Mélabús

Addig verném a fejem a falba, amíg keskeny szirmú vörös muskátlik nyílnak homlokomra, s ahogy a vérfátyol csipkézett szélei alól bátortalanul kitekintek, felvillansz, mint az egyképkockás Tyler Durden, de nem látom a szemed. Így könnyű hazugnak lenni. Rög rög után temet. Nem baj, mindig visszafogad a naptalan kelet.

Deszkamitológia

Ahogy Kant mondta, “Két dolog tölti el lelkemet: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem.” Na hát ezt az erkölcsi törvényt egy ideje még éreztem lappangani valahol mélyen, de a modern popkulturális hullámverés úgy zúzta szét bennem, mintha ott sem lett volna. Apró szilánkjaira hullott az olykor még oly’ szilárdan álló, habár nem … Olvass tovább

A rendkívüliség legendája

Sokféle változatát láttuk már Hollywood kelet iránti tetszelgésének, de valahogy mindegyik olyan korcsra, nevetségesre sikeredett. A jól ismert mester-tanítvány filmek csontig lettek rágva, belefásultunk a karate kölykökbe, a felszínes klisékbe és a taoista tanokkal szembeni pofátlanságba (azért írok többes számban, mert elegánsabb, amúgy nem állítom, hogy senkinek ne lett volna emészthető ez a világ :>). … Olvass tovább

Így őrizzük megmaradt valónkat

Mi vagyunk a Föld sója, Lábainkat lógatjuk egy lila tóba, S mintha éreznénk, hogy lassan üt az óra. Nincs közös többszörös, Kétszer kettő újabban öt, Négyzetre emelődött a tudat, S nyomorog a lélek minimuma. Az anyag nem vész el, csak átalakul, Közeledünk a semmihez, de az gyorsabban fut, Elmélete van a mindenségnek, De nem intézhető … Olvass tovább

Felnőttes felvetések

Világéletemben azt csináltam, amit akartam. Soha nem alkalmazkodtam senkihez és semmihez, mindig azt tettem, amit a pillanatban diktált az eszem. Ha valaki sokáig műveli ezt, felfedezheti az emberekben a hajlamot, hogy azt, aki biztos magában, önteltnek bélyegezzék. De bűn-e, ha valaki elhiszi saját magának, amit mond vagy gondol? Nem, nem hiszem, hogy így lenne. Az … Olvass tovább

Mese a csábításról

Lasse Hallström svéd filmrendező Chocolat című filmje allegorikus történet arról, hogy a laza erkölcsök réseibe hogyan férkőzik be az életszeretet. Vianne Rocher misztikus, de határtalanul bájos nő lányával utazgat, hogy valahol megnyithassa csokoládéüzletét. Állomása Lansquenet lesz, egy álmos francia kisváros, ahol a helyiek életformája és lelkülete mintha száz éve betonba fagyott volna. A helyi nemesség … Olvass tovább

Bűnbocsánat a gengsztervilágban

Martin Scorsese Aljas utcák című filmje formabontó a maga gengszterfilm kategóriájában. A cselekményt ugyanaz a tematika és szimbólumrendszer szövi, mint későbbi, nagyobb horderejű társainál, a működési elv ugyanaz, a történet maga mégis kisstílű marad, mert a tétek elenyészőek. A filmben nagyobb hangsúly kerül a szereplők bizonytalanságaira, kételyeire, a rendező úgy láttatja a szereplőket különböző helyzetekben, … Olvass tovább

Meghasonlás

Az író kétségbeesetten próbálta észben tartani a jellegtelen nőhöz tartozó jellegtelen nevet, miközben az aznapi n-edik könyvét készült dedikálni. Aláírását úgy repítette az első lap aljára, mintha nem is a saját kezével írta volna. Furamód emberi: beszéd közben is, minél többször hagyja el a szánkat egy szó gyors egymásutánban, minden alkalommal egy fokkal furábbnak hat, … Olvass tovább

Cuba Libre

Koppan a cipősarok a macskaköveken, lassan fogynak a napsugarak és felébrednek az utcai fények. Félix azóta jár a Vörös Oroszlánba, amióta az eszét tudja. Nem volt különösebb oka; lehettek a szép nők, talán az a tökéletes Cuba Libre, amit olykor-olykor rendelt, a tölgyfa asztalok sokatmondó sápadtsága vagy a vastag szivarfüst, aminek gond nélkül lehetett nekitámasztani … Olvass tovább

Lelki enklávé

Sokat segített az is, hogy másik városba költöztem. Otthon mindenki ismert valakit, aki ismert engem vagy az apámat vagy az anyámat, következésképpen mindig bennem volt a frász, hogy valaki bármikor a világ elé tárhatja, hogy miket műveltem régen, vagy nem is olyan régen. Tudták, hogy 8 évesen elrontottam a karácsonyi verset a templomban, hogy 12 … Olvass tovább

Ember a vízben

Mélyül a víz, messze van a part, aki nem evez velünk, ugyanoda tart. Ijesztő a dagadó erek vízrajza, tátong a kiüresedett ég hatalma. Acélkék messzeségbe vész a gondolat, s csak annyi szél mozog, hogy pislákoljon a tudat. A szívverés fülig emelkedik, felhangosodik a légzés, fakul a napsütés; lassan a víz égig ér.

Elektromos feloldódás

Lila tóba lógatom a lábam, Fölöttem vörös hold lebeg. Csak még egyszer, hadd halljam a madársereget! Izzik a bíbor meggy a fákon, Lángol, lobog, csak nekem, S megint elvesztettem az alkonyban úszó madársereget. Az ablak fátyolos tükre Ketrec a vágyakozó szemnek; Kirontanék fürkészni a kristálytiszta eget. Elektromosság a levegőben, A nap lézerrel szúrja át a … Olvass tovább