Pilla A 41. hét Negyvenedik hét is elmúlt, jön a negyvenegyedik. Kis picurka csak nem indul, tán hideg van neki kint? Jó szülei nem aggódnak, jön majd, hogyha úgy érzi, mért siessen, hiszen ott bent jó világa van neki! Anyját hívják reggel, este, elment a magzatvíz már? Csak mérges lesz ő ezektől, nem fogják fel, de … Olvass tovább
Gondolatok iskolaügyben „Végre ébredeznek a Szülők! Napi 6-7 óra 2-3 dolgozattal! Szerintetek ez normális? Itt mindenki megbolondult?” – Talán csak azok, akik kitalálták ezt a szörnyűséget. Ami szörnyűbb: az érintett gyerekek és szüleik is ‘jó úton’ haladnak a megbolondulás felé. Eleve már az iskolaösszevonásokkal baj volt: magasabb osztálylétszám, pedig addig több idő jutott egy gyerekre, … Olvass tovább
Álltál már tengerparti mohos sziklán, ahol körülötted sirályok szálltak? Érezted erejét tenger hatalmának? Engedtél valaha a sürgető vágynak, hogy csobbanj mélyére, szeme zöld színére, mert neked mindenről ő jut az eszedbe? Ej, te kis kerge lány, ki semmit meg nem bán, csukd be szemed, álmodj tovább, s hadd kívánjak jó éjszakát!
Érzem a növények illatát, Érzem e kövek, vizek hideg szagát, Érzem a dühöt, a vérszagú haragot, Mert az orr, én vagyok. Érzem a bánatod sírását, Érzem a szép szemed színét, mosolyát, Érzem a vihart, és minden gondolatod, Mert a szív, én vagyok. Érzem a barátság szép szavát, Érzem dús hajad sötétlő bársonyát, Érzem a lelked, … Olvass tovább
Mit akartam? Lehozni onnan egy csillagot, éjjel nekem világítót, de úgy látom, túl messze volt, célom el nem értem. Vagy tán igen? Csupán megpróbáltam, s ezzel máris többet tettem, kitartásom értékeld, nem adtam fel sohasem! Ezt akartam? Igen ezt, próbára tenni erőmet. Fejszém kicsi, a fa meg túl nagy, de csak nagy cél visz előre, … Olvass tovább
Milyen igaza van kedvelt pszichológusunknak, aki szerint a férfiak egyik lerázó dumája: „Majd hívlak, bébi!” Szegény naiv liba meg csak vár, csak vár, csak vár… mert a tantusza papírból volt világéletében. Nos… csak vár, csak vár, az idő meg telik, múlik, végül a várt hangra sem emlékszik már. Bár volt egy névtelen hívása, de csak … Olvass tovább
Nenio alia okazis: En la silento lia parolita vorto mortis, Kaj ni vekiĝis pro ĉi tiu nekutima bruo. Io finiĝis kaj ĝi multe doloras. Li fuĝis en mallumon, Li brilas kiel stelo por ĉiam. (Kara Majstro, István Nemere, vi restos ĉe ni por ĉiam en niaj koroj kaj en viaj skribaĵoj!) Nem történt semmi más: … Olvass tovább
Ha nem lenne az a sok HA, életünk is könnyebb volna. Nincs mit tenni, küzdünk sorra. Éljük éltünk, ahogy tudjuk, valakikben talán végül nyomot hagyunk.
