Helyet adva

Helyet adva A szenvedély nem enged, most sem elmennem, vágyva, hogy elég erős legyek és bátor; míg az elérhetetlen ködlik fel bennem, hogy megszabaduljak szívem jégpáncéljától. Vágyva, hogy ne érts, hogy ne is ismerj félre, míg magamtól a félelmeim ellököm; virrasztva várva, a vigasztaló bérre, járva a táncom, az összetört tükrökön. Félve, hogy nem talállak, … Olvass tovább

Közelebb tudni magamhoz

Közelebb tudni magamhoz Le a mondandómat, ne kicsinyítsd, ne nézd, hozzá, ne járulj bizalmam lerombolásához; mint akit a vágy, majd felőröl és emészt, hogy el nem csüggedve, velem küzdj és áldozz. Vissza ne élj türelmemmel, ahogy mások, kik rám, a vádakat, a köveket vetik; míg én magamban, egyre mélyebbre ások, ásva egészen az egyetlen lényegig. … Olvass tovább

Végeredményben

Végeredményben Édesanyámnak Szememben nagy, és nehéz könnyek ragyognak, mintha meg, semmi sem könnyítené dolgom; keresve a kulcsait a holnapoknak, míg tengerként ágaskodom, és hánykódom. Mint aki fel, most is újabb őszt emleget, míg magamba zárlak, magamba fogadlak; úgy érezve, megszépíteni nem lehet a halált, látni kevésbé utálatosabbnak. Míg a múltad, és múltam, újraálmodom, nem is … Olvass tovább

Sebekkel borított

Sebekkel borított Édesanyámnak Miért hagytál szomjan, miért hagytál éhen? Elrabolva hitem, elrabolva kedvem. Állva az árvaság, kopott ködmönében, hogy a múltat kelljen, újrafestegetnem. Mint aki majd megőrül, és majd meg hibban, mintha versem, megérteni bárki bírná. Gyászolva hét éve, mind a mai napiglan, nem is tudva, hogy tegyem magam mártírrá. Várva, hogy kinyílik az ajtó, … Olvass tovább

Nem tudva, és nem is akarva

Nem tudva, és nem is akarva Édesanyámnak Vissza tőlem, akárhányan is riadnak, köszönöm meg, hogy mindig igazul szóltál; maradva meg, a legszeretőbb fiadnak, egyedüliként virrasztva a haldoklóknál. Kiknek semmije, senkije sem maradt már, mint akiktől el, a távolság sem szakít; köszönve, hogy el nem feledtél és tagadtál, hallgatva erőtlen keblem fohászait. Ki számomra, mindig az … Olvass tovább

Hozzád hasonló

Hozzád hasonló Édesanyámnak Földre is rogyhatnék kétségbeesetten, meghalva, és újra már nem is éledve; ki csak választ, magyarázatot kerestem, téve a fájdalom fejét a térdemre. Nem is tudva, utánam kinek, mi marad, mint aki mindenhonnan kilógott és rekedt; várva, várva csak az örömteli nyarat, szélként rángatva csak a szemfedeleket. Várva, hogy felkavarodjanak a vizek, kibe … Olvass tovább

Tükrözés

Tükrözés Boldogsága, mint egy fa, az ég felé tör, az óceánnal, mi a torkában rekedt; hogy válaszokat hívjon elő a mélyből, kibe annyi mindent vésett az emlékezet. Próbálva érthetően beszélni és szépen, ha szavait nem is olvassák és várják; és nem is úsznak vele, az álmok ködében, gyűrve le az enyhe klausztrofóbiáját. Mint akiben fel, … Olvass tovább

Meredek út

Meredek út Hans átvágott a Szent-Imre téren: az újonnan átadott szökőkút körül most sem ült senki. Hans önkéntelenül is megállt, hogy egy kis friss levegőhöz jusson, és kifújhassa magát, közben elbűvölve nézte, ahogy az utcai lámpa sápadt fényében a víz milyen feketén csillámlik. Örült, hogy nem jár rajta kívül erre senki. Ezért is volt az … Olvass tovább

Sorsom kiált

Sorsom kiált József Attila emlékére Az iszonyatot is gyúrhatnám keményre, mint akit a félelem öl és fojtogat; vágyva a jóra, mint egy falat kenyérre, hogy az évek, össze ne törjék sorsomat. Mint aki verse végére, soha nem jut, mint akinek veszteségei túl nagyok; ki egymaga, élni és meghalni sem tud, tudva, bele már magamba sem … Olvass tovább

Érett fővel

Érett fővel József Attilának Ki kívánt Neked, jobb életet, szebb halált? Ki őrizte a szívedet, és a szemed? Ki volt, aki a kínban Téged megtalált? Mikor a bánatod a legdísztelenebb volt, hogy az ítéleted végre hitelre találjon, hogy el hidd végre, minden rendben. Várva. Óvatosan, lassan, és figyelve. Várva. A félálomszerű figyelemben. Szerelméhez hányszor, és … Olvass tovább

