Révész Márton 
Összes megtekintés: 180
Összes megtekintés: 180 Gyors ellenőrzés: fűző rendben, csatok kellően meghúzva, a kerekek rendesen forognak. Nézem a kopást, még nem veszélyes, ráérek megfordítani őket, pár alkalmat biztosan ki fognak bírni. Minden szuper – konstatálom. Óvatosan, az A-oszlopba kapaszkodva kievickélek az autóból és lábra állok. Vagyis pontosabban kerekekre. Hűvös szél csap az arcomba. Süt a nap, az élet … Olvass tovább
Összes megtekintés: 156
Összes megtekintés: 156 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy… De várjunk csak! Álljunk meg egy percre. Talán nem is volt, csak mi azt hittük, hogy volt. Ha az ember fiatal és tapasztalatlan, netalán ostoba, akkor sok mindent elhisz. Tömegpszichózis és társai, fugázi és fata morgana. Látsz valamit, ami nincs is ott. De haladjunk csak … Olvass tovább
Összes megtekintés: 120
Összes megtekintés: 120 Dr. Epstein egy zseniális, de bogaras és különc tudós volt. Zoknit például soha életében nem hordott, viszont érdekes napszemüvegeket és mumifikálódott csirkefejeket gyűjtött. Kevés szabadidejét főleg azzal töltötte, hogy egy otromba, kicsorbult tubán bluest játszott. Napestig lehetne sorolni még ezerféle furcsa szokását, ám nem ez a lényeg. Hősünk az Államokban éldegélt és szupertitokban … Olvass tovább
Összes megtekintés: 448
Összes megtekintés: 448 Itt van Amerika! Ja nem, az ott van. Itt mi vagyunk. Ahogy az utcán sétálok, vénségükben papi-mamifikálódott nyugdíjasok húzzák a banyarollerüket előttem. Lassan én is az leszek, bár nyugdíj nélkül, vagy legalábbis folyton ezzel riogatnak. Kiábrándult fiatalok és öklüket rázó vagy csendben magukban anyázó középkorúak jönnek velem szemben. Eszembe jut, mi voltunk azok, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 140
Összes megtekintés: 140 – Drágám, ideadnád a vajazó kést? – kérdezem a reggelizőasztalnál Tomot, miközben mosolyogva próbálom elkapni a pillantását. Tom barátságosan visszamosolyog és átnyújtja a kést. – Tessék szívem. – Köszönöm! Bár őszül a halántéka és a szakálla, Tom mégis sokkal fiatalabbnak néz ki, mint amennyi, és szerencsémre még mindig az a kedves, jóképű férfi, … Olvass tovább
Összes megtekintés: 140
Összes megtekintés: 140 A magas termetű idegen késő délután fáradtan lépett be a Szomjas Tüzér ajtaján. – Egy sört! – vetette oda a kövér csaposnak, miközben lerázta a vizet hosszú fekete köpenyéről. – Nehéz nap volt, haver? – próbált viccelődni a dagadt, miközben egy kétes tisztaságú pohárba kitöltötte az állott sört, és húsos kezével a vendég … Olvass tovább
Összes megtekintés: 142
Összes megtekintés: 142 Nomád kutyák között nőtt fel, de mindig azt érezte, hogy valami nem stimmel kutya mivoltával. Másnak érezte magát. Már kölyökkorában sem szeretett a többi kutyával játszani, mert a játékaikat túl butának vagy unalmasnak találta. Ez a másság egy idő után zavarni kezdte. Szeretett volna kutya lenni, jó kutya, de a beilleszkedés nehezen ment. … Olvass tovább
Összes megtekintés: 216
Összes megtekintés: 216 Dana gondosan kisminkelte csinos kis pofiját, majd felragasztotta a műszempilláit. Belebújt az előre odakészített, mélyen dekoltált csipkés hálóingébe, majd gondosan elrendezte a lányszoba hátterét. Igen, az óriás rózsaszín plüssmackót még két centire balra, az ezüst színű puffot meg közelebb az ágyhoz. Így tökéletes. Előkapta a szelfibotot, majd egy gyors igazítás. Ujjaival beletúrt, és … Olvass tovább
Összes megtekintés: 118
Összes megtekintés: 118 – Az emberek között egyre erősödik a diszkrepancia – súgta oda Bogyó Babócának egy szép délutáni napon, miközben a patak parton üldögéltek. – A semmi is folyamatosan erősödik – kontrázott Vendel a szarvasbogár. – Nincs olyan hogy semmi – sóhajtott Baltazár a méhecske. – Olyan van hogy kozmológiai eseményhorizont, és előbb-utóbb minden ami … Olvass tovább
Összes megtekintés: 90
Összes megtekintés: 90 Jerome urat, a szomszédot jó embernek tartották a faluban, habár Nick sosem szívlelte. Úgy érezte, hamis a mosolya. – Ez egy Tartuffe, majd meglátod! – mondogatta idegesen a feleségének. Martha ilyenkor csak mosolygott és lemondóam legyintett a kezével. – Ugyan már, Nick! Rémeket látsz. Nick megérzése azért nem volt teljesen alaptalan, mivel Jerome … Olvass tovább
Összes megtekintés: 124
