Közös frusztrációink…

Révész Márton Közös frusztrációink… Korunk vezető tudósai megállapították, hogy ma a Földet benépesítő összes ember a Homo sapiens („értelmes ember”) fajba tartozik, ezen belül a mai ember (Homo sapiens sapiens) alfaj tagjai. Nos, akkor mese nincs, el kell hinni ezt a tudományos tényt, mégis, a saját megfigyeléseim némiképp cáfolni látszanak ezt az álláspontot. Hajnalok hajnalán, … Olvass tovább

Káprázat

Ejnye, mi van ma veletek ti kikirics alakú, paradicsomos szardíniás káprázatok. Lelketekre hatalmas havasi gyopárok nőttek, amikor felébredt a sosemvolt város, és vele együtt életre kelt ez a sok talmi hangulat és balzsamos remény? Néma jajjal koppannak a másnapos szentjánosbogarak ahogy százzal repesztek az Élet körforgatagában. Hova és miért ez a nagy sietség? Az Élet … Olvass tovább

Könnyű fizikai munkatárs

– Jó napot kívánok! Ez itt a Szupi-vill? – Jó napot. Igen, ott van kiírva arra a nagy táblára hatalmas piros betűkkel… Nem látja? Kiböki a szemét. Egyébként segíthetek valamiben? – Szuper! Én a Király Béla vagyok és az állásinterjúra jöttem. – Az állásinterjúra? – Igen kérem, kilenc órára beszéltük meg, csak kicsit késtem… én … Olvass tovább

Nincs megváltás

Lajoska azon a bizonyos keddi napon megint idegállapotba került és úgy érezte, nagy-nagy szüksége van valakire. A szocreál kocsmában az obligát tüske után Olivérrel került egy asztalhoz, de már nem emlékezett a vezetéknevére talán Rajnai vagy Irsai, mindegy, nem számított. Jól kijöttek egymással, és ez volt a lényeg. Nem így tervezte, de aztán mégis az … Olvass tovább

Mondom Barna

– Tájékoztatjuk, hogy ügyintézőnkkel történő beszélgetését rögzítjük és… – Telehas ügyfélszolgálat, Vígh József. Szép napot, miben segíthetek? – Jó napot kívánok! Mondom Barna vagyok, és egy kis technikai segítséget szeretnék kérni. A problémám az, hogy… – Bocsánat, kérhetném a nevét még egyszer? – Mondom… – Hallgatom! – Mondom Barna. – Tessék? Nagyon recseg a vonal… … Olvass tovább

Megemlékezés

Szeretett írónkról, a ma harminc éve született, és máig töretlen népszerűségnek örvendő Lämmerschwantz Ödönről szeretnék pár szót ejteni. Gyermekkor, a kezdetek. A feljegyzések tanúsága szerint a kis Ödön hányatott pályafutása már egész fiatalon elkezdődött, amikor is az óvoda falára narancssárga zsírkrétával kinetikus ákombákomokat firkált. Nézhette volna ezeket valaki akár Ley vonalaknak is, de a szigorú, … Olvass tovább

Jólét

Még reggel volt, bár a nap már hét ágra sütött. Kertváros, gazdag környék. Jó itt. Tamás elégedetten vette szemügyre a házat és környékét. Hatalmas fehér falak, természetesen vastagon szigetelve, vörös cserép, aranyszínű eresz, igaz a tetőtér még nincs befejezve. A ház sarkain éber szemű kamerák figyelnek a biztonságra. Rendezett udvar, a kovácsoltvas kapu mellett formára … Olvass tovább

Figyelők

Styx volt a mentorom, tőle tanultam mindent. Hálás vagyok neki. „Lovagolni” is ő tanított – hogyan kell kiválasztani a megfelelő áldozatot, folyamatosan követni, aztán kivárni a megfelelő alkalmat, és… Ez mind nagy szakértelmet és rengeteg gyakorlást kíván, de aztán az élvezet kárpótol mindenért. Időnk – mint a tenger… Szóval, először nehezen ment, de aztán egész … Olvass tovább

Mi van a pólódra írva?

Mi van a pólódra írva? Nálunk is, mint mindenhol a világon, nagy divat olyan pólókat, ruhákat hordani, amiken különböző feliratok virítanak. Ezek általában ékes angol nyelven íródnak, mert egy, az angol a világnyelv, kettő, csipkebokor vessző, három, mert talán az olyan menő. Nem is tudom… talán a „Jó arc vagyok” nem szól akkorát, mint az … Olvass tovább

Blues érzés

A csaj dögös volt. Barna, hullámos haj, érzéki száj, formás popsi és lábak. Látszott, be van indulva, dugni akart, ehhez nem fért semmi kétség. Igaz, kellett volna még foglalkozni vele, de a magas, álmodozó szemű fiú nem volt ráhangolódva a dologra, őt akkortájt csak egyvalami érdekelte igazán: a zene. Egyszer egy régi, közös ismerősünk azt … Olvass tovább