Fensőbbség

Fensőbbség József Attila emlékére 1 Nem hátrálok meg, nem adom fel egykönnyen, tudva, életem végigélnem veled kell; hogy te értsd meg a szavam, és szánd meg könnyem, érző szíveddel, és kutató szemeddel. Hogy a múltam sarát, magamról leverjem, hogy halottaim, visszaadjam a földnek; hogy önző szívem végre, életre kelljen, mint amit a gondok többé, nem … Olvass tovább

Havas csillagok

Havas csillagok Utassy József emlékére 1 Magamból a világot, régen kizártam, mint akit régen összezúztak és törtek; egyedül állva, mind feszesebb vigyáztam, tűrve, hogy lábamhoz béklyózzák a földet. Tisztára a szemem, a könnyek sem mosták, a sötétben, sírva tépve csak a párnám; tudva, ki nem zöldülnek a vasporos fák, üzenve, hogy ne is hívj, és … Olvass tovább

Ellenméreg

Ellenméreg 1 Bánom is én, ha tűzvésszé válik benned, újra a szikra, ha nem lenne hozzám szavad, nem lenne hozzám közöd; az alkonyatot a hátam mögé lökve és taszítva, ropogó álmokkal, és széllel, a lelkemben és az ujjaim között. 2 Mint akinek a szíve érted, rég nem érez, rég nem dobog, mint akinek sikerült már … Olvass tovább

A maga medrében

A maga medrében 1 El, nem bizonytalanít, és meg, nem is erősít a hit, érezve magam boldognak, kiválasztottnak és gazdagnak; nyitva ki a fényemmel, az árnyékvilág vakablakait, kit meg, nem félemlítenek, rendezgetnek és igazgatnak. 2 Köszönve, hogy még szeretni, az egyedüliként mersz itt, kinek nem kell magam, fájón és hiábavalón föltépnem; törve utat a csalánvirágok … Olvass tovább

Claenodium

Claenodium Hogy nem tudok nélküle élni, nem mondom, érezve, hogy az idő örökre megfagyott; elfeledve minden terhem, minden gondom, kinek lényére, egyre éhesebb vagyok. Keresve a sötétben, és a mélyekben, hogy elveszítenem többé őt, ne kelljen; akit látok, hallok, és meg is éneklek, hogy még az Istennek is csak őt feleljem. Kihunyni nem hagyva a … Olvass tovább

Mi mostan a magyar?

Mi mostan a magyar? Addig szorítom a szívem, míg megszakad, de lelkem erősebb és maradandóbb, mint a fém; tudva, hogy feladni a harcot nem szabad, míg újra és újra, elkomorodom én. Magamba szállva, aggodalmas tekintettel, mint Petőfi, tüzet érezve véremben; kérve, hogy a reményt tőlem még ne vedd el, hogy el azt, ne is hajítsd … Olvass tovább

Hóvirágbűvölő

Hóvirágbűvölő Mintha ezer szivárvány ragyogna egymáson, dúdolva az éneket, amit csak Te értesz; Te, kinek ágya, puhább, mint a mohabársony, utat mutatva, lelked megismeréséhez. Hogy a zárat, leüthesse róla az öklöm, kit bárminek képzelhetlek és hívhatlak; ki bennem élsz, és bennem uralkodsz örökkön, kinek a nagy szemei, most is rám virradnak. Kivel minden nap csoda, … Olvass tovább

Felegyenesedve

Felegyenesedve 1 Szememben az éj, meg nem alvad, ki magam el, sosem temettem; kinek elég a jel, a sugallat, hogy lelkem, szabadon lebegjen. Tudva, a sorsára nem hagyod sorsom, hogy az, sose legyen giccs; hogy szívem, ne legyen megfagyott, hogy emberivé, te melegíts. 2 Vágyva a jobbat, és a szebbet, mint aki ki, még nem … Olvass tovább

Szeretőmhöz

Szeretőmhöz Csak Te lehetsz, ki a szavamért jótáll, hogy csak Te lehetsz, ki rajtam megkönyörül; míg a szívemre, nagypelyhű csillaghó száll, az érkezésed várva, a hófüggöny mögül. Mint aki minden egészet széttördel, úgy érezve, hogy ostoba minden szólam; hódolva a Napnak, hetvenhét körrel, nem tudva, álmodsz-e, és tűnődsz-e rólam. Érve el az újabb, és újabb … Olvass tovább

Tavaszi áradás

Tavaszi áradás Érzem én, hogy a világod egy lett velem, kinek az örömöm, boldogan ítélem; büszkén mondván, édesem és egyetlenem, csillagom fürdetve, a szemed vízében. Köszönve, hogy bizalmadat belém veted, hogy az álmaidat, velem együtt érd el; feledve minden átkot, és rettenetet, a szívünkön, szerelmünk körpecsétjével. Hogy eggyé tartozásunk, mindenki lássa, csodálva, hogy ellenség belőlünk … Olvass tovább