Jason Brown

– Meséltem már nektek Jason Brownról? – kérdezte Nene, miközben az asztalhoz ment és egy kis teát töltött magának a virág mintás porcelán bögréjébe. A többiek érdeklődve kapták fel a fejüket. – Nem, nem meséltél még! – csapott le egyből a dologra Abby, aki épp egy bonyolult pasziánszt próbált már vagy harmadszorra kirakni. – Talán … Olvass tovább

Súlyos testi sertés

Lajoska lassan, imbolyogva állt fel a terített asztal mellől. Jelentőségteljesen körbehordozta nagy vizenyős szemeit az egybegyűlteken, majd megköszörülte a torkát, és belekezdett: – Béláról szeretnék pár szót szólni – ha megengeditek. Nos igen. Béla volt a legnagyobb kan a disznóólban, ehhez nem fér semmi kétség. Súlya a legutóbbi mérlegeléskor az 520 kilogrammot is meghaladta! Csendben … Olvass tovább

Enyém vagy

Noel egy kietlen, sziklás helyen állt. Nem tudta volna megmondani, hogy pontosan hol, de úgy tűnt neki mintha a Grand Canyon lenne. Egyedül volt, alant a Colorado folyó keskeny acél szalagja kígyózott, feje felette a magasban madarak köröztek. – Hogy kerültem ide?- töprengett. – Mit keresek én itt? Hiányoztak a válaszok. Nem emlékezett semmire. Találomra … Olvass tovább

Raketa

Kedves olvasó, kalandos életem történetét szeretném neked elmesélni. 1971-ben születtem Szentpéterváron, a Petrodvoreci Óragyárban. – Ó, milyen udvariatlan vagyok, még be sem mutatkoztam. A nevem Raketa, eredeti foglakozásomra nézve időmérő. Ha röviden jellemeznem kéne magam – csak hogy óraként el tudj képzelni – azt mondanám, hogy patinásodó selyem színű számlap, vékony fekete mutatókkal, rakott arany … Olvass tovább

Amikor az ember elkezd múlt idővé válni…

Kint jól esik az eső, bent – ebben a hangulatos kis krimóban – jólesik a sör. Délután van, nyár vége, meleg. Egymagam ülök, nézegetek kifelé a fejemből, miközben mindenféléről elmélkedek. Ilyenkor jönnek a legszebb gondolatok… “Cogito ergo sum” – ahogy René mondaná. Balra fent, fejmagasságban, egy nagyképernyős tévé üvölt, épp az aktuális sláger szól. Néha … Olvass tovább

T úr

"A történet szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve." – Sziasztok! Bejöhetek? Nyitva vagytok? – kérdezte T úr, miközben felsőtestével behajolt a picinyke bolt ajtaján. – Persze, jöjjön csak be nyugodtan! – válaszolta udvariasan a magasabb eladó. – Kell ez az izé? – lobogtatott meg T a kék színű szájmaszkot. – … Olvass tovább

Jelenlét

A fiú még csak huszonéves volt, de nagyapja már a nyolcvan fele közeledett. Igaz még jól bírta magát, és szellemileg is teljesen friss volt. Ugyanaz az okos szempár csillogott a vidám fiatal, és az öreg ráncos arcból. – Félek a haláltól, de egyben kíváncsi is vagyok rá – mondta az öreg egy délután, amikor kettesben … Olvass tovább

Emma tánti

Emma tánti imádta a macskákat, volt is neki mindenféle kicsi, nagy, hosszú és rövid szőrű, minden színben, amit csak el lehet képzelni. Egy szép kertvárosi házban éldegélt kis nyugdíjából a nyolc macskájával. Minden nap már jó korán ott sündörögtek körülötte, amikor a reggelit porciózta. Pár éve egy nagy kóbor szürke kandúr csatlakozott a csapathoz, nem … Olvass tovább

Az őszinteség hiánya

A költő fiatal volt -, húszas évei elején járt. Nagy hévvel az asztalra hajolva írt, miközben szőkés göndör tincsei állandóan a szemébe hullottak. Körülötte a földön összegyűrt fecnik sorjáztak. Acélkék szeme kérlelhetetlenül meredt a fehér papírra, miközben keze sebesen rótta a cikornyás betűket, száját szigorúan összeszorította a nagy koncentrálásban… Már órák óta faragta a rímeket … Olvass tovább

