Verset írtál nekem

Rímelő soraid kedvesek szívemnek. Meseszép képeid kétséggel gyötörnek: igaz-e, vagy álom, nem tudom – sajnálom, bár tudom, megbánom. Valós örömökben oly jó lenne hinni! Nem rideg valóra reggel felébredni. Aj, de örömeim múlt ködébe hullnak, szárnyatlan álmaim szárnyszegetten múlnak. Valós volt-e minden, vagy talán álmodom: jaj, már nem is tudom!

Hazavágyom

Hazavágyom Hazavágyom… de nincs hova, eltűnt a kert, s az orgona. Nem ölel át jó nagymamám, könnyem csordul a fejfáján. Úgy hiányzol, drága lélek, nem ölelhetlek át téged! Havas eső rázza fádat, nem melegít a búbánat. Szívem helyén jég, ha dermed, nem olvasztja szereteted. Ám míg élek, velem maradsz, hallom mindig a hangodat. Ne sírdogálj, … Olvass tovább

Megértettem

Megértettem ma valamit, terád emlékezve. Mélységgé vált lábad nyoma, sehogy sincs ez rendben. Szeretnék Istenhez szólni, habár picit félve. A magasból nézz le rám ma, nem lát, megértettem. Tükörsima kérdésekkel faggatlak – még élve. Hogy elszállt a kettőnk álma, mért hívtad, Istenem? Természetben veled járni, karunk karba öltve… Ahol nincsen semmi lárma, felhőkön, majd… ketten.

Neked adom

Neked adom Fájt a magány. Évekig. Nem aludtam órákig… Aztán egyszer rám köszöntél, s azt gondoltam, tovább mentél. De te! Írtál, újra, s újra, többet ért, mint egy szál rózsa. Meghódítottad lelkemet, így hát válaszoltam neked. Örömödet látni véltem, tetszett neked a fényképem. Gondoltam – érdekes ez, nagyon -, nem érdekel a tartalom? De csak … Olvass tovább

A nyíl

A nyíl Kamaszkoromnak talán legszebb nyarán Íjazni tanított unokabátyám. Feszült az íja, nyila messzire szállt! Csak álltam ott, és bámultam a csodát. Vékony nádszál – harmatgyönge voltam, Így az íjat feszíteni sose tudtam. Így telt a nyár – Gézu sokat nevetett, Ez fejlesztette akaraterőmet. Egyszer a strandon barátját megláttam, Mosolygott rám, s én vérvörösre váltam. … Olvass tovább

Májusi hópihék

Májusi hópihék Nyári télben rebbenő hópihék Tapadnak hajamra, ruhámra. Didergő lelkemtől rezzen a nyárfalevél. Padunk előtt verebek ugrálnak, Szorgosan keresnek morzsákat. Előttem emléked, ahogy figyeltük őket. Morzsákat szórtunk, őket etetve, S nyári télben rebbenő hópihék Tapadtak ruhánkra, kezünkre. A tóra most is leszállt a május. Szúnyogok csipkednek, viszketek – S didergő lelkemtől rezzen a nyárfalevél.

Harmatcsepp szemedben

Harmatcsepp szemedben Harmatcsepp szemedben Izzón tekint rám Kiáltom nevedet S te nem figyelsz már rám A hajnal elűzött Ölelő karomból Vár reád egy másik lány Tudom jól, s valahol… Nézz rám, csak egyszer még Lásd meg szerelmem Ne ígérj kincseket Te kellesz nekem A hold udvarában Többé nem napozom Rád várok ezentúl Hajnalokon… Szállj, szállj … Olvass tovább

Ne kérdezd…

Ne kérdezd… Ne kérdezd, ki voltam, azt sem, ki leszek. Madár létem elszáll, fájdalom már nem vár. Rét füvén nem iszom többé harmatot, felhőről nézem a lemenő napot. S mindez mély titok, örök rejtély marad. Ne kérdezd, ki voltam, mindegy, mit gondoltam, az is, miben hittem, volt-e kit szeretnem, esti nap fényében miért hullik könnyem.

Örvény

Örvény Ringok, mint az örvény, Se jobbra, se balra, Lelkem ettől tisztul Fehérebbre, jobbra. Mintha nyírfa lennék, Melynek kérge fehér, S nem sötétül, nem, nem, S kérgesedik egyre. De ha örvény lennék, Keringenék körbe, körbe, S szippantanám a sok lelket Mélyre, mind mélyebbre. Víz alatt, víz alatt, Minden tiszta már. Víz alatt, víz alatt Nincsen … Olvass tovább

Fohász

Fohász Hogy várt mindig, nagy szeretettel, Örömmel leste, mikor érkezem. Hogy ragyogott kedves szeme, Tárta karját ölelésre. Hét hónapja már hiába megyek, Nem fekszik ágyán a drága beteg. AKKOR rám nézett, mosoly ült arcán, AZTÁN… könnyek gurultak szempilláján. Majd hirtelen… hiány. Mi okozhatja? Nehéz lett szívem, hisz ez a CSÖND hangja! Hiába szólok, simogatom kezét, … Olvass tovább

Andris

Egy barátom, Andris, évekig gyűjtött arra, hogy láthassa a Sziklás hegységet. Egyetem után akadt rá lehetősége. Elutazott… és soha többé nem kaptuk hírt róla. A szállodai szobájából tűnt el. Mindene ott volt, csak ő nem. Évekig keresték – semmi. Pár év múlva álmot láttam. Mint aki repül, felülről vizsgáltam a tájat és megláttam egy heverő … Olvass tovább

A hegytetőn

A hegytetőn Piros és barna háztetők ragyognak, Tisztára mosott ablakok csillognak. A látvány, mely fogadott, oly megkapó! Nincsen erre jobb szó, nincs erre más szó. Ülünk a sziklák tetején elhűlve. Felettünk Antonovok szállnak hosszan. – Volt nyolc, lett belőle három, többi roncs… (mesél repülőszerelő barátom) – De ez a három nagyon stabil ám! Leszáll sivatagban, … Olvass tovább

Volt egyszer két fiatal.

Volt egyszer két fiatal. Nagyon szerették egymást. A lány félt a házasságtól, mert nagyon komolyan vette és húzta az időt. Halasztást kért, időt… először azért, mert még csak alig két hete ismerték egymást és meghökkent a fiú lánykérő szavain (szerintem igaza volt)… másodszor pedig azért, mert a fiú elment katonának, és 6 hónap hosszú idő, … Olvass tovább

A nő monológja

A nő monológja Nő vagyok, s talán megfejthetetlen talány. Játszi szellő, friss fuvallat, fűszálakon rezgő harmat, hold ezüstje, nap aranya, fénylő, kerek csillagocska, dalos kedvű kis pacsirta, szivárvány – átmész alatta… Ez vagyok én. Vagyis voltam, nő mivoltom kifosztottan hever a lábaid előtt, tavaszt játszom, téltemetőt, mindened vagyok, s szeretőd, világgal megbékéltetőd. Hóvirág vagyok tavasszal, … Olvass tovább