Összes megtekintés: 124 Hiro az apró neszre megtorpant, és fülét hegyezve megállt az elhagyatott teremgarázs közepén. Úgy tűnt senki sincs a közelben – csak néhány otthagyott autó árválkodott –, a lány ösztönei mégis veszélyt jeleztek. Erős megérzés volt, talán a génmanipuláció okozta, vagy a hosszú évek harci kiképzése – nem lehet tudni. Hiro kezében lassan felszikrázott … Olvass tovább
Összes megtekintés: 176
Összes megtekintés: 176 Jazz Csend van. A zenészek félkörben felsorakoztak, és komoly arccal, feszülten nézik egymást. A szemük se rebben, egy jelre várnak. Hamarosan megkapják, de most még nem. Feszült csend van, egy pisszenés se hallatszik. A zene, mint tudjuk, mindig a csendből indul. A basszusgitáros kezd, ő vezeti fel a témát, majd pár ütem múlva … Olvass tovább
Összes megtekintés: 140
Összes megtekintés: 140 A bár sejtelmes félhomályba burkolózott. Kint vadul fújt a szél, és kavarta a havat, ám bent kellemes meleg honolt. A levegőben sörrel kevert állott felmosószag terjengett, ami összekeveredett a cigarettafüsttel és a bentiek izzadságszagával. A férfi, aki a bárpulton könyökölt, körülbelül harminc körül járhatott. Sápadt, borostás arcát, sötét, kétoldalt felnyírt haj koronázta. Minimalista … Olvass tovább
Összes megtekintés: 62
Összes megtekintés: 62 Sajnos elkaptam valami influenszert (-szart), ezért pár napig még otthon degenerálódok. Kitérdelt medve nadrágomban, a családi tűzfészek melegében ücsörögve, szottyadt epres kalimpót szopogatva írok. Nagyon jót tesz a toroknak. Mármint a kalimpó, nem az írás. Ma sokkal jobban éreztem magam, az étvágyam is megjött. Az imént befaltam egy tál sajtos miapicsát, és megittam … Olvass tovább
Összes megtekintés: 64
Összes megtekintés: 64 Ma már tudom, hogy az élet csupa fény és csupa árnyék. Örömteli csillogás és dögletes kárhozat. Akár Pierrot a bohóc Watteau festményén, ahol a szerencsétlen flótás oly ügyefogyottan és olyan bénán áll hófehér ruhájában előttünk, miközben éppen a könnyeivel küszködik. Látod már, minden csupa fény és csupa árnyék. Amikor a világ örök körforgásban … Olvass tovább
Összes megtekintés: 117
Összes megtekintés: 117 November vége fele járt az idő, kint gyorsan sötétedett. Egymás mellett ültünk a süppedős fekete bőr kanapén. Titokban beszívtam a cigarettája füstjét, magamban ízlelgettem – én már egy ideje leszoktam. Émelyegni kezdett a gyomrom. Felém fordult és metszőn a szemembe nézett. – Rendezd át a világot! – mondta hirtelen. Ismertem már ezt a … Olvass tovább
Összes megtekintés: 94
Összes megtekintés: 94 Megint karácsony volt. Nagy pelyhekben hullott a hó és a város lassan kezdett retkes mézeskalácsillatot árasztani. Az emberek lelkesen ünnepeltek, látszatboldogságuk átsütött a házak betonfalán és visszaverődött az utcák hideg macskaköveiről. Aznap különösen zöld voltam, úgy is mondhatnám, szuperzöld hangulatban róttam köreimet a néptelen utcákon. Már sötét volt, a köztéri lámpák sárgás fénykörében … Olvass tovább
Összes megtekintés: 188
Összes megtekintés: 188 Walthauser Gézáné született Kászon Irén mindig is törékeny egészségnek örvendett, ezért egész életében sűrűn látogatta a különböző orvosokat és specialistákat. Szinte már számolni se tudta, hányféle gyógyszert szedett különböző testi bajaira. – Géza! Szép ünnepélyes temetést szeretnék, ha meghalok – nyafogta férjének – mert biztosan tudom, hogy én fogok előbb elmenni. Géza bá … Olvass tovább
Összes megtekintés: 301
Összes megtekintés: 301 „Minden a másolat másolatának a másolata” /Harcosok klubja/ Iszok egy koffeinmentes kávét. Majdnem olyan az íze, mint az igazinak és azt mondják nem terheli a szívet. Aztán rágyújtok, vagyis előveszem az elektromos cigarettámat, és boldogan fújom a „füstöt” az égnek. Eszembe jut a tegnapi buli. Egész jól sikerült. Talán négy üveggel is megittam … Olvass tovább
Összes megtekintés: 43
Összes megtekintés: 43 Fürge Hód sietősen kaptatott felfelé a fák közt az ösvényen. Mokaszinos lábával halkan lépkedett, ügyesen kerülgetve a száraz gallyakat, amik elárulhatták volna a jelenlétét. A Varjú törzsbéliek méltán híresek arról, hogy nesztelenül lepik meg az áldozataikat. A táj, amelyen járt változatos volt: dombok, ritkás erdők és száraz cserjések váltogatták egymást. Elszórtan nagy mohos … Olvass tovább