan világ Amikor a félelemtől, fogaink nem koccantak össze, amikor még mind a kettőnk lába, láncok nélkül gázolt; amikor még nem volt kérdés, hogy megyek-e, és hogy jössz-e, amikor még ez a világ, nem egy véres hátizsák volt. Amikor erre az új világra, még az egyikünk sem gondolt, hogy majd … Olvass tovább

Nagy szerelmes vers

Összes megtekintés: 28 

Összes megtekintés: 28  Nagy szerelmes vers 1. Volt egyszer egy nagy szerelmem, mi maga volt az oltalom, akivel én, azt hittem, hogy, megváltom majd a világot; hogy lesz, aki majd elfogadja, vallomásom és a karom, úgy nyugodtam én meg benne, ha lelkem megpihenni vágyott. Amikor még nem volt nevem, rangom, se jó, se rossz hírem, és … Olvass tovább

Belső meggyőződés

Összes megtekintés: 14 

Összes megtekintés: 14  Belső meggyőződés 1. Az ihlet nálam, soha nem volt, csapdába esett vadállat, nem érdekelve, érteni engem, vissza ki is retten; azért is, még konokabban, azért is, még nemesebben, folytatva, nem érdekelve, kinek milyen szava támad. 2. Hogy a tekintete kinek, miért és hogy milyen bamba, hogy ki akar a kövekből, még súlyosabbat rám … Olvass tovább

Az utolsó szó jogán

Összes megtekintés: 40 

Összes megtekintés: 40  Az utolsó szó jogán Melegedni úgy vitte ki, lelkét, szívét ő a napra, megmaradva érthetetlen, megmaradva észrevétlen; várva az egyetlen szóra, és a kósza pillanatra, nagysietősen bújva, a halál elől köpenyében. Rakva sorsa kaszárnyáját, és emelve újabb falat, vőlegényként az istenre, mint menyasszonyára lesve; kinek a mázsás magánya és szenvedései alatt, torzult gyermeki … Olvass tovább

József Attila emlékezete

Összes megtekintés: 56 

Összes megtekintés: 56  József Attila emlékezete Övé volt az üres űr, és a sűrű szelek haragja, ki a napot életében, legfeljebb egy percre látta; széthullva közben, millió egy diribre és darabra, gyermekként kapaszkodva bele, a kétségbeesés szakállába. Lágy képzelettel, a valóság nehéz nyomait követve, bárgyú képpel állva néha, mikor szavakra nem talált; úgy lépve az ökölbe … Olvass tovább

Nem ismerve magamra

Összes megtekintés: 54 

Összes megtekintés: 54  Nem ismerve magamra 1. Hogy a gondolatod, el ne vesszen, és hogy el ne múljon, hogy tudd, ki néz a tükörből, ha ott állsz magaddal szemben; hogy ha sírsz, az olvasódnak, és a világnak vére hulljon, hogy ha fázol, attól még a legszebb nyár is megremegjen. 2. Mert miért, és kinek adnád, az … Olvass tovább

Tekintet nélkül

Összes megtekintés: 46 

Összes megtekintés: 46  Tekintet nélkül A szokásomhoz híven későn, éjfél magasságában feküdtem le, a kedvenc könyvemmel a kezemben, hogy még mielőtt elnyomna az álom, elolvassak egy-két novellát belőle. A könyvre véletlenül találtam rá, egy ismerősöm ajánlotta. A szerző egy a harmincas éveiben járó író, akiről eddig még csak nem is halottam, ezért is hatott a meglepetés … Olvass tovább

Viharos időbe

Összes megtekintés: 10 

Összes megtekintés: 10  Viharos időbe Kitalálni ki akarná, hogy kinek, és hogy ki vagyok, hogy el, mit kellene vinnem, és mit kellene itt hagynom; hogy rajtam, hányszor tetszettek át a hétköznapi bajok, hogy világom, hogy sikerült végül, halálba ringatnom. Kitalálni ki akarná, hogy magam mire tartottam, hogy rossz hírbe, ha bűnöm nem is volt, hányszor keveredtem; … Olvass tovább

A felszámolt idő

Összes megtekintés: 34 

Összes megtekintés: 34  A felszámolt idő Avagy visszakívánkozva Bristolba Megtagadni szerelmünket, több lenne, mint egy hitszegés, fel nem fogva még most sem, hogy kapcsolatunknak vége lett; tudva jól hogy feldolgozni, talán egy élet is kevés, latba, hiába is vetném most, minden tehetségemet. Lehet, e versem sem több, csak egy halva született ötlet, amelyben magam, az éjjelt … Olvass tovább

Oximoron

Összes megtekintés: 126 

Összes megtekintés: 126  Oximoron Ha a saját örömödnél és bánatodnál nem terem más, -versírásra időt és energiát, ne is áldozz; mint akinek minden sora hazugság, és annak is szemtelen, mint aki méltatlan a haza megmentéséhez, és gyógyításához. Ha úgy érzed, a könnyeid, magad miatt kell csak nyelned, és hogy a dicsőség mindenki előtt, csupán téged illet; … Olvass tovább

Bezárólag

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Bezárólag Remélem, hogy börtönéből egyszer, mind a kettőnk kitör, hogy szó se essen közöttünk a sok gondról, a sok bajról; hogy szabaddá váljunk, a nap árva száműzöttjeiből, kijutva és menekülve, a mostani zűrzavarból. Amiben most kísértetként, élő holtként botorkálunk, amilyennek életemet, rémálmaimban sem láttam; amelyben a megváltásra, és a feloldásra várunk, hosszú hónapok … Olvass tovább

Lélekorvos

Összes megtekintés: 32 

Összes megtekintés: 32  Lélekorvos Hogy mindez jelentéktelen epizód lenne csak, kétlem, a pokol legfenekéről nézve, milyenek a mennyek; úgy élve a falak között, bezárva és észrevétlen, míg a napok és a hetek, elszállnak és elröppennek. Remélve csak hogy, egyszer a rabláncait majd letépem, hogy inkább előbb, mint utóbb, de szétesik és szétdől; hogy ne kelljen többé … Olvass tovább

Roskadó

Összes megtekintés: 38 

Összes megtekintés: 38  Roskadó Érzem, ahogy magába nyel, és megemészt a gyomra, érzem, ahogy kiszárad a szívem folyója és medre; nem is gondolva közben, a mámra és holnapomra, nem is keresve azt, aki engem közben ráncba szedne. Magam közben álmatlanul, hol erre, hol arra dobom, lesve közben a falakat, amik lassan rám omolnak; hallgatva hogy nagy … Olvass tovább

Mély mívű sarlatánként

Összes megtekintés: 24 

Összes megtekintés: 24  Mély mívű sarlatánként Azt mondja, a mi generációnk az utolsó, amely még megmenthetné az emberiséget; legyen bármilyen kényelmetlen is ez a szerep nekünk, akiknek legalább még van esélyünk, mert semmi sem változik, ha semmiről beszélünk. Ha nem másokat hibáztatunk a bajainkért, nem építve, bonyolult fantáziavilágot; mindannyian készen, szembenézni bűneinkkel, nem azzal küzdve csak, … Olvass tovább