Móritz Mátyás

A kutató kételyével Pilinszky János emlékére A költő fényt vetít minden emlékre és képre keresve a maga kincsét ami csak rá vár készen hogy életét újra összetépje fáradtabban a múló hullám habjánál. Visszaemlékezve és visszagondolva remélve hogy lelkedbe csodát varázsol várva a muzsikára a pergő dobszóra emelve fel fejét a hold parazsából. A költő nem … Olvass tovább

A dolgok előtt Mondd mit ér a költő álma és terve ha annyi az ellensége az öröknek akik istenségként a mellüket verve mint a felhők sírnak mint a szelek nyögnek. Úgy érezve hogy csak hasztalanul csalok mint aki súlyosabb keresztet nem hordtam hogy még csorbábbak legyenek az új dalok terv és álom nélkül harcban nőben … Olvass tovább

Az ideiglenesség tudata Pirinyó bánatok és apró örömök melybe költői énem már belefáradt mint aki neked mégis hajnalt köszönök vágyva meleg öled és a csókos szádat. A szívemet feszítve újra keresztre míg az ajkaim lassan kisebesednek szemem a múltra a szürkeségre meresztve érezve a napot egyre hevesebbnek. Kit senki sem ünnepel senki nem köszönt mint … Olvass tovább

Kóbor varjak Mint akiben egyre mélyebb az áhítat mint akinek nem a régen letűnt múlt kell feledve el úri szamárságaimat mint akinek az ökle százszór lágyúlt el. Adva oda tetsem annyi furcsa láznak nézve hogy von körém gyűrűt a horda akik meg engem majd versengve gyaláznak fényes arccal és makmerőn rúgdosódva. Nézve nyálas szájjal hogy … Olvass tovább

Szép sorssá és törvénnyé Mint aki a szenvedélyét csak neked őrzi kire a fejetlenek hiába sziszegnek hogy nagyszerű legyen a halált legyőzni lecserélve virágát őszi szívemnek. Elérve a messzeséget a túlsó partot hogy elhiggyem végre végtelen a kincsem áldva az időt mi veled összehajtott és amelynek múlása azóta nincsen. Ki fényét vágyaidnak soha nem veszem … Olvass tovább

Amit a helyzet megkövetel Hidd el hogy bármit megadok és megteszek hogy neked végre mindent megmagyarázzak hogy félelemből ne hozz létre több ketrecet hogy el ne szakítson a humanista század. Hogy a kezem csak te szorítsd és te fogd majd nem kívánva kevésbé csak még jobban hogy ne kergetőzzek a szomorú lángokkal ki utánad is … Olvass tovább

A sors minden kegyetlensége mellett Ady Endre emlékére 1 Az álmomat le nem cserélem újabbra látva küzdelmeimet egyre szebbeknek tudva fel már csak a te véred gyújthatna mint akit el soha többé nem engedlek. Kivel az elméje annyi mindent láttat úgy idézve meg akár csak egy árnyalak vállalva minden gyanút és minden vádat mint aki … Olvass tovább

Cogitationis A dicsőség halhatatlanságát engedelmesen hagyom rá a holtakra továbbra és változatlanul bele az élők figyelmébe olvadva. Maradva kivetett senki fia hétköznapi különc és kalandor hogy téged is magamhoz szorítsalak hogy aztán eltaszítsalak magamtól. Hogy a magányodban elsüllyedve velem együtt megvadulva ordíts hogy együtt teregessük a napra a szégyellni és rejteni valót is. Hogy a … Olvass tovább

Labirintushoz hasonlatos John Malkovichnak Mintha az álmában futna és kocogna kire a bizonytalanság megint lecsap nem is vágyva csak egyetlen egy dologra nem tudva hogy szeresse vagy kedvelje csak. Magát ki a végkimerülésig fárasztva úgy érezve hogy senki sem veszi észre várva a leghatározottabb válaszra és a leghatározottabb megerősítésre. Úgy rágalmazva magát akár a sátán … Olvass tovább

