Egy furcsa nap (igaz történet alapján)

Ez a vasárnap is olyannak indult, mint az előző 2607, de valahogy mégis más volt. Hogy miért? A gyerekektől reggel, indulás előtt megkérdeztem, hogy: – Inni pisiltetek? – Mondták, hogy igen, és elindultunk a játszótérre. – Apa nézd, hinta pilanta! – mondta Flóra, és azzal a lendülettel bele is vetette magát. Átszellemülten hinta pilantázott, szőke … Olvass tovább

Rossz álom

Meleg volt, Péter felszínesen aludt. Álmában veszettül forgolódott, és lerúgta magáról a takarót. Többször majdnem felébredt, de az álom ragacsos mocsarából valahogy mégsem tudott kievickélni. Álmában egy különös helyen, az összetört álmok szigetén járt, ahol találkozott a saját álmaival. Ott voltak mind, egytől egyig. Ijesztő volt. Ott járkáltak, szürkén és szomorúan, mint azok, akiket örökre … Olvass tovább

Virágnyelv

Nyárközép volt, az iszonyatos hőségtől szinte reszketett a levegő. A búzatábla növényei szomjasan, vágyakozva fordították fejüket a kobaltkék ég felé, ahol a habos vattacukorszerű felhők közül kíméletlenül tűzött rájuk a késő júniusi nap. Enyhe szél borzolta a már majdnem teljesen érett kalászokat. Tündértáncukat, énekesmadarak trillái kísérték, miközben a balzsamos levegőben szorgos rovarok döngicséltek. – Milyen … Olvass tovább

Az utolsó beteg

Az utolsó beteg Péntek este volt, a fogászati rendelés hétig tartott. A férfi, akinek Dr. Pálfalvi Péter a gyökértömését készítette, hatra volt berendelve. Aznap ő volt az utolsó és az orvos titkon remélte, hogy utána már nem esik be senki. Péter fáradtnak és elhasználtnak érezte magát, már semmi másra nem vágyott, csak hazamenni, letusolni, bekapni … Olvass tovább

42

Gézának reggel óta tompán lüktetett a feje, mégis megpróbált a munkájára koncentrálni. Épp a frissen befejezett programját futtatta, amin már hónapok óta dolgozott. Ezzel feküdt, ezzel kelt. Nagy volt a nyomás. Egyszer még elölről is kellett kezdenie, mert új szempontok merültek fel az ügyfél részéről. Totálisan át kellett írni az egészet, több hetes munkáját. Majdnem … Olvass tovább

Az aranyhal újratöltve

Tódor már hajnal öt óta kint volt a tavon, de a kapásjelzők még mindig úgy álltak, mint a cövek. Egy apró moccantás vagy rándítás sem volt. – Mi van ezekkel a halakkal? – dörmögte divatosra nyírt bajusza alatt. – Hozzá se nyúlnak a mézes kukoricához… Kezdett ideges lenni. Sikeres üzletember volt, aki sikerét főleg rámenősségének … Olvass tovább

Egy kétbalkezes alkimista naplója

Tegnap délután, éppen a tudományos feljegyzéseimet rendezgettem a könyvtárban, amikor a felső polcról, két megsárgult pergamen közül kiesett egy kopott kis bőrkötésű kódex. Még jó, hogy nem a fejemre esett. Ahogy óvatosan lefújtam róla a port, és belelapoztam, öreg szívem nagyot dobbant örömében, mert a kis kódexben rég elveszettnek hitt ifjúkori naplómra ismertem. Ezt a … Olvass tovább

A piros lift

Mindez már régen történt, talán a kilencvenes évek elején. Péntek délután volt, nehéz hét állt mögöttünk. Mi fiatalok voltunk és fel voltunk spannolva. Az obligát buli előszele kellemes izgalommal töltött el mindannyiunkat. Ha jól emlékszem hatan voltunk: Árpi haverom, a régi zenekarából Bandi és Krisztián, meg két új gyerek, akiket csak látásból ismertem. Azt már … Olvass tovább

Fekete rigó

– Csivics csivics. Turdus Merula vagyok. Csivics csivics. Oké, te csak alpári módon úgy ismersz, hogy fekete rigó. – … – Csivics csivics. Ne rigózz már! Csak nem az böki a csőröd, hogy fekete vagyok? – … – Csivics csivics. Micsoda? Azt mondod, szemtelen vagyok és egész nap éktelen lármát csapok? Csivics csivics. Hogy feltúrom … Olvass tovább

Eljövetel

Unottan bámulom a tévé világító képernyőjét. Soha semmi érdekes, csak mindig ezek az buta és üres reklámok… Behunyom fáradt szemem, és a hüvelykujjammal masszírozni kezdem. Annyira határozottan, hogy szinte fáj. Rám tör megint, az undorító, száraz köhögés. Tétova mozdulattal a poharamért nyúlok, a számhoz emelem, és kihörpintem a maradék langyos sört. Eszembe jut megint az … Olvass tovább