Egy furcsa nap (igaz történet alapján)

Ez a vasárnap is olyannak indult, mint az előző 2607, de valahogy mégis más volt. Hogy miért? A gyerekektől reggel, indulás előtt megkérdeztem, hogy: – Inni pisiltetek? – Mondták, hogy igen, és elindultunk a játszótérre. – Apa nézd, hinta pilanta! – mondta Flóra, és azzal a lendülettel bele is vetette magát. Átszellemülten hinta pilantázott, szőke … Olvass tovább

Rossz álom

Meleg volt, Péter felszínesen aludt. Álmában veszettül forgolódott, és lerúgta magáról a takarót. Többször majdnem felébredt, de az álom ragacsos mocsarából valahogy mégsem tudott kievickélni. Álmában egy különös helyen, az összetört álmok szigetén járt, ahol találkozott a saját álmaival. Ott voltak mind, egytől egyig. Ijesztő volt. Ott járkáltak, szürkén és szomorúan, mint azok, akiket örökre … Olvass tovább

Virágnyelv

Nyárközép volt, az iszonyatos hőségtől szinte reszketett a levegő. A búzatábla növényei szomjasan, vágyakozva fordították fejüket a kobaltkék ég felé, ahol a habos vattacukorszerű felhők közül kíméletlenül tűzött rájuk a késő júniusi nap. Enyhe szél borzolta a már majdnem teljesen érett kalászokat. Tündértáncukat, énekesmadarak trillái kísérték, miközben a balzsamos levegőben szorgos rovarok döngicséltek. – Milyen … Olvass tovább

Az utolsó beteg

Az utolsó beteg Péntek este volt, a fogászati rendelés hétig tartott. A férfi, akinek Dr. Pálfalvi Péter a gyökértömését készítette, hatra volt berendelve. Aznap ő volt az utolsó és az orvos titkon remélte, hogy utána már nem esik be senki. Péter fáradtnak és elhasználtnak érezte magát, már semmi másra nem vágyott, csak hazamenni, letusolni, bekapni … Olvass tovább

42

Gézának reggel óta tompán lüktetett a feje, mégis megpróbált a munkájára koncentrálni. Épp a frissen befejezett programját futtatta, amin már hónapok óta dolgozott. Ezzel feküdt, ezzel kelt. Nagy volt a nyomás. Egyszer még elölről is kellett kezdenie, mert új szempontok merültek fel az ügyfél részéről. Totálisan át kellett írni az egészet, több hetes munkáját. Majdnem … Olvass tovább

Az aranyhal újratöltve

Tódor már hajnal öt óta kint volt a tavon, de a kapásjelzők még mindig úgy álltak, mint a cövek. Egy apró moccantás vagy rándítás sem volt. – Mi van ezekkel a halakkal? – dörmögte divatosra nyírt bajusza alatt. – Hozzá se nyúlnak a mézes kukoricához… Kezdett ideges lenni. Sikeres üzletember volt, aki sikerét főleg rámenősségének … Olvass tovább

Egy kétbalkezes alkimista naplója

Tegnap délután, éppen a tudományos feljegyzéseimet rendezgettem a könyvtárban, amikor a felső polcról, két megsárgult pergamen közül kiesett egy kopott kis bőrkötésű kódex. Még jó, hogy nem a fejemre esett. Ahogy óvatosan lefújtam róla a port, és belelapoztam, öreg szívem nagyot dobbant örömében, mert a kis kódexben rég elveszettnek hitt ifjúkori naplómra ismertem. Ezt a … Olvass tovább

A piros lift

Mindez már régen történt, talán a kilencvenes évek elején. Péntek délután volt, nehéz hét állt mögöttünk. Mi fiatalok voltunk és fel voltunk spannolva. Az obligát buli előszele kellemes izgalommal töltött el mindannyiunkat. Ha jól emlékszem hatan voltunk: Árpi haverom, a régi zenekarából Bandi és Krisztián, meg két új gyerek, akiket csak látásból ismertem. Azt már … Olvass tovább

Fekete rigó

– Csivics csivics. Turdus Merula vagyok. Csivics csivics. Oké, te csak alpári módon úgy ismersz, hogy fekete rigó. – … – Csivics csivics. Ne rigózz már! Csak nem az böki a csőröd, hogy fekete vagyok? – … – Csivics csivics. Micsoda? Azt mondod, szemtelen vagyok és egész nap éktelen lármát csapok? Csivics csivics. Hogy feltúrom … Olvass tovább

Eljövetel

Unottan bámulom a tévé világító képernyőjét. Soha semmi érdekes, csak mindig ezek az buta és üres reklámok… Behunyom fáradt szemem, és a hüvelykujjammal masszírozni kezdem. Annyira határozottan, hogy szinte fáj. Rám tör megint, az undorító, száraz köhögés. Tétova mozdulattal a poharamért nyúlok, a számhoz emelem, és kihörpintem a maradék langyos sört. Eszembe jut megint az … Olvass tovább