Neked adom

Neked adom Fájt a magány. Évekig. Nem aludtam órákig… Aztán egyszer rám köszöntél, s azt gondoltam, tovább mentél. De te! Írtál, újra, s újra, többet ért, mint egy szál rózsa. Meghódítottad lelkemet, így hát válaszoltam neked. Örömödet látni véltem, tetszett neked a fényképem. Gondoltam – érdekes ez, nagyon -, nem érdekel a tartalom? De csak … Olvass tovább

A nyíl

A nyíl Kamaszkoromnak talán legszebb nyarán Íjazni tanított unokabátyám. Feszült az íja, nyila messzire szállt! Csak álltam ott, és bámultam a csodát. Vékony nádszál – harmatgyönge voltam, Így az íjat feszíteni sose tudtam. Így telt a nyár – Gézu sokat nevetett, Ez fejlesztette akaraterőmet. Egyszer a strandon barátját megláttam, Mosolygott rám, s én vérvörösre váltam. … Olvass tovább

Májusi hópihék

Májusi hópihék Nyári télben rebbenő hópihék Tapadnak hajamra, ruhámra. Didergő lelkemtől rezzen a nyárfalevél. Padunk előtt verebek ugrálnak, Szorgosan keresnek morzsákat. Előttem emléked, ahogy figyeltük őket. Morzsákat szórtunk, őket etetve, S nyári télben rebbenő hópihék Tapadtak ruhánkra, kezünkre. A tóra most is leszállt a május. Szúnyogok csipkednek, viszketek – S didergő lelkemtől rezzen a nyárfalevél.

Harmatcsepp szemedben

Harmatcsepp szemedben Harmatcsepp szemedben Izzón tekint rám Kiáltom nevedet S te nem figyelsz már rám A hajnal elűzött Ölelő karomból Vár reád egy másik lány Tudom jól, s valahol… Nézz rám, csak egyszer még Lásd meg szerelmem Ne ígérj kincseket Te kellesz nekem A hold udvarában Többé nem napozom Rád várok ezentúl Hajnalokon… Szállj, szállj … Olvass tovább

Ne kérdezd…

Ne kérdezd… Ne kérdezd, ki voltam, azt sem, ki leszek. Madár létem elszáll, fájdalom már nem vár. Rét füvén nem iszom többé harmatot, felhőről nézem a lemenő napot. S mindez mély titok, örök rejtély marad. Ne kérdezd, ki voltam, mindegy, mit gondoltam, az is, miben hittem, volt-e kit szeretnem, esti nap fényében miért hullik könnyem.

Örvény

Örvény Ringok, mint az örvény, Se jobbra, se balra, Lelkem ettől tisztul Fehérebbre, jobbra. Mintha nyírfa lennék, Melynek kérge fehér, S nem sötétül, nem, nem, S kérgesedik egyre. De ha örvény lennék, Keringenék körbe, körbe, S szippantanám a sok lelket Mélyre, mind mélyebbre. Víz alatt, víz alatt, Minden tiszta már. Víz alatt, víz alatt Nincsen … Olvass tovább

Fohász

Fohász Hogy várt mindig, nagy szeretettel, Örömmel leste, mikor érkezem. Hogy ragyogott kedves szeme, Tárta karját ölelésre. Hét hónapja már hiába megyek, Nem fekszik ágyán a drága beteg. AKKOR rám nézett, mosoly ült arcán, AZTÁN… könnyek gurultak szempilláján. Majd hirtelen… hiány. Mi okozhatja? Nehéz lett szívem, hisz ez a CSÖND hangja! Hiába szólok, simogatom kezét, … Olvass tovább

Andris

Egy barátom, Andris, évekig gyűjtött arra, hogy láthassa a Sziklás hegységet. Egyetem után akadt rá lehetősége. Elutazott… és soha többé nem kaptuk hírt róla. A szállodai szobájából tűnt el. Mindene ott volt, csak ő nem. Évekig keresték – semmi. Pár év múlva álmot láttam. Mint aki repül, felülről vizsgáltam a tájat és megláttam egy heverő … Olvass tovább

A hegytetőn

A hegytetőn Piros és barna háztetők ragyognak, Tisztára mosott ablakok csillognak. A látvány, mely fogadott, oly megkapó! Nincsen erre jobb szó, nincs erre más szó. Ülünk a sziklák tetején elhűlve. Felettünk Antonovok szállnak hosszan. – Volt nyolc, lett belőle három, többi roncs… (mesél repülőszerelő barátom) – De ez a három nagyon stabil ám! Leszáll sivatagban, … Olvass tovább

Volt egyszer két fiatal.

Volt egyszer két fiatal. Nagyon szerették egymást. A lány félt a házasságtól, mert nagyon komolyan vette és húzta az időt. Halasztást kért, időt… először azért, mert még csak alig két hete ismerték egymást és meghökkent a fiú lánykérő szavain (szerintem igaza volt)… másodszor pedig azért, mert a fiú elment katonának, és 6 hónap hosszú idő, … Olvass tovább

A nő monológja

A nő monológja Nő vagyok, s talán megfejthetetlen talány. Játszi szellő, friss fuvallat, fűszálakon rezgő harmat, hold ezüstje, nap aranya, fénylő, kerek csillagocska, dalos kedvű kis pacsirta, szivárvány – átmész alatta… Ez vagyok én. Vagyis voltam, nő mivoltom kifosztottan hever a lábaid előtt, tavaszt játszom, téltemetőt, mindened vagyok, s szeretőd, világgal megbékéltetőd. Hóvirág vagyok tavasszal, … Olvass tovább

A tekergő jókedv

A tekergő jókedv Jókedvemet nem találom, Törött cserép – szemétdombon. Bár hajnalig guberálom, Sose legyen nagyobb gondom. Percre perc, és évre év Hová tűnt a régi hév? Bolondoznék, de nincs kivel Magányt osztok a semmivel. Csak hajam nő, eszem – az nem. Ma sem volt itthon kenyerem. Csekkek, számlák ezerszámra – Torz vigyor ül csak … Olvass tovább

Fohász – 2020. április 24.

Fohász – 2020. április 24. Egy templomban, padban ülve, kérlek – én, az élő -, hogy legyen életem. Orgona szól, és az oltár felett Én Istenem, szembe nézek veled. Tenyereden tarts még, el ne engedj, Habár hívnak halottaim – Gyere! A halál kevésbé vadnak tűnik, Kevésbé vad, érzem, mint az élet. Van egy templom odafent … Olvass tovább

Álom volt csak

Álom volt csak Egyszer én már meghaltam, Túlvilágról álmodtam. Zörgött csontom, hullott rám falevél – Mégis van egy, mégis van egy új esély. Fölkeltem, hazamentem, Túlvilágról beszéltem. Emlék gyötört, hullott rám falevél – Álom volt csak, mégis van egy új esély. Ha kérditek, hol voltam, Angyalokkal daloltam. Testem könnyű, hullott rám falevél – Halál volt … Olvass tovább

Első találkozásom a rádióval

Első találkozásom a rádióval Azon töprengek, mekkora áldás ma a technika fejlődése, a számítógép és az internet megjelenése. Annak idején napokig utazott egy-egy levél, üzenet, míg végre címzettjéhez megérkezett. Ma? Elég egy kattintás, és máris nem vagyunk egyedül. Megosztom veletek első találkozásomat a technikával, ami a rádió volt, na de… milyen? Olvassátok szeretettel, talán van … Olvass tovább