A legodaadóbb azonosulás – A kihallgatott létezés – 1 Nincs idő sem tér sem határok mi nem változhat még váratod míg csomót kötök kulcsra zárok gyertyát gyújtok és megágyazok. 2 Mintha hibás az egyikünk sem lett volna kiknek az élet többet nem adhatott a halálunkat be csendesen gombolva leszegett fejjel várva a virradatot. 3 Ki … Olvass tovább

Tökéletlenségünk megszenvedése Az önhittségtől magam óva intem hogy meggyőződésed világgá kiáltsd hogy ezúttal másképp alakul minden esendőnek látva mint mindenki mást. Szívemben a művészet ihletével mi két fél részünk egyesítésére ösztönöz mi átformál és megérlel hogy ne ismerj és hogy ne is érts félre. Kit belülről fel az üresség emészt szavakkal ékesítve fel a lelked … Olvass tovább

Nélkülözők Jónás Tamásnak A kapaszkodóimat csak az szabja a testére és a békességemet csak az ossza szét az esküdözzön gyermekre és testvérre az mondja meg a hibákban hogy mi a szép az mondja meg mi a tudásból a mesteri az mondja meg hogy lesz szabadságból börtön az merje homlokára a csillagom festeni az istenemként meg … Olvass tovább

Formátlan gondolatok Semmi sem maradhat rejtve vagy titokban az álarcaidon idővel átlátnak akárhogy is próbálsz beszélni a múltról keverve egyre hamisabban a kártyákat. Még csak a legkevésbé sem számítva rá hogy a sors téged is döntés elé állít mint ami feltételek nélkül hajlandó elpusztítani bármikor bárkit és bármit. Hogy a fájdalom és hogy a magány … Olvass tovább

Ajtók mögött Semmi sem maradhat rejtve vagy titokban az álarcaidon idővel átlátnak akárhogy is próbálsz beszélni a múltról keverve egyre hamisabban a kártyákat. Még csak a legkevésbé sem számítva rá hogy a sors téged is döntés elé állít mint ami feltételek nélkül hajlandó elpusztítani bármikor bárkit és bármit. Hogy a fájdalom és hogy a magány … Olvass tovább

Néma angyal Vigyázzban állok feszes vigyázzban vigyázva a csendre és a szóra magamból a világot kizártan a földet a lábamhoz béklyózva. Várva hogy az idő békét terem minek szárnya van és villámröpte állva akár csak egy szégyentelen össze gyermekeddé gömbölyödve. Lábam alatt levélszőnyeg ropog senki sem követ senki sem ér be míg el a sírodhoz … Olvass tovább

Átálmodott álmok Félre nem vonulok elő nem is lépek döbbenve rá az elképzelhetetlenre hirtelen nézve hogy omlanak össze a remények míg az életed örök vigaszként hirdetem. Próbálva felfogni a fényét a mennynek amíg a világ velem szédül és remeg mint akivel össze a csillagok rebbennek a szívemet a hittel félve töltve meg. Nem tudva hogy … Olvass tovább

Mindennel szemben Invokáció (Prológus) Meg én mindig csak körvonalként jelentem várva csak hogy rám a Nap ismét leragyog életvonalaiddal a tenyeremben érezve hogy a létnek szabad része vagyok. 1 El tőlem a jövőt tudom hogy nem vennéd hagyva tanácstalanul és elakadva hagyva szívemre a szomorúság enyhét várva az életre ápoló szavakra. Keresőjeként csak a mások … Olvass tovább

Sorserő Szétesni és feladni nincs is ennél könnyebb észre sem akarva venni azt ami vár rád tovább sírva befelé a tengernyi könnyed nem látva az utat ha vesztésre is állnál. De te jól tudom nem vagy az aki csak lapít akit tovább élni az emlékezés segít hívva életre természeted angyalait hogy leküzdhesd démonaid kísértéseit. Aki … Olvass tovább