Kori

Gyors ellenőrzés: fűző rendben, csatok kellően meghúzva, a kerekek rendesen forognak. Nézem a kopást, még nem veszélyes, ráérek megfordítani őket, pár alkalmat biztosan ki fognak bírni. Minden szuper – konstatálom. Óvatosan, az A-oszlopba kapaszkodva kievickélek az autóból és lábra állok. Vagyis pontosabban kerekekre. Hűvös szél csap az arcomba. Süt a nap, az élet szép, és … Olvass tovább

Volt egyszer: Tizenharmadik történet: Volt egyszer…

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy… De várjunk csak! Álljunk meg egy percre. Talán nem is volt, csak mi azt hittük, hogy volt. Ha az ember fiatal és tapasztalatlan, netalán ostoba, akkor sok mindent elhisz. Tömegpszichózis és társai, fugázi és fata morgana. Látsz valamit, ami nincs is ott. De haladjunk csak szépen sorjában. … Olvass tovább

A barna hang feltalálása

Dr. Epstein egy zseniális, de bogaras és különc tudós volt. Zoknit például soha életében nem hordott, viszont érdekes napszemüvegeket és mumifikálódott csirkefejeket gyűjtött. Kevés szabadidejét főleg azzal töltötte, hogy egy otromba, kicsorbult tubán bluest játszott. Napestig lehetne sorolni még ezerféle furcsa szokását, ám nem ez a lényeg. Hősünk az Államokban éldegélt és szupertitokban egy szupertitkos … Olvass tovább

Itt van Amerika

Itt van Amerika! Ja nem, az ott van. Itt mi vagyunk. Ahogy az utcán sétálok, vénségükben papi-mamifikálódott nyugdíjasok húzzák a banyarollerüket előttem. Lassan én is az leszek, bár nyugdíj nélkül, vagy legalábbis folyton ezzel riogatnak. Kiábrándult fiatalok és öklüket rázó vagy csendben magukban anyázó középkorúak jönnek velem szemben. Eszembe jut, mi voltunk azok, akik ezt … Olvass tovább

Mi történt?

– Drágám, ideadnád a vajazó kést? – kérdezem a reggelizőasztalnál Tomot, miközben mosolyogva próbálom elkapni a pillantását. Tom barátságosan visszamosolyog és átnyújtja a kést. – Tessék szívem. – Köszönöm! Bár őszül a halántéka és a szakálla, Tom mégis sokkal fiatalabbnak néz ki, mint amennyi, és szerencsémre még mindig az a kedves, jóképű férfi, akihez húsz … Olvass tovább

A csapos és a különös idegen

A magas termetű idegen késő délután fáradtan lépett be a Szomjas Tüzér ajtaján. – Egy sört! – vetette oda a kövér csaposnak, miközben lerázta a vizet hosszú fekete köpenyéről. – Nehéz nap volt, haver? – próbált viccelődni a dagadt, miközben egy kétes tisztaságú pohárba kitöltötte az állott sört, és húsos kezével a vendég elé tolta. … Olvass tovább

Találkozások: Tizenkettedik történet: Nomád

Nomád kutyák között nőtt fel, de mindig azt érezte, hogy valami nem stimmel kutya mivoltával. Másnak érezte magát. Már kölyökkorában sem szeretett a többi kutyával játszani, mert a játékaikat túl butának vagy unalmasnak találta. Ez a másság egy idő után zavarni kezdte. Szeretett volna kutya lenni, jó kutya, de a beilleszkedés nehezen ment. Túl szilaj … Olvass tovább

Dana és az élet nagy kérdései

Dana gondosan kisminkelte csinos kis pofiját, majd felragasztotta a műszempilláit. Belebújt az előre odakészített, mélyen dekoltált csipkés hálóingébe, majd gondosan elrendezte a lányszoba hátterét. Igen, az óriás rózsaszín plüssmackót még két centire balra, az ezüst színű puffot meg közelebb az ágyhoz. Így tökéletes. Előkapta a szelfibotot, majd egy gyors igazítás. Ujjaival beletúrt, és összekócolta dús … Olvass tovább

A napi élet dolgai (egyperces)

– Az emberek között egyre erősödik a diszkrepancia – súgta oda Bogyó Babócának egy szép délutáni napon, miközben a patak parton üldögéltek. – A semmi is folyamatosan erősödik – kontrázott Vendel a szarvasbogár. – Nincs olyan hogy semmi – sóhajtott Baltazár a méhecske. – Olyan van hogy kozmológiai eseményhorizont, és előbb-utóbb minden ami a galaxisunkon … Olvass tovább

Az átkozott szomszéd

Jerome urat, a szomszédot jó embernek tartották a faluban, habár Nick sosem szívlelte. Úgy érezte, hamis a mosolya. – Ez egy Tartuffe, majd meglátod! – mondogatta idegesen a feleségének. Martha ilyenkor csak mosolygott és lemondóam legyintett a kezével. – Ugyan már, Nick! Rémeket látsz. Nick megérzése azért nem volt teljesen alaptalan, mivel Jerome úr kicsit … Olvass tovább