Cirkusz

Vége volt az esti előadásnak, ilyenkor mindig együtt iszogattak -, Carrasco az erőművész és Öcsi a bohóc. Mindketten benne voltak már a korban, és egész életüket különböző cirkuszoknál töltötték. Most épp a Silver Mundoval járták a világot, immáron hetedik éve. Carrasco lakókocsijának kis kályhájában otthonosan parázslott a tűz, miközben kint ólomszín felhőket kergetett a viharos … Olvass tovább

Erdő szimfónia

Nyitány. Az erdei parkolóban állítom le az autót, majd kiszállunk. Csend van. A csendből indulunk, a zene mindig a csenddel kezdődik. Szememmel a kitaposott ösvényt nézem. Add a kezed, és gyere velem, teszünk egy sétát az erdőben. Adagio. Lassan haladunk az ösvényen, lépteink úgy dobbannak a kavicsokon, mint hatalmas üstdob tompa puffanásai. Jó fogni a … Olvass tovább

Időcsapda

Erneszt százados izgatottan sietett felettese irodája felé, lépései tompán visszhangoztak a fémszínű folyosókon -, a főnök hívatja, valószínűleg fontos dolgot akar közölni, percek kérdése és megtudja mi az… Megérkezett a tágas bejárathoz, az ajtószárnyak automatikusan szétnyíltak. – Jöjjön be Erneszt, már vártam. – Foglaljon helyet! – invitálta a főnök széles mosollyal, miközben egy kényelmes kanapéra … Olvass tovább

Lili

Itt ülök egy padon egyedül, piásan, és nézek magam elé bután -, egyre csak az elmúlt hetek történései járnak a fejemben. Nem tudok másra gondolni, csak a szakításra, és arra, hogy mindent felégettem magam mögött. Igen ez menekülés volt, de egyszerűen nem bírtam már, a sok hazugságot a színlelést és az állandó veszekedést. Nem lehet … Olvass tovább

A hullámok titka

Eli Broflovski egész nap csak arra várt, hogy vége legyen a munkának, és mehessen végre Pyramid Beachre szörfözni -, ám az idő csigalassan cammogott, kiváltképp délután. Villanyszerelőként dolgozott egy kis településen Perthtől délre, új könnyűszerkezetes házakba húzták be az elektromos kábeleket. Február közepe volt 32 fok árnyékban. Az óceán hívogatóan zöldellt, óriási fehér tarajos hullámok … Olvass tovább

A gyár

Egy évben 365 nap van, 52 vagy 53 naptári hét. 152 munkanap. Közben tavasz lesz nyár majd ősz és végül tél. Egyhangúan telnek a napok. A reggeli rutin után bejövök a gyárba. Ismerős fáradt szürke arcok köszöntenek. Vidám arcokat ritkán látni, ha mégis gyanakodni kezdek, mert ott valami nincs rendben. A munka unalmas, már rutinosan … Olvass tovább

Törpenyúl (Updike után szabadon)

– Vettél magadnak virágot? – kérdezte szenvtelen hangon Józsi. – Miért? – nézett rá meglepetten Margit, miközben egy pillanatra félbehagyta a mosogatást. – Tudod mert nőnap van… – Tapló! Józsi jót nevetett saját félresikerült poénján, jót húzott a dobozos söréből, majd tovább nézte a meccset a tévében. Már csak tíz perc maradt a második félidőből, … Olvass tovább

Éjszaka: Tizenhetedik történet: Andalúziai éjszaka

Esteledik, készülődünk: Ramonnal színes szőnyegeket és takarókat terítünk a földre félkör alakban, arra nagy díszpárnákat, a középső részt szabadon hagyjuk a táncosoknak. Javier szája szegletében mosoly bujkál, egy nagy kosárból tálcákat vesz elő, amikre majd a tapast szervírozza. Magamban reménykedem, hogy készített sonkásat is – a Serrano a gyengém. Kerül elő jóféle mediterrán vörösbor is, … Olvass tovább

Hiányzik a fiú

Hiányzik a fiú… Vannak napok amikor jobban, vannak napok amikor kevésbé. Néha nagy ritkán még el is szoktam feledkezni róla, hogy nincs már velem. A napok nélküle szürkébbek sivárabbak, a dolgok már nem azok, mint régen, nem telnek meg izgalommal és jelentéssel. Emlékezetemben még élénken élnek az együtt töltött vidám napjaink. Jó barát volt, vidám … Olvass tovább