… Aztán, mikor nem jelentkezik többé hetek óta, nagyon fáj, nem érted, majd lassan rádöbbensz: nincs már RÁD szüksége, talált más barátnőt, akitől többet kap, nem számít már neki, hogy szíved, lelked beleadtad a barátságba, hogy TE mindig mellette voltál. Miközben ő kritizálta mindig az ételt, a sütit, a teát, a kávét, amivel megkínáltad, a … Olvass tovább
Múlnak az évek, de nem feledek. Nézem a kedves, régi könyvemet, arcomon mosoly, és egy egy pici könnycsepp, soha nem tudom meg, barátom, nevedet! Ábrándozni oly jó! De vajon ki lehetsz? Ki, aki ennyire, a távolból szeretsz? Csokorba gyűjtöttem barátaim nevét, ki lelhette ebben ajándékos kedvét? Félénken olvasom könyvecském lapjait, s kérem Istenemet, áldja meg … Olvass tovább
Kilenc évvel ezelőtt történt. Örömhír, barátnőm kisbabájának megszületése várt, azonnal megláttam, ahogy beléptem az internetre, pedig… Pedig elvileg nem ezért jöttem az oldalra… hanem a másik öröm miatt, ami ez: Alig 20 perce ment el a postás. Egy ajánlott levél, meg egy másik… A lényeg a másikon van. Feladó helyén csak ennyi volt: „MEGLEPETÉS” – … Olvass tovább
Azt mondod nincsen, meggyőződésed. Így gondolod, de csak mert nincs hited. Bizonyíték? Minek? Kinek? Tartsd tiszteletben hitemet. Mert ez egy dolog földön és égen, amelyre nincs, nem kell magyarázat. Mert e hely benned lakozik, sehol máshol nem létezik. – Fától az erdőt nem látod – Nem több, tudod: csak kis csermely, a szomjazót megitatja minden … Olvass tovább
Hittem az emberi jóságban – lett részem sok gonoszságban. Hittem egy más, jobb világban – s most süllyedek egyre, mélyre, mélyebbre, és még mélyebbre. Hittem a házasság szentségében – épp most váltam én is tőle. Hittem, lehetek egyszer önmagam – de az énem csapdába csalt. Hittem, vagyok egészséges – rút betegség közbeszólt. Hittem, leszek majd … Olvass tovább
Sírás helyett mosoly legyen arcodon, segítetted őt a nehéz napokon. Te voltál mellette, tiszta szerelemmel, új életet adtál neki, fel a fejjel! Te tetted érte a legtöbbet, mit lehetett: szeretted, amit ő talán meg sem érdemelt. Mellé álltál és szeretted, ez életét hosszabbította meg. Dicséret érte és tisztelet neked, melletted vagyunk és fogjuk a kezed.
Nehéz volt elmagyarázni Kicsi Dének ezt az egészet, félt is szegény édesanyja, amikor először vitte el őt édesapja sírjához. – Nem azt mondtad, hogy a mennyben van? – Ott van, igen. És ez az ágya. Itt pihen a teste, de ő figyel minket fentről. Kicsi Dé fölmászott a sírt borító kőlapra, lefeküdt, majd riadtan lemászott. … Olvass tovább
Sziporkáid záporoznak,ötleteid elhalmoznak. Fogalmam sincs, mit tegyek, csak ámulok, meredek… s nem nevetek, de örülök, tartasz elénk görbe tükröt és nem mondasz csütörtököt, szó szerint, hisz versed remek csattanója: holnap szombat. Írom kedden, s holnap szerda, még csak és csupán, na de szerda ‘sz’ betűs, fogadd tőlem, ez csupán egy lökött hsz, hisz csak írtam … Olvass tovább
Egyik évben napköziztem, harmadikosok voltak, mint lányom. Tanulási idő… – Tanárnéni, segít majd? Matematikából új anyagot vettünk, de még nem értjük és van belőle házi feladat is. – Rendben, akkor előbb végezzünk a többi feladattal, remélem marad rá idő a végén! Persze, szurkoltam, hogy ne maradjon. Környezet… kész. Pihenésül rajzórai munkájuk befejezése, meg a verstanulás… … Olvass tovább
Nem az számít, egy név kit rejt, ám írása érintsen meg. Kortól, nemtől függetlenül, az arcomra csodálat ül, ha szép írást hallok, látok. Üdvözöllek! Mind barátok.
Mindenben segített, lehetetlent nem ismert. Tovább adta mindazt a jót, amit szüleitől kapott. Az egyetlen ember, kinek ellensége nem volt. Mindenkit szeretett, mindenkit segített. Fájón könnyek hullnak, emléke maradt csak. Tanítónak készült, és íme, az is lett! A jóra, a szépre neveltek bennünket. Jóságos mosolyod e képpel megmaradt, oly nehéz nélküled, mily szép volt az … Olvass tovább
Nem volt mit tenni, szakemberek tanácsára elvált. Nehéz idők vártak rá. Ahogy sejtette, mindent neki kellett kifizetnie. Egyedül. De hogyan?! Pánik. Kétségbeesés. Szétszakad a család, ha nem sikerül! A három gyereket befogadja keresztanyjuk, de neki nincs senkije, nincs hova mennie… Ha elveszítik a lakást, négyen négyfelé… Ezt tette vele! De nem hibáztatta őt mégsem, csak … Olvass tovább