Kornél Hallgatom, s nem faggatom. Elmondom, de fel nem foghatom. Falon ragadt képek. Fejemben lévő emlékek. Lelkemet simogató érzések. Hallgatod, s nem faggatod! Elmondod, de fel nem foghatod! Képek, emlékek, érzések. Magamban rólad, örökké emlékszem.
Álmos hajnal. Nyüzsgő reggel. Vidám nappal S alszik éjjel. Tavasz váró csalogató. Mosolyogva kacérkodó. Olykor bújkál. Máskor, hogy leselkedik. Felhők fölött terpeszkedik. Csiripelő madarak zenéjét hallja Megébred ő is a hajnalra. Virágokat ő ébreszti. Meleg fényét rájuk veti. Ébred minden. Te is kelj fel. Új nap indul. Most van reggel.
Világok között, álmok sűrű erdelyében. Szeretet fénye felcsillan, éjnek ezen estéjében. Csukott szemmel, várva téged. Kérlek gyere! Várlak téged. Hangját hallom. Arcát látom. S boldog vagyok, e világon. Mutass utat, adj tanácsot. Milyen úton járjam a világot? Nehéz napokon, mikor nem tudom, Hogy? Miként legyen? Mikor hiányodat nagyon nehezen, nagyon, de viselem!? Tudom, hogy itt … Olvass tovább
Körülölel a világ, s én is benne létezem. Keserű, olykor édes pillanatok. Időzöm, olykor sietve rohanok. Az idő folyama patakként csordogál, olykor folyama duzzad, terjeszkedik. A patakból folyóvá felerősödik. Utazom rajta, csónakomat edzi, olykor erősebben, durván megsebzi. Látom alakítja, furcsán formálja. Csónakomat megreformálja. Én még mindig utazom, érzem, megyek vele. Körülölel a világ, s igen, … Olvass tovább
Éteri csendben kémlelt, s látatlanba képzelt. Szeretni a lét képzetét, átlépni az ég küszöbét. Most húrok zengik a csendet, s én képekben látom a rendet. Kémlelt, képzelt képzetét, s a létnek égi küszöbét!
Lágy dallamokat játszó, vágyak tüzében. Ihletmámortól parázsló, kósza gondolat. Tollhegybe kúszik, s papíromat elöntve, emlékeket idéz a mozzanat. Érzésekből erőt merít, tükörképem mosolyog. Elfordulok, múltba repít, s látomásban andalog. Emlékeim mozaikba rendezem, s gondolatban elmerülve, hallgatózom csendesen.
Szürkületes átmenetben Hold sugara rám ragyog. Fényét szórja esti csendre, ásítozva andalog. Feltekintek, nézve-nézem, mily csodás az éjszaka. Ámulata rabul ejtő égi fények sugara. Csillagoknak lüktetését hallgatózva hallgatom, s gondolatban gondolázva hosszan, mélyen álmodom.