A tekergő jókedv

A tekergő jókedv Jókedvemet nem találom, Törött cserép – szemétdombon. Bár hajnalig guberálom, Sose legyen nagyobb gondom. Percre perc, és évre év Hová tűnt a régi hév? Bolondoznék, de nincs kivel Magányt osztok a semmivel. Csak hajam nő, eszem – az nem. Ma sem volt itthon kenyerem. Csekkek, számlák ezerszámra – Torz vigyor ül csak … Olvass tovább

Fohász – 2020. április 24.

Fohász – 2020. április 24. Egy templomban, padban ülve, kérlek – én, az élő -, hogy legyen életem. Orgona szól, és az oltár felett Én Istenem, szembe nézek veled. Tenyereden tarts még, el ne engedj, Habár hívnak halottaim – Gyere! A halál kevésbé vadnak tűnik, Kevésbé vad, érzem, mint az élet. Van egy templom odafent … Olvass tovább

Álom volt csak

Álom volt csak Egyszer én már meghaltam, Túlvilágról álmodtam. Zörgött csontom, hullott rám falevél – Mégis van egy, mégis van egy új esély. Fölkeltem, hazamentem, Túlvilágról beszéltem. Emlék gyötört, hullott rám falevél – Álom volt csak, mégis van egy új esély. Ha kérditek, hol voltam, Angyalokkal daloltam. Testem könnyű, hullott rám falevél – Halál volt … Olvass tovább

Első találkozásom a rádióval

Első találkozásom a rádióval Azon töprengek, mekkora áldás ma a technika fejlődése, a számítógép és az internet megjelenése. Annak idején napokig utazott egy-egy levél, üzenet, míg végre címzettjéhez megérkezett. Ma? Elég egy kattintás, és máris nem vagyunk egyedül. Megosztom veletek első találkozásomat a technikával, ami a rádió volt, na de… milyen? Olvassátok szeretettel, talán van … Olvass tovább

Remélek

Remélek Kínoz a sok gond, ez igaz. Szeretnék már fényben élni, Köszönni minden szembejövőnek, Tudván, hogy az úton vagyok, Élek, lépek és remélek. Köszönni minden szembejövőnek Gyógyír… Mert az úton járok, Veletek tartok a fény felé, Neve is van, nem mondom, csak Álmaimban. Remélek egy szebb jövendőt, Éhezőknek teli bendőt, Kis árvának édesanyát, Szegényeknek jó … Olvass tovább

Édesapám

Édesapám Mosolyod is árnyékba vonult, És többé nem nevetsz rám. Szerszámaid sem kéred többé, Nem barkácsolsz csuda dolgokat Ám én emlékszem mindegyikre… Kis bababútorokra: Asztalkákra és csöpp székekre, Kis bölcsőkre, s egy hintaszékre, Ágyacskákra, a babaházra, Nádsípon is játszhattam… Megragasztott papírbabákra, Dugókból épített vonatra… Emlékeim vonulnak sorra. Oldalakat írhatnék, Valami biztos kimaradna. Te vagy a … Olvass tovább

Különös, mert…

Különös, mert… Különös nap, különös élet. Különös álmok, különös lélek. Különös föld, különös világ, Különös magány, különös virág. Mert nő, még nő, mert lány, már lány, Mert alkony, mert izzás, mert lobogás, Mert nem szűnő fény, mert érző parázs, Mert ő a múlt, és a megújulás.

A névadás

A névadás Hívta Ádámot az Isten: – Feladatot kapsz most tőlem: Gondozgassad e szép kertet, Vigyázz rá, és művelheted. Állatoknak nincs még nevük, Adjál nekik, hadd örüljünk! Eléje gyűltek az állatok sorban: – Ádám! Adjál nekünk nevet nyomban! Hisz nem vagyunk egyformák, S a számokat sem ismerjük még… – Nem lehet a nevem: Állat négy! … Olvass tovább

300 éve történt…

1719-ben jelentette meg Daniel Defoe Robinson Crusoe élete és különösen meglepő kalandjai című könyvét. Aligha gondolta, hogy irodalomtörténetet ír. Pedig könyve nemcsak az első modern angol regény lett, de egyúttal egy új irányzat is született, melyet azóta robinzonádnak hívunk. E történetek utazó hőse lakatlan szigetre – vagy más elzárt helyre – vetődik, és ott kell … Olvass tovább

Verset írtam

Verset írtam A szavak csak jöttek belőlem, utána rögtön jobban lettem. Nem zavart már a magány és a társaság hiánya, úgy nézek a Parnasszusra, mint az isteni Olümposzra. Nekem Isten minden ihlet, szó és dallam mind verssé lesz. Tudásszomjam hizlalom, habár mindig megkapom: – Úgy élsz köztünk, révületbe\’, mint akinek nincs itt esze! Ugyan, szedd … Olvass tovább

Felejts el!

Felejts el! Rejtőzöm, nem jelentkezem, kínlódva. Levegőt is alig veszek, s kapkodva. Forog a világ, pörgök benne, lazán, Kihajít, mondják, szállok is már talán. Többé szavam nem lesz hozzád, felejts el! Lázas ködben zizzen a szalma, rejtőzz el! Fejed felett glória fénylik, nem látod – Begubóztál, dédelgeted bánatod. S engedd, hogy én is felejtsem magamat. … Olvass tovább

Csalódtál

Csalódtál Harmatcsepp szemedben. Vártad a csodát: Merően nézzen valaki A terem túloldalán, odaát. Jöttek sorra beszélgetni, S te csak néztél fejük mellől, el, De a csoda, a várva várt, Nem jött most sem el. Harmatcsepp szemedben Lágyan megrezzent, S csöndben, lassan lepergett.

Üres, tiszta vers

Üres, tiszta vers Nincs szívem. Így járok egymagam – kipp-kopp, csendesen, szívtelen. S ha mondod: szeretlek kedvesem, nem nyitom ki üres szívem. Sírva fakadsz, sírsz, velem együtt, sajnos nincs bennem érzelem, mint vihar nem néz fát se bokrot, és mint éjjel a félelem. De itt vagyok. Létem még enyém, borul az ég fejem felett, s … Olvass tovább

Mire választódtunk?

Mire választódtunk? Mindannyian szeretnénk közvetíteni valamit, erre születtünk – én ebben hiszek. Mindannyian céllal érkeztünk, s a cél maga megfejtendő titok, néha megoldatlan. Kiválasztottak vagyunk, mert nem lehet véletlen, hogy én megszülethettem, sokan pedig nem… Ez a gondolat sokszor jár fejemben. – A meg nem születettekért is szól a harang, száll az ének, dolgotok helyettük … Olvass tovább

Kedves Barátom! (Gera Sándor költő emlékére)

Kedves Barátom! Azt hittem, hogy látlak még, s oly hirtelen jött a vég! Velünk maradsz verseidben, élsz majd, tovább… a szívünkben. S ha szólhatnál, szólnál, tudom, hogy vigasztalnál. – megríkatva engem és magadat – Mondanád búcsúzóul e szavakat: barátaim ne sírjatok mert ma mindenkit elhagyok máshol vár a fény rám mosolyogj hát énrám