Iszapzátony

Iszapzátony Ha tisztára moshatnám bár egy embernek nevét, Te lennél az egyetlenegy, s csak te tudod, miért. Bizonyíték, miért jöttél, félek, megöl engem, Iszapzátony, nem járható, elmerül a testem. Föld is, víz is, szakadó rongy, belevész a vízbe – Dagályé a játékszabály, ne hallgass a hitre! Arcodon még ott a kérdés, de felelet nincsen. Rongyolódnak … Olvass tovább

Ébredés

Ébredés Hiányod, mint tavaszi záporé Már délután ott ült szívemen. Próbáltam mosolyogni kedvesen, Ne tudd, sejtem a valót, kedvesem. Vidáman nevettél, sziporkáztál – Ettől volt szomorú délután. Számomra mindennek vége már, Tudom, álmodtalak csupán. Kihűlt kávé a kerek asztalon, Ma már nem jöttél el, hogy megidd… Tudod, ha a sorsod rendeződött, Akkor nem vagyok szomorú, … Olvass tovább

Miért a gitár?

Régen történt. Kislánykoromban – villant agyamba a kép, álmomban, egy hosszú, téli éjszakán. Hetek óta azon töprengtem, miért a gitár lett a kedvenc hangszerem. Derengett valami homályos emlék, és a tudat, hogy mint szinte mindig – gyermekkorunkban kell keresni az okokat. De addig arra gondoltam, talán azért, mert sok régi tanítványom gitározik. Ha tehetem, mindig … Olvass tovább

A levél

Kedves Dániel! A korom miatt írtam, hogy ne aggódjon, és köszönöm, hogy nem értett félre. Nem keresek szerelmet, van – akármilyen is. És nem foglalkozom nálam jóval fiatalabb férfiakkal, csak a munkahelyemen, ami történetesen egy középiskola. Földrajz és kémia szakos tanár vagyok. Bizalmáért – bizalmat. Elmesélem önnek a történetet nagy vonalakban. De… tegeződjünk inkább, úgy … Olvass tovább

Fekete

Fekete Színek őrültje nem vagyok. Színek varázsa rám még nem hatott. Csak ez az egy szín, mely nem kedvelt, Ejtette rabul lelkemet. Holló, ében és szén, Világos és mély… Ezer neved, színed Csillogó, mint szemed. Hogyha látom, szívem dobban, Eszembe jutsz azon nyomban. Holló, ében és szén, Világos és mély… Bárhol járok, téged látlak. Sóhaj … Olvass tovább

Távolodom

Távolodom Párás ködbe nézek, s látod, megfájdul sebem. Hajnalodik… Már nem mond ez semmit se nekem. Az, ki voltam én, zengő fürtű harmonikás, Többé nem vagyok azonos önmagammal sem. Messzebb vagyok minden nappal, s távol, mint a nap. Szemed tükrében sem ragyogok már éjszaka. Csak te hallod törött szárnyaim verdesését, Csak én látom meg lázas … Olvass tovább